Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

előestéjére Magyarország legvárosiasabb városa is. És hogy még inkább azzá legyen, arról majd a városegyesítés sodrában keletkező új, már nemcsak helyi, hanem országos, sőt nemzetközi távlatokban gondolkozó fejlesztési és rendezési tervek fognak gondoskodni. A város lélekszámának növekedése új, országos szintű politikai-igazgatási funkciói nem jár- -4 hoztak együtt azzal, hogy Pest-Buda egészségesebb várossá is változott volna, mint azelőtt volt. JJes^Ju<iy Sőt a modern közművesítésnek még csak a kezdeténél tartó, lakáshiánnyal küszködő és így egyre zsúfoltabbá váló városban nagyon is makacsul tartja magát a korábbi korszak rendkívül magas halálozási arányszáma, pusztítanak a különféle betegségek. Méghozzá olyan hevességgel, mely már a biztonságos termelés érdekeit is veszélyezteti: hiszen a munkaerő így előálló fluktuálása, értékes munkaórák kiesése, a riasztó körülmények miatt a bevándorlás esetleges csökkenése a munkaerőpiac beszűküléséhez vezethet. így támad fel egyre erőteljesebben az igény arra, hogy a születő nagyváros egészségügyi viszonyai legalább némi összhangba kerüljenek azzal az általános fejlődéssel, mely ezekben az években Pest-Budán már oly nagy lendülettel van kibontakozóban. Kétségtelen: a rossz egészségügyi viszonyokat a városigazgatás az egyesítésig nem tudta megjavítani: az egészségügyi mutatószámok végig igen rosszak, kedvezőtlenek maradtak. A városok kivált Pest rendkívül magas, a hatvanas évek legvégén is 43,1, 1871 —72-ben pedig 47,2 ezrelékes halálozási arányszámát (melyet a kontinens 41, 150 ezer leieknél népesebb városa 80. Lóvasúti kocsi a mai Deák Ferenc téren az 1870-es évek elején 81. A Fogaskerekű vasút szerelvénye a Svábhegyen a mai Szabadság-hegyen