Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

báró, aki 1854-ben a dunai fejedelemségekbe bevonult osztrák csapatok parancsnoka, valamint Kempen rendőrminiszter. Ekkor azonban, mintha elrestellnék magukat, a pestiek is megállnak a megtiszteltetések osztogatásában: egészen 1867-ig nem is lesz több díszpolgár, leszámítva majd 1863-ban Ganz Ábrahámot. Igazság- A városok közigazgatásának fejlődését az abszolutizmus első évtizede alatt az abszolutista ^fs^liam tendenciái ellenére is alapjában már polgári állam kísérletei határozzák meg állami központosírendőrség *ás ^s helyi önkormányzatok összehangolására.

E kísérletek értékét kétségtelen polgári vonásaik ellenére is nagyban csökkenti az a körülmény, hogy bennük a polgári vonások végül is csupán felemás módon érvényesülhettek. Mert ha — mint láttuk — politikai tevékenységét illetőleg az önkormányzat, a centralizmussal szemben csaknem egyértelműen elsorvadt, nem volt másképpen ez a szorosabban vett igazgatási feladatok vonatkozásában sem. A kormányzat még e tevékenységet is kezdettől fogva minél erőteljesebben csak a városi gazdálkodás vitelére igyekezett korlátozni; igényeinek ilyen irányát jellemzően jelezte már a város legelső testületi szervének is csupán pénzügyi-gazdasági feladatokra történt korlátozása. Ez a tendencia pedig, mely együtt járt a rendelkezésre álló pénzügyi keretek erős megszorításával, szükségképpen vezet a városigazgatásban még a szűkebben vett várospolitikai tevékenységnek is elsekélyesedéséhez és elhalásához ; korlátozott hatáskörei és anyagi alapjai folytán a városigazgatás munkája így ezután kétségtelenül már nem sok gondot okoz majd a kormányzat felső szerveinek. Végül is jellemző kifejeződése ez az abszolutista állam politikájának, mely a polgárság gazdasági érvényesülése előtt álló gátakat lebontotta ugyan, a politikai irányítást azonban továbbra is a nagybirtokos arisztokrácia, illetve az általa a vezetésbe bevont nagyburzsoázia s az ezek érdekeit képviselő magas bürokrácia számára kívánta fenntartani. A törvénykezésnek a városi igazgatástól való már említett, még 1849 végén megindított szétválasztása 1850 folyamán gyakorlatilag befejeződött. Október 20-ra a régi városi törvényszékek, működésüket beszüntetve, beolvadtak a Pest megyei cs. kir. kerületi törvényszékbe, annak II. (Pest városi), illetve III. (Buda városi) osztályaként. Bíráik között több volt a még 48 előtti, de Haynau, illetve Szent-Ivány által jó érzelműnek minősített régi törvénykezési tanácsnok: Lechner Károly, Windisch-Grätz korszakának polgármestere, Holovits (Homonnay) Boldizsár, aki 48-ban a 12 pont ellenzője a tanácsban, és több jómódú háztulajdonos. 1850 májusában már a pesti cs. kir. járásbíróság is megkezdte munkáját; egyidejűleg feloszlatták városi jogelődjeit, Pest város külvárosi albíróságait. 1850 végén létrejött a kerületi cs. kir. állami főügyészség is. Ugyanakkor a pesti és a budai városi tanács átadja a cs. kir. törvényszéknek az eddig még általa kezelt hagyatéki, gyám- és telekhivatali ügyeket. Két év múlva, 1853-ban, az árvaügy feletti felügyeletre a város bizottságot hoz létre, de ennek tényleges adminisztratív teendője nincs; 1858-ban azután császári rendelettel el is rendelik az árvavagyonok egyesített kezelését a bíróságoknál. Az abszolutizmus első intézkedései között már említettük a városi rendőrség hatáskörének kezdődő jelentős csorbítását is. A polgári állam általános rendészeti (a bontakozó kapitalizmusra különösen életfontosságú szervezett vagyonbiztonsági) igényein túlmenőleg a magyarországi speciális politikai helyzet is szerepet játszott ebben. Prottmann közel egyéves szervező és előkészítő munkája után, 1851. február 13-án a két város korábbi rendszerű rendőri tevékenysége teljesen megszűnt és rendőri feladataik ettől kezdve csak a városkapitány által vezetett igazgatásrendészeti munkára korlátozódtak. Ennek tartalmát jól mutatja a mindkét városnál ekkor rendszeresített ötszakos beosztás: vásárfelügyelőség (piaci és mértékügyek); közegészségügy és kórházgazdászat; tűz- és vízrendészet; városvilágítás; építésügy. E szakterületek részletesebb ismertetésére majd a maguk helyén fogunk visszatérni. Az ellátásukhoz szükséges városi személyzetet (tollnokok, vásárbiztosok, fegyveres poroszlók, lovas kerülők) részben leépítették: az új állami rendőrség saját, a rendőri szolgálatban már kipróbált, többnyire magával hozott emberekre épült fel. A rendőrség élén egységes, mindkét városra kiterjedő hatóság, a pesti, továbbra is az Ullmann-házban székelő rendőrigazgatóság áll, élén 1 rendőrigazgatóval, továbbá 3 rendőrtanácsossal, 6 főbiztossal, 39 alsóbb tisztviselővel, 26 díjnokkal. A két város hat rendőrbiztosi kerületre van beosztva, ezekben összesen 50 polgári beosztású rendőr és katonailag szervezett 442 főnyi gyalogos, továbbá 31 főnyi lovas rendőrség szolgál. És tevékenyen: már 1851-ben közel 14 ezer embert állítanak elő. Kétségtelen, hogy a városi törvényszék és a rendőrség most megszűnt fenntartása a városnak korábban tetemes kiadást jelentett, melyet a törvénykezési illetékek kevéssé fedeztek. A biztonsági rendőrség ügykörének állami átvétele azonban nem volt ingyen: a kormányzat csak Pest városát évi 45 ezer forint hozzájárulás fizetésére szorította, ami alól a város az abszolutizmus egész korszaka alatt nem kapott felmentést. A pénzügyek Ugyanakkor bizonyos fokig megváltozott a város gazdálkodásának és pénzügyi adminisztrációjának rendszere is. 1850 folyamán ugyanis már Magyarországon is egymás után életbe léptek a polgári államra jellemző, korábban ismeretlen adók és kincstári monopóliumok: a