Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

57. Ganz Ábrahám kibővített és modernizált vasöntödéje a Vízivárosban, a mai Ganz utcában az 1860-as évek elején nagyobbfajta gépműhely, úgy a mezőgazdasági gépgyárak legnagyobb része is az (az egy Vidats gyárát leszámítva), s az óbudai DGT-hajógyár mellett az induló két újpesti hajógyár is egyelőre jelentéktelen vállalkozás; az utóbb felsorolt, összesen 25 üzem 3681 munkásából és gépei 458 lóerejéből 3320 munkást és 408 lóerőt mindössze két üzem foglalkoztat. Ha tekintetbe vesszük azonban, hogy az ekkor még csak kis gépgyárak, gépjavítóműhelyek között találjuk a későbbi Hoff her-, a Nicholson-, a Láng-gyár és az újpesti hajógyár kezdeteit is, kétségtelenné válik: a városegyesítésig Pest-Budán a vasöntésben és a gépiparban nemcsak igen figyelemre méltó nagyipari területi koncentráció jön létre (ha egyelőre nem is olyan átütő eredménnyel, mint a malomiparban), de már jelentős részben kialakulnak azok az alapok is, melyeken az egyesített főváros későbbi nagyipara fog felnőni. Ahogy a vízigényes és eleinte jórészt víziszállításokból táplálkozó malomipar vízivárosi és óbudai kezdetek után az északi Lipótváros és részben a Ferencváros Duna-partjait telepíti be üzemeivel, ahogy a pinceigényes söripar Kőbánya és részben Budafok hatalmas pincéi és barlangjai mellé emeli nagy gyárait — úgy jönnek létre jórészt Kőbányán, majd Rákoson, a vasúti vonalak betorkollásánál a vasúti műhelyek, és a Ferencvárosban (talán az Alföldről ezen az útvonalon beérkező forgalomra számítva) a mezőgazdasági gépműhelyek. A városegyesítés éveire így a város akkori peremén, s egyes szigeteivel mélyen benyúlva a városba is, már kezd kialakulni egy ipari övezet: a város saját tőkéjéből kialakuló nagyiparának gyáraival. Sorukat és a város körül kialakuló ipari gyűrűt a város jórészt immár saját növekedéséből előállt szükségleteire létrehozott két, nem kevésbé jellegzetesen fejlődő nagy iparágának: a malomiparhoz hasonlóan főleg a Lipótváros rakodóteret biztosíté) Duna-partjára, részint a Ferencvárosnak ugyancsak a Duna felé eső részére telepedett fa-, valamint a Rákos, Kőbánya és Újlak agyagbányáiból táplálkozó téglaiparnak gyárai s telepei zárják le. A kereskedelemről szólva láttuk, hogyan növekedett nagyra ezekben az években a főváros Az építőfakereskedelme. A Felvidék hegyei közül érkező hatalmas tutajok az épület-, tűzi- és szerszámfa anyag-ipar roppant tömegét hozták a testvérvárosok Duna-partjaira, a kiépülő vasútvonalak pedig egyre tágabb lehetőséget kínáltak e jóformán ingyen érkező nyersanyag már félfeldolgozott állapotban is roppant haszonnal való továbbjuttatására a fában egyre inkább szűkölködő Alföld, de Nyugat-Európa piacaira is. Ahogy a fővároson átszállított egyre növekvő gabonamennyiség a budapesti malomipart teremtette meg, úgy e roppant famennyiség és értékesítési lehetőségei néhány éven belül létrehozták a főváros a maga nemében nem kevésbé jelentős és nem is kevésbé koncentrált faiparát is. Mégpedig nemcsak az épületfa-ipart (ideértve a bútorgyártás igényeinek kielégítését is), hanem a tűzifa gépi előállítása nyomán kialakuló fűrészipart is, hiszen a növekvő város lakásainak fűtését ekkor még túlnyomórészt fatüzelésű kályhák látták el; a széntüzelés elsősorban az ipar és a vasút, valamint a hajózás fűtőanyag-szükségletét fedezte. Hatalmas lehetőséget nyitott meg ezenkívül a pesti fakereskedelem előtt a vasútépítés: nemcsak az igen jelentős talpfaigény folytán, hanem azért is, mert az ötvenes években a vasúti hidak és átereszek elsősorban még fából épültek. (Bár 1863-ban Magyarországon még a gőzgépi lóerőszám 60 %-ának előállításához is fát használtak.) Az ipar fejlődése itt is a kereskedelemből indul ki, de mindvégig sokkal nyersebben, mint bármelyik előbb felsorolt iparágnál. E nagyüzemi faipar lényegében ugyanis elsősorban fűrészáruk előállítására szorítkozott. Az ipar a fának megfelelő nagyságú darabokra történő felaprításán és esetleg csiszolásán, hornyolásán, ereszték vágásán túlmenően tehát semmiféle technikai kombinációt, újítást nem igényelt. Ez tette lehetővé, hogy a fakcreskedők közvetlenül telepít-