Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

álló kis akácligetbe hordják ki. Ám a városegyesítés napjaiban már megindulnak az első munkák nemcsak a Sugárúton, de a Nagykörúton is, és a korszakunkban (kivált a vége felé) oly rohamosan kibontakozásnak induló városépítés lendülete így még az átmeneti összeomlás előtt utolsó erejével is képes lesz arra, hogy e sokban még mindig kisvárosias viszonyokat tükröző térképre rávetítse a világváros körvonalait. A városegyesítés előestéjén Pest-Buda már régóta túlnyúlóban van a hagyományos városmag - Pesten a Belváros (és a XIX. század eleje óta északról hozzá csatlakozó Lipótváros), Budán a Vár, a Tabán és a Víziváros határain. Már a XVIII. század közepétől meggyorsuló fejlődés eredményeképpen Pesten 1872-re a sűrűn s részben már városiasán, sőt nagyvárosiasán beépített városterület határa kelet és dél felé nagyjából eléri a későbbi Nagykörút vonalát. Sőt, ezen erőteljesen túl is lépve, a városból kivezető főútvonalak: a Soroksári út, az Üllői út, a Kerepesi út, a Király utca, a Váci út vonala mentén csoportosulva, s ezektől a városrész belseje felé terjeszkedve, ha itt-ott már ritkább, falusiasabb-kisvárosiasabb beépítéssel, megközelíti, sok helyen pedig el is éri a mai Dózsa György út Hámán Kató utca vonalát is. A város terjeszkedése egyedül északi irányban nem tud kibontakozni. A Lipótvárosnak a Váci út két oldalától kiinduló továbbterjeszkedését ugyanis a Duna felé az Újépület ormótlan tömbje gátolja; s hogy ez a terület a Terézváros felől épüljön be, 72. A Tabán a királyi palota déli homlokzatával az 1860-as években 73. A Krisztinaváros központja a plébániatemplommal, 1860 körül