Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

csolt részek beli izraeliták" képviselete, felhatalmazást kaptak, hogy eljárjanak a zsidók egyenjogúsítása ügyében. A zsidókról szóló 1840. évi 29. törvénycikk több kedvezményt biztosított ugyan, de a türelmi adó eltörlését és az egyenjogúsítást nem sikerült elérniük. Megengedte a törvény az országban a bányavárosok kivételével bárhol a letelepedésüket. Megengedte azt is, hogy „a fennálló feltételek mellett gyárokat a zsidók is állíthatnak, kereskedést és mesterségeket akár maguk kezükre, akár vallásukbeli legények segítségével is űzhetnek, s ifjaikat ezekben taníthatják — azon tudományokat pedig és szép mesterségeket, miknek gyakorlatában eddig is voltak, azután is gyakorolhatják". A törvény szerint a zsidók kötelesek voltak állandó vezetéknévvel és tulajdonnévvel élni, az újszülötteket egyházi anyakönyvbe feljegyezni, minden oklevelet és szerződést a „divatozó élő nyelven" szerkeszteni. Az ingatlanbirtoklásról pedig a törvény úgy intézkedett, hogy „amenynyiben az izraeliták polgári telkeknek (fundus) szabad szerezhetése gyakorlatában lenének, az ily városokban ezen gyakorlat jövendőre nézve is megállapíttatik". A budai és pesti zsidóságra ez utóbbi nem vonatkozott, hiszen a törvény előtt a két városban a zsidóknak nem volt lehetőségük ingatlanszerzésre. A törvény megjelenése után is csak egyeseknek nyílott lehetőségük arra, hogy Pesten vett házaikat tulajdon nevükre átírathassák. A törvénynek az a rendelkezése, hogy szabadon űzhetnek mesterségeket, fellendülést eredményezett a zsidó kézművesek sorában. A céhek ugyan továbbra is elzárkóztak a zsidó kézművesek elől, azonban ez az elzárkózás még inkább segítette a zsidó kézműipar fejlődését, mert nem kötötték céhes rendszabályok. A zsidó kézművesek száma Pesten 1833 és 1847 között megkétszereződött. 1847-ben 13 aranyműves, 2 asztalos, 22 gombkötő, 25 pipametsző, 17 sapkacsináló, 204 szabó 410 legénnyel, 1 szappanos, 42 szobafestő, 7 üveges és 13 varga zsidó volt Pesten. A küzdelem a zsidók egyenjogúsítása érdekében az országgyűlés után tovább folytatódott. Eötvös József tanulmányt jelentetett meg a zsidók emancipációja érdekében. Kossuth a törvényt „nagy szavak parányi eredményének" nevezte. „A hazánkbeli összes zsidó-ság általános felszabadításuk iránt" az 1844. évi országgyűlésen is nyújtottak be kérvényt, de eredménytelenül. Az emancipáció legfőbb ellenzői a szabad királyi városok voltak. A liberális sajtó továbbra is követelte a politikai és társadalmi emancipációt, megállapítva, hogy a politikai emancipációhoz a honosítás kérdésének rendezése szükséges, a társadalmi emancipációhoz pedig az asszimiláció. Ennek érdekében Schwab pesti rabbi már 1840-ben buzdította híveit a magyar nyelv elsajátítására, s Bloch Móric (később Ballagira magyarosította a nevét) a Bibliát magyarra fordította. 1844. május 8-án pedig megalakult Pesten „a honi izraeliták között magyar nyelvet terjesztő egylet", mely ingyenesen végezte a magyar nyelvű oktatást, olvasótermet és egyleti óvodát létesített, s 1848-ban évkönyvet is megjelentetett. A negyvenes években azonban csak egyetlen lényeges eredményt tudtak elérni: 1846-ban megszüntették a zsidé>k türelmi adóját (fejenként 2 forint), amelyet még Mária Terézia vezetett be 1746-ban. A türelmi adó megszüntetése megváltás révén történt; a magyarországi zsidóknak 1 200 000 forintot kellett fizetniük, öt év alatt. Ebből az összegből a pesti zsidóságra 181 313 forint esett, a budaira csupán 5698 forint. A pesti zsidók után a legtöbbet fizettek a Pozsony megyei zsidók (96 000 forintot) és a Pest megyei zsidók, akikhez az óbudaiak is tartoztak (90 000 forintot). A zsidók egyenjogúsításáért folyó harca állandóan napirenden volt. A zsidók maguk is mindent igyekeztek megtenni, hogy a változás bekövetkezzék. Nemcsak a magyar nyelvet és érzést igyekeztek terjeszteni, hanem követelték a zsidó vallás reformját is. A zsidók egyenjogúsításának azonban nemcsak a nemesség, hanem a polgárság részéről is igen sok ellenzője volt. S ez a kérdés elsősorban Pesten nagy jelentőséget kapott annak következtében, hogy míg az ország lakosságának csak 2,2 százalékát tették ki a zsidók, Pesten a város lakosságának 13,2 százalékát.

58 Küzdelem az egyenjogúsításért A türelmi adó megszüntetése További harc az egyenjogúsításért 4. TÁRSADALMI ÉLET Az a heterogén társadalom, amely Budán és Pesten a XIX. század első felében — mint nagyvárosi társadalom — létrejött (alakult és változott), éppen számánál és nagyvárosi jellegénél fogva az ország többi városainak a társadalmától életformáját tekintve is igen nagy mértékben különbözött. S a társadalmi élet rendje ekkor már nem annyira a hagyományok és a szokások függvénye volt, hanem a társadalmi viszonyoké és egyre inkább a nagyvárosi életritmusé. Ezt az életritmust még az utcai élet felületes szemlélője is azonnal észrevehette. Hajnalban utcai élet tejeslányok hordták szét fakantákban a tejet, a házmesterek nyitogatták a kapukat, megteltek áruval és vásárlókkal a piacok, kinyitottak a kávésok, „s a légió nőtelen ember, mely Pesten pezseg, a sok kereskedőlegény és hivatalnokbeliek leszenek láthatók az utcán". A forgalom egyre növekedett, s a zaj és a lárma is: „az egymást érő bérkocsisoknak, a szekereseknek a gyalogokra riadó hao, hao kiabálásaiba a fülhasító alve vegyül, ezt a gypszalakokat áruló olasznak idétlen