Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

eredményeképpen, melyet az 1869. évi hitelválság után éppen a pesti gazdasági élet legfőbb tényezői a banknak szemére is fognak hányni. Nő bár természetesen forrásuknak szerényebb bázisa folytán mérsékeltebb ütemben -a leszámítolási forgalom a Kereskedelmi Bankban (1856: 8 millió, 1869: 13,25 millió forint) és a még szerényebben induló Pesti Hazainál is (1856: 5,75 millió, 1869: 8,6 millió); hozzájuk viszonyítva nem lényegesen kisebb a Budai Takarék váltóleszámítolási forgalma sem. A pest-budai banküzlet többi, ugyancsak fejlődő ágai közül legjellegzetesebb mert a társadalomban meginduló felhalmozásról ad némi képet a betétállomány alakulása. Valóban: országos viszonylatban is mind a takarékpénztárak, mind a bankok év végi betétállománya az 1855. évi kb. 6 millió 900 ezer forint után 1856-ra már 10 millió 200 ezer forint feletti összeget mutat, mely 1860-ra közel 17, 1862-re 19 és fél, 1866-ra 21 millió 700 ezer forintra emelkedik. Ekkorra már a szövetkezetek betétállománya is felül van a millión. Ekkor alakul meg az Óbudai Takarék is 30 ezer forintos alaptőkével. A Kereskedelmi Bank betétüzleti forgalma az 1855/56. évi 3 millió 880 ezer forintról 1866-ra 32 1/4, 1872-re 95 millióra emelkedik, az évvégi álladóknak is állandó fejlődésével. A Pesti Hazainál az 1856. évi még csak 3 1/2 millió forintos betétállomány összege 1872-re eléri a 35 milliót. Mindez míg egyrészt jól mutatja az abszolutizmus korában végbement tőkés fejlődés szélességét és erejét, ugyanakkor magyarázza azt a lendületet is, mellyel a kiegyezés után a Gründerzeit sodrában a hazai gazdasági életben is felszökik a csakhamar összeomlással végződő hatalmas, és ennek során új pénzintézetek sorát is létrehozó, végül már spekulációvá fajuló alapítási láz. Ha Pest-Buda hitelügyének fejlődése egy országos fejlődésnek volt is része, e fejlődésen belül országos viszonylatban immár egyre erősebben a vezető szerepet játszotta. Hiszen bank Magyarországon 1867-ig csak Pesten működött (a Kereskedelmi Bank, az ONB és a Creditanstalt pesti fiókjai, valamint 1864-től az Iparbank). Az ONB ugyan 1854-ben Brassóban, Kassán Temesvárott, Nagyszebenben és Zágrábban, 1856-ban pedig Debrecenben és Fiúméban is nyi- i tott fiókot, ám mind a kölcsön-, mind a leszámítolási üzlet e fiókok közül csak Brassóban és Temesvárott volt képviselve. Debrecen és Fiume csak leszámítolásra, a többi fiók csak a kölcsönüzletre volt berendezve. A dotáció üzletáganként mindenütt egységesen félmillió forint volt, kivéve Kassát, ahol csak 100 ezer forintot engedélyeztek. Mint látható, már csak ez a körülmény is a kezdeti 2-ről 1854-ben 4 millióra emelt leszámítolási, s emellett 2 milliós kölcsönüzleti dotációjú pesti ONB-bankfióknak és a mellé sorakozó más pesti bankokkal együtt a pesti hitelpiacnak biztosított eleve szinte kizárólagos helyzetet. 1866-ban a Kereskedelmi Bank és az Első Magyar Iparbank 3 millió 800 ezer forintos váltótárcája, az ONB pesti fiókjáét nem számítva, még Magyarország teljes banki váltótárcáját jelentette. Ezt a kivételes helyzetet csak fokozta az, hogy még a takarékpénztárak vonatkozásában is, ahol pedig a hitelélet aránylag szélesebi) országos hálózatra támaszkodhatott, a súlypont ugyancsak Pest-Budára tolódott át. Az első új takarékpénztár 1848 után ugyanis csak 1858-ban alakul; és bár ezt 1867-ig 10 év alatt további 32 követte, s így 1867-re az országban összesen 58 takarékpénztár működött, a takarékpénztárak legjelentősebb két üzletágában, a jelzálogüzletben és a váltóleszámítolásban a testvérvárosok 1858 előtt már megerősödött két takarékjának részesedése az 1852-től 1862-ig terjedő 10 évben 53. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank székháza a mai Vörösmarty téren az 1890-es évek elején (Hild József)