Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

főnyi csoportjából pedig (önállók és alkalmazottak 1870. évi arányait visszavetítve — ám az 1870-re már nagyszámú alkalmazottat foglalkoztató szakmákat leszámítva) mintegy 1500 lehetett a kereskedősegéd: az összesen 60 486 főnyi jövedelmi adó fizetőnek tehát mintegy 5, a város ekkor 83 818 főnyi tényleges (idegenek és diákok nélküli) népességének 4 %-a. 1857-ben 132 651 személyből 5710 a kereskedelemből élők összlétszáma (4,3 %); 1870-re ez a szám 9983 főre nő (a 200 ezer lakosú városban ismét 5 %, a 14 éven felüliek 6 %-a) — itt is ideszámítva az alkalmazottakat és a bizonytalan helyzetűnek jelzett, de főfoglalkozásúlag kétségtelenül kereskedelemből élő személyeket. Ez az 5, ill. 6 %-nyi csoport azonban 1870-ben a város 110 ezer főnyi kereső népességén belül már 9,13 %-ot jelent, az azok közül I. és III. o. jövedelmi adót is fizető összesen 14 538 személynek pedig a 4772 jövedelemadót fizető kereskedő már33%-át teszi ki. A város 1871-ben 1 360 632 forintnyi állami jövedelmi adójából (nem számítva tehát a vele mechanikusan arányos községi pótadót) e 4772 fő 382 713 forintot fizet : 35 %-ot. E 35% jelentősége azonban — legalábbis viszonylagosan — még talán nő, ha tudjuk, hogy az 1 360 632 forintnyi teljes jövedelemadó összegből 552 ezer forintot, tehát 40 %-ot a jogi személyek, vagyis a nagy részvénytársaságok és (10 %-ban) Pest város fizetik; így az egyéni adózók által fizetett jövedelmi adóban a kereskedelem részesedése 47 %-ra emelkedik. Ehhez képest messze elmarad a számra nézve ugyan jóval népesebb — mintegy 41 100 keresőt és ebből 6300 jövedelmi adózót is magában foglaló — ipari csoport, melynek azonban összes jövedelmi adója csupán 290 ezer forint. Az ilyen módon a város életében oly nagyra nőtt pesti kereskedelemnek struktúráját és ennek kialakulását 1857 és 1870 megfelelő adatainak összehasonlításával vizsgálva, a kereskedelemből élők számának 5710-ről 9983-ra történt közel kétszeres növekedésén belül elsősorban a terménykereskedők csoportjában észlelünk igen nagyarányú növekedést: az ugyancsak ideszámított vas- és állatkereskedők számával együtt 762 főről 1341 főre. Még nagyobb arányú azonban a növekedés a közvetítők vonatkozásában: 339 főről 808 főre; a pesti ügynökök az egyes kereskedelmi ágazatok közötti megoszlását már ismerve, joggal tételezhetjük fel, hogy a közvetítők túlnyomó része ugyancsak a terménykereskedelemben tevékenykedett, annak súlyát növelte. Az iparcikkekkel kereskedők száma jóval alacsonyabb, s bár 1857 és 1870 közötti növekedésük (369-ről 620-ra) arányaiban nem sokkal marad el a terménykereskedőké mögött, azokhoz képest csak második helyen álló összlétszámuk jól érzékelteti a két ágazat eltérő jelentőségét. A statisztika következő csoportját a „Kereskedők egyéb címen" alkotják: 1857. évi 833 főnyi létszámuk 1870-re 1066-ra nő: e csoportban az 1871. évi jövedelmi adóstatisztika szerinti 1245 adózóból 1038 személy négy szakmában (trafikos 92, szatócs 584, házaló 270, zsibárus 92) tömörül, s e csoport önállói 1857-ben is nyilván ilyen, elsősorban a helyi szükségleteket kielégítő kiskereskedők voltak. Sajnos, a kereskedelem számszerűleg legerősebben, 3369 főről 5715-re növekvő csoportjában a statisztika szerint „Megnevezés nélküli kereskedők"-et találunk (köztük 69 nagykereskedőt): ágazatok szerinti megoszlásuk ismeretlen. Az 1870. évi népszámlálásnak egy másik táblázata azonban ebből az 5715 főnyi csoportból 2746 munkavállalót és 945 tanoncot — ugyanakkor a már idézett jövedelmi adóstatisztika e csoportban csak 926 adózó, tehát nyilván önállóan kereskedő személyt mutat ki; a közbülső mintegy 1000 ember jórészben, úgy véljük, a nyilván ugyancsak elsősorban a terménykereskedelem körül sürgölődő, adózásilag megfoghatatlan zugügynökök számát szaporítja. A már idézett 1871. évi jövedelmi adóstatisztika azonban azt is lehetővé teszi, hogy a városegyesítés előestéjén megvizsgáljuk az így kialakult csoportok s az egyes szakmák vagyoni súlyát is. A vizsgálat eredménye a város leggazdagabb kereskedőrétegének még mindig afféle mindennel kereskedő, régi típusú nagykereskedő voltáról tanúskodik — mindenekelőtt azonban a város jövedelmi adót fizető kereskedelmén belül is bizonyos határozott specializálódást mutat. A 132 konkrétan megnevezett szakmában működő 3486 kereskedő közül 884 a termény-, ill. az iparcikk-kereskedelem mindössze 29 szakmájában tömörül; a 861 ügynök és alkusz, valamint 1031 csupán 4 kiskereskedelmi szakmában dolgozó kereskedő leszámításával, a maradék 97 szakmára (a szakmák közel 75 %,-ára) a kereskedőknek csak mintegy 20 %-a, 710 személy jut. A két főcsoporton : a termény- és az iparcikk-kereskedőkén belül a vizsgálat is jól mutatja a terménykereskedelem határozott fölényét, főleg azokban a szakmákban, melyek ennek a kereskedelmi ágazatnak tulajdonképpeni dinamikáját adják, s melyeket ennek megfelelően ki is emeltünk; ez a fölény mind e szakmák létszámát, mind átlagos adóját illetőleg megfigyelhető. Az adóösszegek nagysága szerinti megoszlás vizsgálata jól érzékelteti e terménykereskedelmi szakmák gyors fejlődését, még szinte alakulóban levő voltát is, ami a középső adókategóriák gyengeségében, viszont az alsóknak, a legkonjunkturálisabb ágakban pedig a felsőknek is különösen népes voltában mutatkozik. Ezzel szemben a sokkal hagyományosabban alakult iparcikk-kereskedelemben — mintegy annak jeleként, hogy itt egy jóval kevésbé rohamos fejlődés nem változtatta meg annyira a