Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

hagyta jóvá. A szerződés körüli huzavonának az oka nyilvánvalóan az úri térrendezés volt, amelynek során mind a földesúr, mind a város igyekezett arra, hogy a saját szempontjából előnyös rendezés történjék. Az urbáriumot Óbudán nem vezették be; az óbudaiak arra igyekeztek, hogy az 1766. évi szerződést a rendezés során enyhítsék. Hosszú évekig tartó küzdelem után elérték azt, hogy az úrbérrendezésnek rájuk nézve kedvező pontjai, még azok is, amelyek az 1766. évi szerződéssel ellentétesek voltak, érvénybe lépjenek. 1774-ben új szerződést kötöttek, amelynek a leglényegesebb pontja az, hogy megszűnt a hegyvám és valamennyi tilalmi illeték, s amit a várostól az úrbérrendezés óta ilyen címen beszedtek, kamatostól visszakapják (összesen 8200 forintot). Az új szerződés — bár teljes mértékben nem elégítette ki a várost — előnyösebb volt a réginél. A pénzbeli terheik a két szerződésben a következők voltak : 1766 "1774 Robotmegváltás 344 1581,50 borszállítás kézi és igás robot Cenzus 3828 650 Ajándék — 24,21 Kilenced természetben természetben 26,06 Pálinkafőzés 8 Bormérés — 1000 Hegyvám 1481 500 Kereskedések bérlete 55 — 5708 3789,77 Az új szerződés szerint tehát lényegesen, csaknem 2000 forinttal csökkentek az óbudai jobbágyok pénzbeli terhei. Jelentősebb csökkenés volt a cenzus fizetésénél, de még ennél is jelentősebb eredmény az, hogy sikerült elérniük a robotmunka pénzbeli megváltását, s ennek az eredménynek a jelentőségét számukra az sem csökkentette, hogv a megváltási összeg megnövekedett. A pénzbeli terhek nem egyenlően oszlottak meg a jobbágyok egyes kategóriái között, Az új szerződéssel a telkes jobbágyok jutottak előnyösebb helyzetbe, a házas és hazátlan zsellérek terhei növekedtek.

11 Óbuda ezekben az években szeretett volna a földesúri hatalom alól megszabadulni. Kérték 1766-ban, hogy a várost Budával egyesítsék, de ezt Mária Terézia visszautasította, megengedte viszont a teljes robotmennyiség pénzben való megváltását. A robottól szabadulás az óbudai jobbágyok számára igen fontos volt munkaerejük jobb kihasználása céljából. Buda szomszédsága miatt piaci lehetőségeik igen előnyösek voltak, és munkaalkalmat is bőven találhattak a szomszéd városban. D) A környékbeli jobbágy falvak A XVIII. században Buda és Pest környékén levő tíz falu (Palota, Cinkota, Csaba, Keresztúr, Soroksár, Békásmegyer, Hidegkút, Tétény és Csepel a hozzátartozó szőlőheggyel, Promontoriummal, a mai Budafokkal) jogilag semmi kapcsolatban nem volt Budával és Pesttel. Életük semmiben sem különbözött az ország más vidékei jobbágyfalvainak az életétől. Az a vonzóerő azonban, amely ezeknek a településeknek Buda és Pest körül való csoportosulását már az előző korszakokban is eredményezte, a XVIII. század békés évtizedeiben egyre inkább éreztette a hatását: a fejlődő városok igén veik kielégítésére alkalmas mezőgazdasági területeket találtak a szomszédos helységekben, a falvak lakosai pedig munkaalkalmat, piaclehetőséget a rohamosan fejlődő, épülő városokban, elsősorban Pesten. A tíz Buda és Pest környéki jobbágyfalu közül csak kettő élte túl a török uralmat, illetőleg a ^ • települófelszabadító háborúk pusztító éveit: Palota és Csaba. Palotán és Csabán 1696-ban 17 „helybeli", sek a jelszatehát régi jobbágyot írtak össze, de Csabán ekkor már 21 új — „jövevény" — jobbágy is meg- dúlás után telepedett. Az új jobbágyok letelepedése a következő években is folytatódott: 1699-ben már 63 jobbágycsalád élt itt, többségük azonban csak ideiglenes tartózkodási helynek tekintette a falut, hamarosan elköltözött innen. A XVIII. század első éveiben három régi jobbágyfalu területén telepedtek le újra jobbágyok: Hidegkútra németek 1700 körül, Cinkotára 1699-ben Zólyom megyei szlovákok, Keresztúrra pedig magyarok.