Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)
Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873
Az ipari jelentősebb csoportja, az ipari munkásság (ill. legalábbis az a kategória, amit ez esetben a koramunkásság beli statisztika kialakított) sokszorosan összetett képződmény. Szélső határai mindenesetre elég csopor Jai világosak: mind az 1869. évi országos népszámlálás, mind az ugyanakkor ennek keretében végzett, de részben más elvek szerint kiadott (és ennek elvei szerint átdolgozott 1857. évi) pesti népszámlálások egyszerűen az ipar keretében rendszeresen foglalkoztatott munkást és tanoncot sorolták ide. Ennek megfelelően az így e csoport létszámáról szolgáltatott adatok is nagyjából egyeznek. Az állami népszámlálási kiadvány a munkás kategóriájában Pesten 33 090, Budán 8410 személyt mutat ki; a Pest városi publikáció Pesten 32 985, tehát csaknem pontosan ugyanannyi személyt. Ha a vendéglátóipar csak a pesti népszámlálás alapján kikülöníthető munkásait levonjuk, e szám mintegy 1830-cal csökkenni fog. Pesten az 1857. évi (a vendéglátóipari alkalmazottakéval máris csökkentett) létszámhoz képest mintegy 18 ezer főnyi gyarapodás figyelhető meg: korszakunk talán legjelentősebb társadalmi mozgásának eredménye ez. Ha e réteg elsőnek szembetűnő jellemző vonásait keressük, mindenekelőtt — szemben a cselédek csoportjára annyira jellemző erős nőtöbblettelés a nemeknek a napszámosoknál megfigyelhető egyensúlyával — itt erős férfitöbbletet találunk. 1870 Pestjén (a tanoncokat nem számítva) az ipari munkavállalókból 28 450 a férfi és csak 5460 a nő. Ugyanígy jellemző e csoportra az egyes korosztályok népességszámának a másik kettőétől sajátosan elütő alakulása. Míg ui. a napszámosoknál a 15-30. életév között a rétegnek átlagban 33, a 31 — 50. év között pedig éppenséggel 50 —51 %-át találjuk, addig az ipari munkásságnál 65, ill. 28 %-os arányokkal állunk szemben; az 50 éven felüliek csak 4,5 %-os aránya meg éppenséggel erősen elüt a napszámosok e korban levő, a réteg közel 13 %-át kitevő hányadától. Ugyanígy jellemzően különbözteti meg őket a napszámosoktól nősülési arányszámuknak minden korcsoportban jóval kisebb volta: 30 éven alul és 50 éven felül a napszámosokhoz képest a munkásoknak csak felényi százaléka nős. Arról, hogy az írni-olvasni tudásuk mily nagy mértékben (és javukra) különbözik a napszámosokétól, már előbb szólottunk. Mindezek az adatok, miközben összességükben e csoportot is határozottan elkülönítik a proletariátus másik két csoportjától, e különbség egyik legjellegzetesebb elemeként a munkásságnak a napszámosoknál egészében fiatalabb és sokkalta műveltebb voltára utalnak, valamint olyan életkörülményekre, melyek okaira és ismertetésére még visszatérünk. De éppen ebben az összehasonlításban észlelhetjük a régi típusú, analfabéta napszámosréteg kezdődő lassú elhalását is a nagyváros viszonyai között: a korcsoportok szerinti megoszlás világosan mutatja, hogy a napszámosság már nem kap megfelelő utánpótlást a fiatalabb korosztályokban. A város ui. már teljes értékű, gazdasági fejlődésének problémáira válaszolni képes munkaerőt keres és ennek a képzetlen s tudatlan ember már nem tud megfelelni. Ebből a munkásságból a nagyipari, legalábbis nagyipari üzemformákban dolgozó munkásság létszámát megállapítani elég bonyolult feladat. Jobb támpontok híján az e korban sajátosan kisipari iparágak munkáslétszámának kiemelésével kísérletezhetünk. Ilyennek tekintve pedig 1870-ben Pesten a malom- és a szeszipart kivéve — az egész élelmiszeripart, a ruházati ipart, a műszeripart, a festő-és mázolóipart s az ,,egyéb" cím alatt összefogott iparágakat: ezekben öszszesen 11 493 munkást és 2391 tanoncot, összesen tehát 13 884 személyt találunk. Amennyivel a szám az ezekben az iparágakban működő egyes nagyobb üzemek, manufaktúrák munkáslétszáma folytán kisebb a valóságosnál — végeredményben annyival ki is egyenlítődik az ide nem számított elsősorban fa- és fémipari kisüzemek munkáslétszáma révén. Összehasonlítva e számokat 1857. évi megfelelőikkel, valamint a nagyiparinak minősített iparágak munkáslétszámával, a következő táblázatot kapjuk: A munkások és tanoncok létszámának alakulása Pesten 1857-1869 1857** 1869 Nagyüzemben dolgo/.ik* Összesen 9 580 + 808 11 493 + 2391 5 719 -f 2 489 16 872 15 299 -f 3 297 30 756 * A tanoncok megállapítható létszáma + jel után •* Csak férfi munkavállaló. A kisiparinak jelzett iparágak munkáslétszámának mindössze egyharmadnyi növekedésével szemben a nagyüzem esetén kétszeres létszámemelkedés áll: olyan tendencia ez, mely nagy vonalakban összhangban áll az ötvenes évek közepétől meggyorsuló nagyipari fejlődésről már elmondottakkal. Am a nagyüzem vonatkozásában is figyelemre méltó az a körülmény, hogy
