Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

Kísérlet a polgétrság és a rácság megszervezésére A jozefinista értelmiség és a patrióta nemesi ellenzék A jakobinusok szervezkedése A Martinovics-mozgalom dó, II. Lipót — más módszerekkel, mint bátyja — voltaképpen a felvilágosult abszolutizmus politikáját folytatta. Vissza kívánta szorítani a nemességet, szóhoz juttatni a polgárságot és a parasztságot, sőt a nemesség ellen a rácok felhasználását is számításba vette. A polgárság és a rácság Budán és Pesten adva volt, de szerepet ebben a politikai játékban nemigen játszhatott. A rácságnak ezekben a városokban nem volt politikai jelentősége. A városok lakói voltak, polgárok esetleg, de többnyire polgárjog nélküliek, vagyonosak vagy szegények, politikai szervezésre, szervezkedésre alkalmatlan, sőt közömbös társadalmi réteg. Á szabad királyi városok polgárságáról pedig igen hamar kiderült, amit a statisztikai adatok figyelembevételével már eleve megállapíthattak volna, hogy ennek a polgárságnak csekély a súlya, de kiderült politikai járatlansága és nagy részének a közömbössége is. Éppen ezért reménytelen vállalkozás volt az, amelyet Hoffmann Alajos pesti egyetemi tanár 1790 nyarán a királynál kezdeményezett, hogy a városok polgárőrségét — lassan, óvatosan, titkosan — „királyi városgárdákká" kellene átalakítani, ezekben a gárdákban a magyarokkal szemben a németek és a rácok túlsúlyát biztosítani, s a pesti és a budai gárdák megszervezése után országosan létrehozott polgári fegyveres testület alkalmas lenne arra, hogy a nemességgel szemben hatékonyan felhasználják. Az első szervezési kísérlet kudarca után II. Lipót nemcsak a polgárságra, hanem a városlakókra is kiterjesztette a figyelmét. A tervezett akció szükségessé tette azt is, hogy a nemesség visszaszorítása céljából a jobbágyság kérdéseivel is foglalkozzanak, a polgárságot és a jobbágyságot egységesen léptessék fel a nemesség ellen, de természetesen csak addig a pontig, amíg a királynak sikerült terveit keresztülvinni. A magyarországi polgárságnak a francia forradalom idején nem volt önálló, egységes politikai programja. Sőt, közelebb járunk az igazsághoz, ha azt állítjuk, hogy egyáltalán nem volt programja. Azokat a kérvényeket, amelyeket 1790 nyarán a királyhoz küldtek, II. Lipót sugalmazására Hoffmann Alajos, a király titkos megbízottja írta, s a szervezkedésbe bevont néhány pesti polgár nem annyira a célok elérését tartotta szem előtt, hanem saját anyagi érdekeit.

40 A jozefinista értelmiség, amikor a nemzeti mozgalom mellé állt, főképp két területen, a klérus hatalma elleni harcban és a magyar nyelv uralmáért folyó küzdelemben támogatta fenntartás nélkül a köznemességet. A nemzeti felbuzdulás azonban igen hamar alábbhagyott. Nádorrá választották Sándor Lipótot, királhyá koronázták II. Lipótot, biztosították az ország alkotmányos különválását, de a nemzeti program végrehajtásának következetes keresztülviteléről lemondtak. A demokratikusértelmiség ekkor csalódottan fordult el a nemességtől, s a felvilágosult királlyal kereste a kapcsolatot, és reménykedett az országgyűlés által kiküldött bizottságok reformmunkáinak sikerébe n. II. Lipót azonban váratlanul meghalt, 1792 júliusában Buda ismét országgyűlés színhelye lett. Királlyá koronázták I. Perencet, s az országgyűlés igen rövid ideig tartó ülése után a rendek „megelégedetten és megvigasztalódva" hazatértek, a demokratikus értelmiség csalódása pedig végleges volt. Volt ezekben az éveikben egy patrióta ellenzék nemesekből is. Ez nem a feudális rend, csak az idegen uralkodó önkényuralma ellen lázadozott, és Orczy László kamarai alelnök körül csoportosult. I. Ferenc trónra lépésekor ez a nemesi ellenzék egyre inkább aktivizálódott, és megtalálta a jozefinista értelmiséggel is a kapcsolatot. Nem egyszerűen szabadkőműves reformista csoportosulásról volt szó csupán ekkor, hanem megkísérelték már az önálló szervezkedést is. Pesten és Budán ekkor alakultak azok az olvasókörök (mint a budai olvasókör, a Műveltek Társasága), amelyek tulajdonképpen a radikális értelmiségieknek a titkos szervezetei voltak. A másik pesti központ Abaffy Ferencnek, az 1790. évi országgyűlésen Árva megye követének a pesti háza volt, de vidéken is sok helyen alakultak ki ekkor ilyen központok hasonló céllal, hasonló törekvéssel. Titkos szervezkedés volt ez, amelynek a célja a polgári nemzetállam megteremtése. Ennek a szervezkedésnek a központja Pest, illetőleg Buda volt. Szellemi tartalmát az itt dolgozó és szervezkedő titkos társasági tagok adták meg, és a kormányhatóságoknál és bíróságoknál, valamint az országos vásárok idején megjelenő vidéki tagok innen vitték szét „az ördög gyertyagyújtogatóinak", a francia forradalommal rokonszenvező magyar jakobinusoknak a gondolatait és eszméit szerte az országba. Ebbe a szervezkedésbe kapcsolódott bele a becsvágyó, kalandos életű (volt ferences szerzetes, tábori lelkész, lembergi egyetemi tanár, bécsi besúgó), zavaros politikai múlttal (és zavaros politikai elgondolásokkal) rendelkező, pesti kereskedő (vagy kocsmáros) családból származó Martinovics Ignác 1794 tavaszán ; ez év májusában vette át a szervezkedés irányítását. Két szervezetet hozott létre, figyelembe véve a magyarországi elégedetlenek két táborát, s e két tábornak az elgondolásait. A Reformátorok Társaságában a reformer köznemeseket kívánta tömöríteni, a Szabadság és Egyenlőség Társaságában pedig a radikális demokratákat, a jakobinus értelmiséget; és a forradalmat két szakaszban tervezte keresztülvinni. Az első szakaszban a nemesség és a demokrata értelmiség szövetkezésével, a második szakaszban pedig az értelmiség és a parasztság összefogásával. Az első szakaszban — mint a Reformátorok Társaságának a Kátéjában meghatá-