Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

itt összetömörülő cselédek növelik ilyen nagyra); 12 ezernyi bevándorló tömeg zsúfolódik össze a Ferencvárosban, ugyanennyien laknak Kőbányán és a kültelken. Az idegen honosok Budán is elsősorban a szegény Vízivárosban és a Tabánban húzódnak meg. A bevándorlók Pest arcát — még ha aránylag gyorsan asszimilálódnak is a város szokásaihoz jelentősen és jellegzetesen megváltoztatják. Hiszen még a 23 és fél ezernyi bevándoroltja ellenére is leginkább bennszülöttekből álló Józsefvárosban is a lakosság 56 %-át teszik ki, a Terézvárosnak 62, a Ferencvárosnak 61, a Belvárosnak és a külteleknek egyaránt kb. 70, a Lipótvárosnak 71, Kőbányának pedig 80 %-át. Közülük az Ausztria más tartományaiból érkezettek 2/5 része a Teréz-, 1/5 része a Józsefvárosban lakik: a többi városrészben, Kőbányát kivéve (ahol mintegy 1100-an laknak) nagyjából egyformán 2500 fő körüli csoportokat jelentenek. Mindennek következtében népességszám szempontjából az egyes városrészek jelentősége a városon belül gyorsan megváltozik. Pest-Buda népességszámának alakulása* 1851 — 1869 1851 1857 1869 Vár 3 828 5 043 Tabán 9 495 13 446 Krisztinaváros 4 766 7 591 Víziváros 11 359 16 189 Országút 4 286 5 885 Újlak 4 219 5 844 Óbuda 12 174 16 002 Belváros 13 665 22 026 24 952 Lipótváros 10 578 16 291 21 760 Terézváros 33 751 51 755 73 760 Józsefváros 17 554 25 226 41 831 Ferencváros 8 280 11 831 20 188 Külterület** 5 522 17 986 Összesen 133 955 132 651 270 477 1851-ben és 1857-ben idegenek, távollevők, helyőrség, tanulók nélkül — csak „helybeliek"; 1869-ben teljes jelenlevő népesség. 1851-ben még nincs szétválasztva a külterületi népesség, 1869-ben Kőbányával együtt. 1857-hez képest ezek szerint az adott területen maximálisan beépített Belváros a népességszámban m ár alig mut at fel többletet, és aránylag kicsiny a növekedés a Lipótvárosban is. Hatalmasan megnő azonban a külső kerületek népességszáma: a Teréz-, a József-, a Ferencváros és a még távolabbi Kőbánya összesen kb. 60 ezer fővel növelik a népességet. Budán a városrészenkénti összehasonlítás a megfelelő 1857. évi alapadatok híján nehezebb, s a számok általában kiegyenlítettebb fejlődést mutatnak. Am 1851-hez hasonlítva így is ki kell emelni a Krisztinaváros és a Víziváros jelentős népességnövekedését, melyben lehetetlen nem észrevenni az Alagút és Déli pályaudvar hatását, mely a 48-ban még kertváros jellegű Krisztinába most betelepíti a szegényebb elemeket is; a Víziváros és Óbuda esetén az induló nagyipar, a Vízivárosban emellett a dunai forgalom is teremt fokozott munkaalkalmat. Együttesen olyan irányú változások ezek, melyek természetesen nőve ki a városok gazdasági központtá válásából, ezt a népesedést már a térképen is észlelhetővé téve, az elkövetkező évtizedek városépítési és várospolitikai programját is döntően fogják meghatározni. A nagyarányú bevándorlás egyik további jellemző — bár inkább időleges — következménye a pesti lakosság kor szerinti összetételének gyors átalakulása. 10 ezer emberből a 15—40 közötti férfiak, ill. nők száma 1857-ben 2600, ill. 2615 volt némi nőtöbblettel; ez 52 %,-nak felel meg. Az arány 1870-re 2781 : 2598-ra (53, 8%) változott, ám már erős férfitöbblettel, világos jeleként annak, hogy a pesti népesség számát ugrásszerűen megnövelő bevándorlók a legmunkaképesebb korú férfiak közül kerülnek ki, akik jórészt még család nélkül érkeznek a városba. És hogy ez mennyire a gazdasági fejlődésben elsősorban szerepet játszó Pestre jellemző, azt legjobban akkor látjuk, ha Budán ugyané korcsoportban 10 ezer lakos között csupán 2251 férfival találkozunk. Nemcsak a lakosság korösszetétele változik: a két évtized alatt a nemeknek is megváltozott arányával találkozunk. 1851-ben Pest népességében még a nők voltak többségben: 55 098 nő mellett csak 53 901 férfit írtak össze. 1869-re ez az arány már döntően megváltozik: 1000 férfira már csak 951 nő jut. Összehasonlítva ezt a 15- 40 éves korosztály hasonló arányával, világosan látható, hogy a nemek arányának ilyen eltolódása elsősorban e leginkább munkaképes korosztály a népesség egészén belül fokozott előtérbe nyomulásának következménye. És hogy mindez ismét hogyan függ össze éppenséggel a szegényebb eleinek bevándorlásával, egyrészt abból A demográfiai szerkezet és a halandóság