Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

kereskedelem legfőbb szakmáinak struktúráját — kiegyenlítettebb viszonyokat: a terménykereskedelemhez képest erősebb középső és ugyanakkor egy érezhető fokozattal gyengébb alsó adókategóriákat találunk. Mindkét ágazat vonatkozásában érdekesek és jellemzők a két, a városban talán leghagyományosabb és legnagyobb múltú szakmának: a vas- és a posztókereskedelemnek igen kiegyenlített viszonyai, jeleként annak, hogy itt továbbra is csekély számú, de nagy múltú, már régebben kialakult kapcsolatokkal rendelkező kereskedőház tartja kezében a szakmát. Ugyanígy igen jellegzetes mindkét ágazatra az elsősorban kicsinybeni árusításra berendezkedett szakmáknak, a vászonáru-, ill. a fűszerkereskedésnek csak kevés, de magas adójú elosztó kereskedőt felmutató, egymással sajátosan azonos belső aránya. Elsősorban kedvező közlekedési kapcsolataira épült, mintegy 20 %-nyi, jórészt vagyonos rétegében legalábbis formálisan még differenciálatlannak tűnő, zömében azonban egy rohamosan és máris elég polarizáltán fejlődő termény- s egy, ha szerényebb vagyoni átlaggal is, de egyenletesebben fejlődő iparcikk-kereskedelemből összetevődő kereskedelem, egy elsősorban ugyancsak a terményforgalom körül s nem kevésbé rohamosan és tömegesen kialakult közvetítői réteggel, végül az ugyancsak rohamosan növekvő nagyváros lakosságát ellátó kiskereskedelemmel s a nemzeti piac központjává alakulást elősegíteni képes intézményekkel és igényekkel: a városegyesítés előestéjén, íme ez Pest kereskedelmének mint láthattuk: egész Magyarország legnagyobb árupiacának — képe.3 cs a 3. PEST-BUDA, MAGYARORSZÁG LEGNAGYOBB HITELPIACA A császári csapatok bevonulása és a függetlenségi harc rövidesen bekövetkezett összeomlása ^ pesti a magyarországi hitelviszonyokat mint láttuk — a mélyponton találta, amit csak súlyosbított hitelélet a háborús hónapokban különösen nagy mennyiségben forgalomba hozott Kossuth-bankók kár- válsága pótlás nélküli megsemmisítése. Ugyanakkor a hiteligény gyorsan és hatalmasan megnövekedett: ^^^

edelm% a robotszolgáltatások megszüntetése a mezőgazdaságban országszerte olyan roppant készpénzigényt teremtett, melynek kielégítésére a feudalizmus hagyományos hitelforrásai már annyira sem voltak alkalmasak, mint eddig voltak. A hiteligények kielégítésére egyes jelentős vagyonú aulikus nagybirtokosok fordulhattak ugyan bécsi bankházakhoz, világos volt azonban, hogy a társadalom egésze számára döntő a belső hitelviszonyok stabilizációja lesz: gyakorlatilag az, hogy mennyire lesznek képesek Pest a hazai gazdasági életben domináló mezőgazdaság termékeit elsősorban felvevő kereskedői ismét pénzt juttatni a gazdasági élet vérkeringésébe. Már a fentiekben utaltunk a pesti pénzpiac e hónapokban különösen nehéz helyzetére, a kereskedők bécsi kölcsönei körüli huzavonákra. E nehézségeket csak fokozta, hogy a pesti Kereskedelmi Bankot, az ország egyetlen bankját, a császári hatóságok felelőssé akarták tenni mindazért a bank jegymennyiségért, melyet mint a magyar kormány jegybankja 1848 - 49-ben kibocsátott jóllehet a bank e hónapok alatt nemcsak hogy a magyar kormánytól felvett összegeket fizette vissza, hanem egész ércalapját is átadta a Windisch-Grätz alatt restaurált kamarai szerveknek. A kormány a pesti kereskedőknek még 1848-ban nyújtott és a bankon át lebonyolított kölcsönnel együtt összesen közel 2 millió forintos igényének sikeres érvényesítése feltétlenül a bank csődjét jelentette volna. Ezt persze a bécsi hatóságok sem kívánták, mert a magyarországi gazdasági élet teljes összeomlása nem állt érdekükben. A bankot és a magyarországi gazdasági életet azonban egyelőre szívesen tartották nyomás alatt: a 2 milliós igényt formálisan egészen 1854-ig fenntartották, amikor is császári határozat a bankot végleg felmentette ugyan a tartozás alól — viszont az is kényszerült lemondani a kincstár elleni, ha csupán félszázezer forintnyi, de mindenesetre megalapozott követeléséről. Az, hogy a bank ilyen módon, e fenyegetéstől eltekintve, végül is különösebb veszteség nélkül, csupán tartaléktőkéjének elvesztése árán jutott túl a forradalom viszontagságain, csakhamar elég világossá lett a bank vezetői előtt. Készpénz persze ettől egyelőre még nem lett több: olyan apróságokra is szükség volt, mint Pest város 1849. július 21-én öt napra kölcsönzött 24 ezer pengőforintjára, mely pillanatnyilag segítvén fenntartani a bank fizetőképességét, jelentősen járult hozzá ahhoz, hogy a betevők forgalma csakhamar meginduljon. A bank lehetőségei azonban a pesti gazdasági élet hitelekkel való támogatására még sokáig szűkösek maradtak -amit az úrbériség megszűntével érintett egykori földesurak számára biztosított moratórium csak fokozott. E helyzetben a már említett, a pesti kereskedelmi testület által Bécstől kért és végül csak csökkentetten megadott összegű kölcsön sem jelentett még döntő segítséget. Sőt, az Osztrák Nemzeti Bank 1850 nyarán nyilvánosságra hozott terve, hogy Pesten bankfiókot fog nyitni, egy pillanatra a Kereskedelmi Bank előbb-utóbb elháríthatatlan lekonkurrálásának és így összeomlásának perspektíváját is felvillantotta. Egyesek, így maga Hajós József, a bank elnöke is kiútként csak a bank megszüntetését látják; Bécsben ennek fejében meg is