Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

kereskedők és a bankárok 250 millió forint vagyont vallottak be. Ha Pesten a nagykereskedőknél átlag az elképzelhető maximális nagyságú tőkével (500 000 forint) számolunk, a vagyonuk összege csak 30 — 40 millió forintra tehető. Ezek az adatok bizonyíthatják azt, hogy noha a háborús konjunktúra alatt Pest kereskedelmi jelentősége megnövekedett, kereskedelmi élete óriási mértékben felélénkült, a gazdasági fellendülést, a konjunktúrát csak korlátozott mértékben tudták a pesti kereskedők kihasználni. A bécsi kereskedőknek és bankároknak ők nem voltak versenytársai. Sőt, tevékenységük fokozását éppen a drága bécsi kölcsönök segítségével valósították meg, és így mind a magyarországi termelés, mind a pesti (de általában a magyarországi) kereskedelem növekedése elsősorban az osztrák kereskedelmi tőke további felhalmozását segítette elő — és csak másodsorban nyitotta meg a lehetőséget a magyarországi kereskedelmi tőke felhalmozása, a fejlődés meggyorsítása előtt. A kereskedelmi tőkének körülbelül az egyötöde volt ebben az időben Pesten. Az 1812. évi kincstári subsidium az ország fő kereskedővárosai között a következőképpen oszlott meg:

7 Forint Porint Pest 90 000 Buda 25 000 Debrecen 50 000 Pozsony 20 000 Újvidék 28 000 Kassa 15 000 Temesvár 28 000 Győr 14 000 Szeged 20 000 Sopron 14 000 A konjunktúra alatt tovább erősödött tehát az országban Pest kereskedelmi központ jellege; s ekkor Pest már kétszeresen meghaladta (ugyanis a pesti kereskedők végül is 99 869 forint subsidiumot fizettek) a Tiszántúl nagy kereskedelmi központját, Debrecent. A többi város — köztük Buda is, amelynél a subsidium kivetése során a kedvező borértékesítést vették figyelembe — kereskedelme messze elmaradt Pesté mögött. C) A kereskedelem a dekonjunktúra idején A francia háborúkat követő gazdasági válság véget vetett a kereskedelem bizonytalan talajon álló fellendülésének. A kis tőkével rendelkező spekulánsok eltűntek a kereskedelmi életből. Azonban nemcsak ezek, hanem az egész kereskedelmi élet megérezte a válságot, amely Magyarországon egyaránt jelentkezett agrárválság és hitelválság formájában, s ezt még súlyosbította a bécsi gazdaságpolitika nyomása. Az agrár- Az agrárválságot a gabonapiac szűkülése (Anglia 1815-ben beviteli tilalommal felérő gaboés hitel- navámokat állapított meg; az orosz búza kiszorította a magyar búzát Itáliából és az osztrák ág indusa tengerpartról) és négy egymást követő év bő termése okozta, ami az árak hihetetlen mértékű csökkenését eredményezte. A búza ára — 1800-ban száznak véve — 1816-ban 714, 1818-ban 104, 1819-ben 67, 1825-ben 51 forint volt. Az árak csak 1826 után kezdtek ismét emelkedni.

8 Az agrárválság a pesti kereskedelmi testület tagjait csak közvetve érintette. Jóval súlyosabb volt viszont a hitelválság hatása.

9 A hitelválság, a pénzhiány következtében még havi 3 — 4 százalék kamatra sem lehetett kölcsönt kapni. Mindez bénítólag hatott az üzleti tevékenységre, sőt a fizetésképtelenséget, és ez 21 esetben csődnyitást vont maga után. Az eredmény: barátságos megegyezéssel teljesen öt, részben négy kereskedő tudta kielégíteni a hitelezőit; a többi egyáltalán nem. A csődök azonban nemcsak a mozgékonyabb, a kockázatot inkább vállaló zsidó kereskedőket érintették, a fizetési zavarok a testületi kereskedőknél is jelentkeztek. Természetesen ez nem jelentett mindig teljes tönkremenést, hiszen csak készpénzhiányról, fizetésképtelenségről volt szó, és igen sokszor a vagyon, a főképp ingatlan vagyon, tehát immobil tőke az adósságok fedezetéül szolgált. ingatlan- A város gazdasági életében a kereskedelem, az ipar és a mezőgazdaság mellett igen jelentős forgalom szerepet játszott az ingatlanforgalom, amely mint a város gazdasági életének egyik ága, tartozértéke hatna ugyan a kereskedelem körébe is, hiszen az adásvétel útján történő ingatlancsere éppoly kereskedelmi tevékenység lehet, mint a termény- és iparcikkcsere. Pesten azonban, s bármely városban ez időben, nem ingatlankereskedelemről van szó — még akkor sem, ha az ingatlanspekuláció lehetőségével is számolunk —, hanem elsősorban tőkebefektetésről. A XIX. szá-