Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
A pesti zsidók elszakadása az óbudai hitközségtől Reformtörekvések, „kultúszt emplûm" Iz óbudai zsidó hitközség Az 1840. évi 29. te. hatása Ennek érdekében a lengyelek megkísérelték Stúr és Kollár összebékítését is, ez azonban eredménytelen maradt. Az viszont bizonyos, hogy a pesti szlovák értelmiség és diákság, a Stiir politikájával több kérdésben elégedetlenkedő kelet-szlovákiai fiatalokkal együtt szoros kapcsolatba került a lengyel emigráció demokratikus csoportjával, s 1847-ben megkísérelte egy demokratikus egyesület lét reh o z ás át. 56 A szlovákokon, szerbeken, görögökön kívül a többi nemzetiségi csoport meglehetősen kis számú volt. Sem gazdasági, sem társadalmi vagy kulturális téren jelentőségre nem tett szert, a város társadalmi életében számottevő szerepet nem játszott. Egyre inkább növekedett viszont a XIX. század első felében — különösen Pesten — a zsidétk szerepe. 57 Pesten a tolerált és kommoráns zsidók a XVIIL század végén nem alakulhattak községgé, csak mint Pesti Zsidók (Pester Juden) vagy mint Zsidó Nemzet (Israelitische Nation) szerepelhettek, miként a bécsiek is (1849-ig) Wiener Judenschaft néven. A zsidóság képviselőinek a városi tanács a zsidó vendéglő bérlőit nevezte ki. Megkísérelték a pesti zsidók már 1795-ben is, hogy rabbit válasszanak (az óbudai származású, de Pesten megtelepedett Boskovitz Farkast), de választását a városi tanács megakadályozta, csak szertartási elöljáróvá és gondviselővé választhatták 1795-ben. Boskovitz megválasztása az első lépés volt az önálló hitközség megalakulása felé vezető úton. Boskovitzot azonban a Helytartótanács 1796-ban megfosztotta hivatalától. A pesti zsidók még Boskovitz működése idején létesítették új templomukat a mai Tanács körút és Majakovszkij utca sarkán állott Orczy-házban, amelyet sok zsidó lakója miatt zsidó-udvarnak (Judenhof) neveztek. A Helytartótanács 1797-ben engedélyezte a pesti zsidóknak rabbi tartását, és erre a hivatalra 1799 tavaszán az óbudai származású Wahrmann Izraelt választották meg. A pesti gyülekezet ekkor szakadt el az óbudai hitközségtől, bár a hivatalos hitközséggé alakulás még évtizedekig elhúzódott. A pesti zsidó hitközség csak 1839-ben tudott megalakulni. A XIX. század első harmadában azonban jelentős változások történtek a pesti zsidó gyülekezetben. Az a zsidó vallási reform, amelynek a gondolatát a német Moses Mendelssohn tanításai nyomán már 1802-ben és 1807-ben felvetette Weisz Márkus pesti rabbi-tanácsos, az ortodox felfogásnak heves ellenzése dacára teret nyert Pesten, ha nem is olyan következetességgel, mint ahogy azt Weisz képviselte a zsidó vallás gyökeres megreformálásával. A reformnak ugyanis látszólag csak a külsőségei jutottak érvényre abban, hogy közvetlenül Noe Mannheimer bécsi kezdeményezése után, a húszas évek második felében, Pesten is új istentiszteleti rendet honosítottak meg. Ennek a lényege az volt, hogy a zsidó—német jiddis nyelv helyett a hitszónoklatot német irodalmi nyelven tartották, az istentiszteletet kórus kíséretében végezték, új szokásokkal, nagy ünnepélyességei. Inkább társadalmi, mint vallási jelentősége volt ennek a változtatásnak: a nyelvi elkülönülés felszámolásával a társadalmi elkülönülés felszámolását kívánták elérni. Bármenynyire is jelentéktelennek tűnő változtatásról, a célhoz képest csak kezdő lépésről volt szó, az új istentiszteleti rendnek igen heves ellenzéke támadt a régi rend fenntartását makacsul védelmezők részéről. Az új rendet először a mai Majakovszkij utca egvik házában levő templomban, amelyet Chorschulenak vagy általánosabban kultusztemplomnak neveztek, vezették be; majd 1830ban azt a gyülekezet elöljáróságával is elfogadtatták, és ettől kezdve az Orczy-házban egymás mellett működött a régi templom és a kultusztemplom. Óbuda különösen jelentős helye lett a magyarországi zsidóságnak az 1780-as években, amikor a Helytartótanácsot és a Kamarát Budára helyezték. Ugy r anis ettől kezdve ezeknél a kormányhatóságoknál az (Sbudai zsidók vállalták az ország különböző részén lakó zsidók képviseletét. Az óbudai zsidó hitközség rabbija ettől kezdve, ezt a helyzetet kihasználva, törekedett arra, hogy főrabbi legyen — tehát ne csak az óbudai hitközség tartozzék alája, hanem más hitközségek rabbijai is. Óbudán 1789-ben a brody-i származású Münz Mózest választották rabbivá, aki több mint negyven évig működött itt. Münz szerepelni vágyó, ambiciózus ember volt. Szereplésre mindjárt pályája elején nyílott is alkalom: 1791-ben az óbudai zsidóság élén ő fogadta — héber nyelvű beszéddel — Óbudán Sándor Lipót nádort, s egy év múlva a koronázásra ,,az Ország Uttyán az Ó-budai Zsidóktól felállított három győzedelmi kapukon által" Budára utazó Ferenc királyt is. Képességein kívül ezek a szereplései is hozzájárultak ahhoz, hogy a király 1793-ban Pest megye főrabbijának tette meg. Tehát Münz ekkor a Pest megyei zsidó hitközségek rabbijainak felettes hatósága lett, s őt illette meg a bíráskodási jog a házasság, eljegy r zés, végrendelet, hozomány körül felmerülő perekben. Münz megyei főrabbiságát a Helytartótanács 1796-ban felfüggesztette ugy r an, de befolyása a megyei hitközségekben továbbra is megmaradt. A pesti zsidó hitközség fellendülésével a XIX. század első évtizedeiben Óbuda háttérbe szorult. Münz a maga tekintélyével még súlyt adott ugyan az óbudai hitközségnek, de 1831-ben bekövetkezett halála után — bár kísérleteztek — 1861-ig nem tudtak rabbit választani Óbudán. Azt a szerepet, amelyet a XVIIL század végén az óbudai hitközség játszott a magy T ar zsidé>ság életében, a XIX. század első felében egyre inkább a pesti hitközség vette át. Ez a hitközség hívott össze 1839-ben Pestre minden megyéből két-két megbízottat a zsidók helyzetének javításáról való tanácskozásra. Ekkor 12 képviselőt választottak, akik mint a „Magyarország s hozzá kap-
