Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

II. PEST-BUDA EMELKEDÉSE: A VÁROS MAGYARORSZÁG GAZDASÁGI KÖZPONTJÁVÁ VÁLIK Pest-Buda országos politikai-igazgatási központi jelentősége ilyetén csökkentésének könnyű átlátni távolabbi összefüggéseit: olyan politika része és kifejezője ez, mely az önálló magyar államiság ellen irányulván, Pest-Budának, a Magyar Koronatartomány fővárosainak is csak korlátozott várospolitikai és igazgatási hatáskört engedélyezhetett. Ennek az osztrák nagyburzsoázia és az osztrák- cseh nagyfeudálisok szövetségén alapuló poli­tikának (melynek célja az volt, hogy e rétegek érdekeinek rendelje alá az egész, centralizált szervezetét illetőleg is éppen ezen érdekek szolgálatában létrehozott Osztrák Császárságot) megvolt a maga, az igazgatásinál lényegesebb, gazdasági oldala is. Nemcsak a magyar államiság, hanem a reformkorban (a magyar függetlenségi törekvések gazdasági bázisaként) már alakulni kezdő önálló magyarországi nemzeti piac ellen is irányult. Természetes, hogy ez a politika Pest-Budának (főleg Pestnek, e nemzeti piac hagyományos központjának) gazdaságilag is csak igen korlátozott fejlődést engedélyezhetett. Az előző kötetben már láttuk, mit jelentett a város szempontjából az a körülmény, hogy e nemzeti piac központjává kezdett válni: terveit, ill. kezdeteit egy ide centralizálódó közlekedési hálózatnak, itt központosulni kezdő kereskedelmet és hitelt, az ezek által nyújtott lehetősé­gekre felépülni kezdő helyi manufaktúra majd gyáripart — a mindennek megfelelő politikai és kulturális felépítmény és a társadalmi struktúra gyorsan meginduló változásáról (köztük a vá­ros magyarosodásáról) nem is szólva. Természetes a fentiek után, hogy az abszolutizmus politi­kája mindennek az ellenkezőjére törekedett: a Magyar Koronatartomány gazdaságának Bécs mint központ alá történő rendelésére, ennek során decentralizált magyarországi közlekedési hálózat kialakítására, ezáltal pedig Pest kereskedelmi forgalmának csökkentésére, hiteléleté­nek pedig korlátozására. Világos ennek folytán, hogy Pest gazdasági életének fejlődése ilyen módon a korszaki »an országosan is különösen nagy fontosságú: a város gazdasági jelentőségének fenntartásáért vívott harca mögött az egész kialakulni kezdő nemzeti piac ott áll. Amennyiben ugyanis a városnak sikerül megtartania gazdasági jelentőségét, annyiban a nemzeti piac kialakulását is elősegítheti, s támogathatja egyúttal azokat az erőket is, melyek e piac gazdasági bázisán az egész ország politikai függetlenségéért — s ezáltal magának a városnak is valódi fővárossá válásáért harcol­nak. 1849 augusztusa azonban Pest gazdasági életére is rossz auspiciumokkal köszöntött be. A fő­város gazdasági életét és kivált annak legjelentősebb tényezőjét: kereskedelmét a császári csa­patok bevonulása már eleve válságos helyzetben találta. A már a forradalmi események hatásá­ra megrendült hitelviszonyok megerősítésére a pesti kereskedelmi testületek (az ismételten kért 2 millió forint helyett) ugyan 1848 tavaszán, a Kereskedelmi Bank szavatossága mellett, az Osztrák Nemzeti Banktól kaptak 1 millió forint kölcsönt, ám ebből 1849 februárjáig csak 350 ezer forintot sikerült törleszteniök. Többre a bécsiek minden fenyegetése ellenére sem vol­tak képesek: adósságuk 1850 februárjáig sem szállt a 450 ezer forint alá. Közben azonban, már 1849. augusztus 25-én, majd 27-én, Szent-Ivány kerületi biztos engedélyével tartott ülésükön a pesti kereskedelmi testületek noha a bécsi hitelezőikkel szemben moratórium kérését javasló indítványt mint kilátástalant eleve elvetették — visszatérve utoljára 1849 márciusában, még Windisch-Grätzhez intézett ismételt kérésükhöz, a pénzhiány enyhítésére az Osztrák Nemzeti Banktól Pesten egy 2 millió forinttal dotált kisegítő pénztár felállítását kérték. A felterjesztés­ben egyúttal azt is kérték, hogy — amint azt később részletesen kifejtették — a kb. 60 millió forintra becsült összegű Kossuth-bankjegyeket ne semmisítsék meg, hanem azokat a kormány váltsa át kincstári utalványokra, melyeket az ország 60 éven át évi 1 millió forintnyi külön adóval törlesztene. A felterjesztésnek mely mindenesetre jellemzően mutatta a pesti keres­kedelem érdekeinek szoros összeforrottságát már az egész ország gazdaságáéval — foganatja természetesen nem lett; a bankjegyek első részletét október 18-án a mai Deák Ferenc téren katonai fedezet mellett s minden kárpótlás nélkül, reprezentatív módon elégették. A kor­mány azonban október 11-én 1 millió forintot engedélyezett kisegítő pénztárul a rászoruló ke­reskedőknek, áruik elzálogosítása mellett azok 2/3 értékének erejéig nyújtható két évi előlegek

Next

/
Thumbnails
Contents