Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

Problematikusabb eleme a bérmunkásságnak az ún. napszámosok rétege. A réteg összetételének különben csak Pest esetében lehetséges minden szempontú vizsgálata azt mutatja, hogy tagjaiban kifejezetten állandó igényű munkahelyhez nem kötött alkalmi munkásokat kell látnunk: azt a réteget, mely minden különösebb kvalifikáció nélkül egyaránt vállalja a rohamosan épülő város által nyújtott bármilyen munkát: az építkezési segédmunkát, a rakodást, az anyagmozgatást, esetleg a mezőgazdasági munkát is vagy a polgári házak körül kivált telenként sűrűn adódó kisebb-nagyobb kisegítéseket a cselédek tehermentesítésére; csupa olyan, képzettséget nem igénylő vagy egyszerű manuális ismeretekkel is megoldható munkát, melyeket ekkor a város gazdagon kínál. E csoport ilyen profilját jól jellemzi és bizonyítja az, hogy férfiainak csak 45, nőinek alig 20%-a tud írni-olvasni; ez az arány pedig még a cselédeknél is 78, ill. 47 %,az egyes iparágakhoz sorolt bérmunkásoknál pedig mint látni fogjuk éppenséggel 87, ill. 67 % ! Jellemző vonása e rétegnek munkájának jellegét is jól érzékeltetve —, hogy benne mind 1857-ben, mind 1870-ben férfiak és nők aránya, éppen úgy, mint kormegoszlása, nagyjából egyenlő, és kivált az idősebb, 30 éven felüli korosztályokban igen magas a házasságban élők aránya, ami e réteg bizonyos stabilitását, megállapodottságát mutatja. E réteg portréját tovább színezi, hogy (létszámának 1857-hez képest megduplázódása ellenére is teljesen azonos arányban) belőle 1870-ben is csupán 16 296 a magyarországi származású (ebből 15 223 20 éven felüli), s közülük csak 2166 a Pest városi s 1815 a Pest megyei eredetű; utánuk 1145 fővel rögtön a Liptó megyeiek következnek. Még a külföldiek (csaknem 5 ezer fő) származáshelyi összetétele is más, mint a cselédek esetén volt: 26 % cseh mellett a morvák aránya már csak 19, az osztrákoké éppenséggel csak 9 %; 33 %,-uk viszont galíciai eredetű. Mindez tehát azt mutatja, hogy e réteget mind bel-, mind külföldről inkább a Pest-Budától távolabbi területek táplálták, ami e réteg tagjainak származáshelyükhöz való kapcsolatait természetszerűen erősen lazítva, indokolja részint említett megállapodottságát, részint benne az idősebb korosztályok magas arányát; az ideérkezettek már nem tértek vissza távoli hazájukba, hanem véglegesen itt telepedtek le, itt is kötve házasságot. Mindebből világos, hogy e réteg tagjai már teljesen kiszakadtak ugyan korábbi környezetükből (míg a cselédek, kivált a leányok nagy része néhány év után visszatért falujába), de egyelőre még nem tudnak beolvadni az új városi társadalomba. Ellentétben a valamennyire is szakképzett ipari munkáwssal, e rétegnek hiányzik a város modern munkamegosztásában emelkedést vagy akár csak pontosan meghatározott helyet is biztosítani képes szakképzettség. így azután egyre inkább kifelé tolva a város peremére (míg 1857-ben csak 20, addig 1870-re már 30 %-uk szorul ki a Ferencvárosba, Kőbányára és a kültelekre), a napszámosság korunkra is zsákutca marad, sőt egyre inkább azzá lesz. Szemben tehát a cseléd munkavállalásának az egyén számára jórészt csak átmeneti jellegével, a napszámosság megmerevedett; egy széles társadalmi réteg számára már paradox módon halálig szóló foglalkozássá, szakmává változott. Olyanná, melyből a maximális emelkedést a munkaviszony állandósulása és esetleg a betanított munkás színvonalának elérése jelentette. A. szolgák és a napszámosok a fentiek szerint végül is belsőleg elég határozott, egységes profilú csoportjával ellentétben a pest-budai proletariátus harmadik s kétségtelenül leg-89 — 91. Fővárosi alakok: „A históriás" — „A kis csemegeárus" — ,,A kiskereskedők". Jankó János és Viola Ferenc rajzai