Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)
Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873
illetve az annak alapjául szolgáló jövedelemhez is a korcsmárosok közül csak nyolc jut el, s pálinkamérő még egy sem. Mivel ezekben az esetekben a magasabb adó mögött ingatlantulajdon, tehát egyfajta felhalmozás eredménye is ott áll, elemzésünk világosan mutatja: a vendéglátóipar legkülönbözőbb szakmáiban a felhalmozás lehetőségei semmivel sem mások, mint a kiskereskedelemben. Mindez persze éppen az ágazat önállóinak zömét jelentő szakmákban azzal áll összefüggésben, hogy az önállók száma e legújabb fejlődés következtében erősen megnövekedett. Am e gyors növekedés igen erős versenyt is jelent, mely a felhalmozás ilyen módon tovább szűkülő lehetőségeit végül ugyancsak már a következő korszakra fogja megláttatni. Ahogy a korszak Pest-Budájának gazdaságtörténetét az abszolutizmus a feudalizmus gazda- A céhrendszer sági szervezeteit lebontani kezdő rendelkezéseinek ismertetésével kezdtük, úgy zárjuk le azt felszámolása: most a kiegyezés utáni korszak liberális ipartörvényének, az 1872. évi VIII. tc.-nek ismertetésé- az 1872 f v% vei. Míg az abszolutizmus ipari és kereskedelmi szabályozásait még sok ellentmondás és bizony- l P artorven y talankodás jellemezte, addig a két évtized múltán született törvény már teljes egészében a liberalizmus jegyében áll. Míg amaz ki nem mondva, de végül is egy a termelőerők gyors kibontakozása folytán túl gyorsnak vélt társadalmi változás és egyáltalán az ellentétek kiélesedése ellen védekezett, ez a törvény, bizonyos minimális korlátozásokkal, már teljesen szabadjára engedi a tőke működését. Ezáltal egyrészt visszatekintésben is jól érzékelteti a két évtized fejlődését, másrészt pedig előkészíti, jobban megérteti a következő korszak budapesti gazdasági életének alakulását is. A törvény kimondja, hogy minden nagykorú személy jogosult bármely ipar űzésére, ideértve a kereskedelmet is; önálló iparűzésre gyámi beleegyezéssel kiskorú és jogi személy is jogosult, ha üzletvezetőt állít. Az ipar megkezdésének egyedüli előfeltétele a szándék szóban vagy írásban való bejelentése az illetékes iparhatóságnál. Ez három nap alatt köteles díjtalanul kiadni az engedélyt, és ha ezt nem tenné, a kérelmező jogosult megkezdeni az iparűzést. Egyes speciális közbiztonsági, közerkölcsiségi, közegészségi és más közérdekű szempontokat érintő iparágak esetén a hatóságok jogosultak azok szabályozására; másoknál, melyek tűzveszéllyel, zajjal járnak, egészségre ártalmasak stb. telepengedélyezési eljárás szükséges. Az iparos iparát helyettes vagy bérlő által is gyakorolhatja; olyan intézkedés ez, mely a szakmailag képzetlen tőkés vállalkozásnak immár a kisipari szakmákban is teljesen szabad kezet engedett, mégpedig a részvénytársaság közbeiktatása nélkül is. A versenyt engedik szabadjára azok az intézkedések, melyek szerint egy helységben egyazon iparengedélyes számára több üzlet tartása is lehetséges, sőt: az országban egyazon iparengedélyes bárhol több fióktelepet is létesíthet. Egy személy többféle ipart is űzhet, s korlátlan lehetőség van iparűzők társulására, a termék előállításához szükséges mindennemű munka egyesítésére, a termékeknek (ideértve más iparűző termékeit is) az egész ország területén való forgalmazására. Ez utóbbi lehetőség engedélyezésével a törvény az ipar és a kereskedelem között végül is majd minden különbséget elmosott. A törvény szabályozza iparos és munkás viszonyát is. Tendenciája itt a munkaerőnek a tőkés érdekének megfelelő stabilizálása, és a régi mesterlegénységhez hasonló bizonyos szakmai autonómia teljes kikapcsolása, ill. meggátolni ilyennek átvitelét a gyári munkásság viszonyai közé. 59. §-ában a törvény kimondja, hogy a legényszálló intézményével eddig összekötött szegődtetési kényszer megszűnik. A törvény a munkaviszonyt szigorúan kétoldalú szerződésnek fogja fel, melyben a hatóság csak tanú, és a szerződés megszegése esetén csupán mint annak helyreállítója szerepel. A törvény kimondja, hogy 12 éven felüli gyermek megfelelő tanoncszerződéssel már munkába állítható, szerződésének megszegéséért pedig a felelős kártérítéssel tartozik. A szökevény tanoncot a hatóság „visszavezeti" főnökéhez, a szökevényt alkalmazó mester pedig felelős a kárért, amit ezzel az előbbeni gazdának okozott. Mint látható, a törvény nem volt finnyás a régi céhrendszabályok átvételénél azon a ponton, amikor azok nagyon is alkalmasak voltak a tőkés fokozott kizsákmányolásának biztosítására. Szabad egyezkedés tárgya az iparos és a segédje közötti viszony is. A szerződés itt is éppúgy köt, mint a tanoncok esetén. A segéd azonban ellátást és lakást is kap, utóbbival kapcsolatos panaszait az iparhatóság vizsgálja ki. Külön kategóriaként szerepelnek a törvényben a gyári munkások. Munkaviszonyukat illetőleg a segédekkel azonos elbírálás alá esnek, bár feltűnő, hogy a munkaviszony létesítésénél a szabad egyezkedés nincs kimondva. A műhelyben a gyáros munkarendet köteles kifüggeszteni a jogok és a kötelezettségek feltüntetésével. Rendelkezik a törvény kiskorúak gyári foglalkoztatását illetőleg is. A munkaidőt a törvény nem szabályozza, de délelőtt és délután 1/2 —1/2, délben 1 órai munkaszünetet ír elő. A törvény tiltja az ún. trick-rendszert ; a munkás kényszerítését bérének áruban és szeszes italban való elfogadására s a munkás szükségleteinek kielégítésére meghatározott üzletek kijelölését. Engedélyezi azonban a munkás lakással, tűzifával, földhaszonélvezettel, élelmezéssel, gyógyszerrel és orvosi kezeléssel való ellátását és mindezek díjainak
