Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

74. A Vár látképe északkelet felől az 1860-as évek közepén. Előtérben a Rózsadomb falusias házacskái annak a későbbi Nyugati pályaudvar vágányhálózata állja útját. így ezen a területen a városegyesítés időpontjában még csak gyárak, malmok és fatelepek helyezkednek el; a lakóépületek még hiányzanak. Budán az Alagút megépítése és a Déli pályaudvar bevezetése magával hozta ugyan a Krisztinaváros gyorsabb kifejlődését, a hegyvidékre ellenben a város még nem terjedt ki: falusias utcasorai a mai Mártírok útjának, Török utcának, Bécsi útnak vonalán túl általában nem terjeszkednek; legfeljebb itt-ott, a dombok között benyúló völgyek mentén, mint pl. a Retek utcában, a Tégla utca vagy a budai ferencesek környékén, vagy^ a későbbi Margit-híd fejénél egy a Rózsadombra felvezető rövidebb utcasorban. A Budához Újlak hosszú, falusias, országút menti házsoraival kapcsolódó Óbuda még szintén csak hagyományos középkori városmagvában él; a Gellérthegytől és a Sashegytől délre pedig, a Lágymányos helyén mocsarak, kiöntések, Kelenföldön meg szikes rétek húzódnak; a hegyvidéken (a Svábhegy, a mai Szabadság-hegy tetejének kis, alakulni kezdő házcsoportjától eltekintve) még csak egyes elszórt — bár kétségtelenül növekvő számú villák, nyaralók ütik ki fejüket a szőlők, az erdőfoltok és kertek lombjai közül. A városhatáron túl, a részben hagyományosan falusias, részben telepszerű, újonnan alakuló településektől Pestet és Budát még nagy távolságok választják el: Pesten a Rákos homokos, sivár pusztasága — melyről a szél időnként hatalmas porfellegeket hajt a fulladozó város fölé — , Budán a Budai-hegyek koszorúja emelkedik áthatolhatatlan falként a város és a környező falvak között. Ennek a senki földjének leküzdése, beépítése: város és elővárosok összeolvasztása még sokáig megoldatlan feladat marad.9 2. MŰSZAKI ÉS KÖZEGÉSZSÉGÜGYI URBANIZÁCIÓ De ezeket a feladatokat még megelőzve: a kettős város növekedése, új funkciói olyan problémákat is felvetnek, melyeknek megoldása nélkül a város gyorsan induló fejlődése megtorpanással fenyeget. Nem túlzás tehát, ha ezt mondjuk: Pest-Buda városépítésének minőségileg is valóban új szakaszát elsősorban a modern közművesítés teremti meg. A feladatok hatalmasak: nagytömegű városlakó vízellátását a Duna vonalától egyre távolodva, a befelé fejlődő városban már nem lehet sokáig a Dunából követlenül mert és lajtos kocsikon széthordott vízzel fedezni. Márcsak azért sem, mert a város növekvő szennyvíz-termelése egyre jobban fertőzi a Duna vizét — de fertőzi azt az altalajt is, amelybe egyes házak saját szivattyús kútjai lenyúlnak. Ráadásul az egyre több sokemeletes új ház felső emeleteinek kényelmes vízellátása is így egyre megoldhatatlanabb: ez viszont a magas házak különben kiváló rentabilitását, a befektetett hatalmas tőkék gyors megtérülését veszélyezteti. De növekszik a gyáripar vízigénye is: részint általában a gőzgépek használnak egyre több vizet, részint egyes új iparágak. A növekvő, egyre jobban kiterjedő város közvilágítása és házainak belső világítása sem oldható már meg csupán mécsesekkel vagy olaj lámpásokkal: az utcáké a növekvő forgalom és a közbiztonság miatt, a lakásoké pedig azért nem, mert az egyre magasabb házak között az alacsonyabban fekvő vagy éppen udvari lakások, műhelyek, raktárak természetes megvilágítása egyre csökken. Mindez pedig új csatornák, víz- és gázvezetőcsövek lefektetését, beépítését teszi szük-