Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

$t-tí rá/ifttrtíl ùttrt/ft^/tt/tt/mn

rhu/« r y(ft

itL-v!"!i

ii m. wdififaflai

Ácfj.Mttdun /»t j< mi ni; ijtAt'rn II - (!l< IH"1 fui IJ/I.H r.'ti-trfi li ytli /«/Mwi'riidfn." KjScmi,t„ ;J).,/,oi Je >•<•(. h,JM

iii/ji^ ^i-m, .V/vU /,„,wWr*

. 184. Martinovics Ignác kivégzése a budai Tábornokréten (ma Vérmező), 1795. Vízfestmény. Kiscelli Múzeum rozta — fegyveres felkelés révén Magyarországból a nemzetiségi viszonyok figyelembevételével szövetséges köztársaságot csináltak volna, kétkamarás (nemesi és nem nemesi) országgyűléssel, a jobbágyoknak (a nemesség tulajdonjogának fenntartásával) szabad bérlővé tételével. A forradalom másik szakaszának a teendőit az Embernek és a Polgárnak Oktató Könyvecskéjében fejtette ki, de a forradalomnak erről a radikálisabb szakaszáról — mint maga is elismerte — „csak egészen általános elképzelései" voltak. Ezeket a kátékat Budán és Pesten kezdték másolni s terjeszteni — és készítették elő a mozgalmat. A szervezkedés villámgyorsan megindult, elsősorban Pesten, de hamarosan vidéken is. Csak Budán és Pesten — egy-két hónap alatt — mintegy 60—80 embert szerveztek be, a radikális értelmiség tagjain kívül tanárokat, kormányhatósági és bírósági tisztviselőket, ügyvédeket, orvosokat, színészeket, papokat, jurátusokat és egyetemi hallgatókat; az ország különböző városaiban (Kassán, Váradon, Debrecenben, Egerben, Miskolcon, Bártfán, Nagyszombatban, Nagykőrösön, Halason, Gyulán, Szatmárnémetiben, Szabadkán, Aradon, Székesfehérváron, Kőszegen, Körmenden, Veszprémben) pedig 2—300 embert, akik között igen sok volt a nemes. A beszervezetteknek azonban mintegy a fele 20—30 év körüli értelmiségi; polgári csak egy-kettő volt köztük. A mozgalom tehát megmaradt a nemesi és értelmiségi keretek között. Tömegbázisa éppúgy nem volt, mint a kelet-európai országok hasonló jakobinus mozgalmainak. A szervezkedés titokban folyt ugyan, de az országban uralkodó forrongó hangulat a titkosrendőrségnek igen hamar feltűnt: franciabarát kijelentések hangzottak sokfelé, nyíltan beszéltek a forradalom kitöréséről. Július—augusztusban ezért több ezred katonaságot vezényeltek az országba, Buda és Pest környékén német lovasságot vontak össze, riadóztatták a városban állomásozó tüzérséget. Július végén Bécsben letartóztatták az ottani jakobinus mozgalom vezetőit, köztük az éppen ekkor ott-tartózkodó Martinovics Ignácot is. A magyarországi jakobinus szervezkedés ennek ellenére tovább folyt, „mintha Budán és Pesten, de az egész országban is, valami előttem ismeretlen tűz lobogna" — írta Sándor Lipót nádor Ferenc királynak. Az elfogott Martinovics azonban elárulta az összeesküvést, megnevezte annak vezetőit. A következő napokban Budán és Pesten letartóztatták Hajnóczy Józsefet, Laczkovics Jánost, Szentmarjay Ferencet,