Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

ígérik a pesti ONB-fiók bőséges, 4 %-os váltóleszámítolási hitelekkel való ellátását. A pesti kereskedők azonban nem fogadják el a javaslatot, ami hitelellátásukat illetőleg Bécstől tette volna függővé őket; fenntartják a bankot, sőt most már maguk kérik az ONB-fiók felállítását is. És nem is eredménytelenül: 1851 októberében az ONB pesti fiókja 2 millió forint váltóleszámítolási dotációval megkezdte működését. A Kereskedelmi Bank tehát nem oszlott fel, s hogy vezetői az ONB pesti konkurrenciája ellenére is alapjában jól számítottak, azt az a körülmény igazolta, hogy bár az ONB különféle kölcsönügyek rosszindulatú intézésével nem késett éreztetni rosszallását és elégedetlenségét a pénzügyminiszter és báró Sina végül is egyaránt biztosította őket: az ONB-fiók nenffo íí a bankkal versenyre lépni. Ami egyrészt azt mutatta, hogy Bécs gazdaságilag valójában minden tényleges túlsúlyával sem volt olyan erős, hogy az ezzel járó nagy előnyök mellett is vállalhatta volna a magyar gazdasági élet kizárólag saját erejéből való finanszírozását hitelekkel. Másrészt azt eredményezte, hogy Bécs kezéből kicsúszott az egyetlen alkalom a magyarországi gazdasági élet ekkori kulcspozíciójának, a pesti kereskedelemnek kézbevételére. Mert ha az ONB fiókjának bővebb leszámítolási hitelével a Kereskedelmi Bank nem tudott is konkurrálni, mégis, puszta fennmaradása révén Pesten csak tovább folytatódott a Bécstől egyre függetlenülő országos hitelügyi központ kialakulása: a hazai tőkefelhalmozás egy jelentős és egyre jelentősebb szektora végül is kivált Bécs ellenőrzése alól. A vasutak révén egyre inkább az egész országra kiterjedő s az egész országból táplálkozó pesti kereskedelem felhalmozódó tőkéi így belül maradtak a magyar piacon, s a pesti kereskedelem kiterjedésével és növekedésével együtt váltak maguk is egyre jelentősebb tényezővé az ország gazdasági életében. Jellemzően mutatja ezt az a körülmény, hogy az ötvenes évek közepétől kezdve (1848 óta ekkor fizet először ismét osztalékot) a bank gondosan óvakodik hitelt igényelni az ONB-től. Részint azért, hogy függetlenségét ne veszélyeztesse, de azért is, mert vezetői a bankot az elsőrendű pesti kereskedelmi cégek felett állónak érzik, pedig az ONB pesti fiókjánál számukra ugyancsak az e cégeknek engedélyezett maximális hitelkeret, 50 ezer forint áll rendelkezésre. De lehetőségig az ötvenes évek közepétől már ugyanígy kerüli az ONB-kölcsönt a Pesti Hazai Első Takarékpénztár is. A pesti hitelélet súlyának ilyen növekedése persze nemcsak a Kereskedelmi Bank és a mögötte felsorakozott pesti kereskedő-tőkések érdeme volt. A bankon kívül Pesten ekkor már más, sajátosan hazai hitelintézetek is fennálltak. így mindenekelőtt a pesti kisemberekre és a birtokos nemességre alapított Pesti Hazai Első Takarékpénztár, mely bár a magyar bankjegyek megsemmisítésével maga is mintegy 180 ezer forintos kárt vallott sőt 1852-ben az olcsó kölcsönt is megtagadta tőle a pénzügyminisztérium mégis, amilyen arányban a város más területeken visszanyerte gazdasági jelentőségét, úgy tért ismét magához. A kereskedelmi és közlekedési központtá váló városban jelentős kispolgári rétegek is megtalálják számításukat. 1851 óta így a takarék forgalma erősödik, 1853-ra az elégetett magyar bankjegyek miatt megcsonkult tartalékalap közel 100 ezer forintig már ismét helyreállt, sőt 60 ezer forint osztalékot is tudtak fizetni. A takarék ilyen módon újból kiterjesztette váltóleszámítolási és jelzálog-kölcsönzési üzleteit, melyek — mint a birodalom többi, jótékony célú vállalkozásként kezelt takarékpénztárainál teljesen szokatlan és nem is engedélyezett üzletágak — hosszú ideig szálkák voltak a bécsi pénzügyi hatóságok szemében. De azt, hogy a takarék tevékenysége még ennek során is mennyire sajátosan pesti profilt nyert, jól mutatja: városi ingatlanokra nyújtott kölcsönei az 1851. évi 677 ezer forintról már 1853-ra 1 millió 687 ezer forintra emelkedtek. Tevékenységét jól kiegészítette az 1846-ban alakult, jóval szerényebb Budai Takarék is; hasonlóan a pestihez, betevői, a budai német polgárok és kispolgárok ettől sem vonták meg bizalmukat a legválságosabb hetekben sem. A pest-budai A gyors, bár még szerény konszolidáció évei után a városnak mint hitelügyi központnak kezhiteiügy dődő emelkedését, egyre jelentősebbé válását, Bécstől való független ülése szerény lehetőségeinek erősödése tágulását legjobban hitelintézetei főbb üzletágaikban elért eredményeinek alakulása mutatja. Mindenekelőtt a kereskedelem emelkedésével legszorosabb kapcsolatban álló váltóleszámítolási forgalom adatai tanulságosak, ha persze még nem is mindig nyújtanak teljesen reális képet. A váltóleszámítolási igények ugyanis már 1849 végétől hatalmasan és rohamosan megnőttek, de a pénzszűke miatt csak igen korlátoltan lehetett kielégíteni őket. Még mindig visszautasításra találnak sokszor elsőrendű váltók is, s a kereskedők aránylag nagy összegeket voltak kénytelenek visszatartani, nehogy egy váratlan követelés érvényesítése fizetésképtelenségükhöz vezessen. A pesti kereskedelem így továbbra is az ONB-t ostromolta váltóleszámítolási dotációjának emeléséért. Nem is hasztalanul: az ONB váltóleszámítolási hitelei és nyomukban leszámítolási forgalma korszakunk végéig állandóan emelkedik. 1856-ban, amikor már mutatkoznak a valóban nagy fellendülés jelei, a forgalom már eléri a 19 millió forintot (Trieszt és Prága után ez a harmadik legforgalmasabb fiók a birodalomban), és a közbeeső visszaesés, illetve stagnálás után 1867-ben már 26 és félmillió, 1869-re pedig 81,3 millió forintra nő — a hitelellátás olyan bőkezűségének