Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790
felvételt kérő Griesler arra, hogy akadémiai végzettsége van, ezt a pesti szobrászok nem méltányolták, mondván: az akadémián ,,semmi mást nem traktálnak, mint természetes pozitúrákat, meztelen testeket és ezek utánzását". A polgárfelvételi kérelem visszautasítása mögött tehát nem egyszerűen csak a kenyérféltés mutatkozott meg, hanem, s talán ez volt a döntő, egy új irányzat előli merev elzárkózás. 47 Új irányzat Ennek az irányzatnak az előretörését ekkor sikerült megakadályozni, s ez azzal járt, hogy jelentkezese a szo brászat — egyházi megrendelések csökkenése és elmaradása következtében — Budáin és Pesten egyre inkább háttérbe szorult. Az új irányzatnak — amely már levetette a barokk sallangokat, a megoldásokban az egyszerű, sima formákat kereste, tartalmában pedig a világi témákat — csak az 1780-as években sikerült egy alkotással a városban megjelennie. Carlo Adami comói származású szobrász, aki az 1770—1780-as években Süttőn élt, és Vácon, valamint Esztergomban dolgozott, 1785-ben a budai városháza előtti kútra a városvédő Paliasz Athéné szobrát faragta meg. (81—82. kép.) Ez a szobor a klasszicista szobrászat első jelentkezése a városban. Az igény az ilyenfajta szobrászat iránt ezekben az években egyre inkább erősödött. Ezt bizonyítják azok a klasszicista stílusú, mitikus alakokat ábrázoló domborművek, amelyekkel ekkor kezdték a polgári épületek homlokzatait díszíteni; s bizonyítja az a terv is, amelyet Buda város tanácsa kívánt megvalósítani 1784-ben, amikor elhatározta, hogy II. Józsefnek a városban lovasszobrot állít. A szobrot Matthias Kögler bécsi szobrásznál kívánták megrendelni, s a szobor a fennmaradt terv szerint teljesen klasszicista stílusú lett volna. A barokk jegyek, igen szerény formában, csupán a szobor talapzatán jelentkeztek volna. A szobor felállítására nem került sor, II. József megtiltotta annak felállítását. 48 3. FESTÉSZET Képek polgári lakásokba?i Yogi Gergely Schervitz Mátyás és a vízivárosi ferencesek A képzőművészet, a ,,szépmesterségek" iránti érdeklődés a polgárság körében a XVIII. század folyamán csak elvétve jelentkezett. A kép számukra csak templomi festmény (oltárkép, mennyezetfestés) vagy családi arckép volt, de ez sem művészeti igényből, hanem megörökítés, esetleg dicsőség hirdetése céljából. Szerepeltek bőséges számban már a XVII. század végétől kezdve a polgári lakásokban szentképek, teljesen igénytelen kivitelben, sokszor csak tömeggyártás során előállított metszetek. Ezeknek az értékét elsősorban nem a művészi kivitelezés, hanem az szabta meg, hogy keretben voltak és üveg alatt. A legtöbb esetben vásári portékák voltak ezek, akár szentképekről, akár olyan apró kis lapocskákról volt szó, amelyekre kedves rokokó idillt festettek miniatúra modorban és kis versikéket írtak. Műgyűjtésről vagy gyűjteményekről Budán vagy Pesten, illetőleg a két város környékén csak elszórt adatok maradtak fenn a XVIII. századból. Igen kevés joggal lehetne gyűjteményeknek tekinteni azokat a műtárgyakat, amelvek a pesti és a budai hagyatéki leltárakban szerepelnek. 49 Az 1740-es évektől kezdve egyre nagyobb számban telepedtek le festők a két városban. 50 A már a század eleje óta itt dolgozó festőkön (Bösinger Farkas, Landtrachtinger János Gáspár, Stettner Sebestyén, Barzien János) kívül Budán a váci születésű Vogl Gergely volt a legtöbbet foglalkoztatott freskófestő. Működését Óbudán kezdte az 1740-es évek végén, a Zichy család szolgálatában. Már ismert és sűrűn foglalkoztatott festő volt, amikor 1752-ben a Zichy család unszolására beiratkozott a bécsi akadémiára. Bécsből visszatérve ismét Óbudán működött: festett freskót, oltárképet, közben Sümegen Bíró Márton veszprémi püspök nyári palotájában dolgozott, és ez időben készítette a zsámbéki és perbáli templom oltárképeit is. 1753-ban Budára költözött, és (már mint tekintélyes festő) városi polgár lett. Vallásos tárgyú képeken kívül világi tárgyú képeket is festett. Vogl a legtöbbet foglalkoztatott és a legtehetségesebb budai festő volt ez időben. Igen alapos rajztudással rendelkezett, jártas volt a perspektivikus építészeti dekorációban, és igen jól ismerte a barokk szerkezeti törvényeket. A művészettörténeti értékelés szerint Vogl „semmiben sem maradt el a freskófestészet átlagos bécsi képviselői mögött". Budán Vogllal egyidőben működött egy másik tehetséges festő is, Schervitz Mátyás. Ö elsősorban mint dekorációfestő ismeretes, de készített freskókat és oltárképeket is, az újlaki templom szentélyébe, a Kéményseprő kápolnába. Ezekről az alkotásairól csak írásos feljegyzések maradtak fenn. Festői tehetségének egyetlen fennmaradt bizonyítéka a vízivárosi kapucinusok számára festett Szent Erzsébet-oltárképe, amelynél a híres bécsi festő, Daniel Gran kompozícióját követte, de a képnek egyéni íze is van. (83. kép.) Lehetséges, hogy Schervitz ahhoz a művészközösséghez tartozott, amely a század közepétől kezdve a ferences kolostorban dolgozott az igen tehetséges Kronovetter József festő és szobrász vezetésével. Ebben a műhelyben készült a vízivárosi ferences templom számos oltárképe, falképe, a kolostorban volt csaknem félszáz festmény, és ezek a művész-ferencesek festhették a kolostor refektóriumának boltozatára a testvérei által eladott bibliai József életének négy jelenetét. 51
