Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

Jobbágycsaládok a XVIII. zázad elején A Buda és Pest környékén levő jobbágyfalvakban 1701 — 1715 között összeírt családok száma: 1701 1703 1715 Hidegkút 5 5 10 Cinkota 19 16 15 Csaba 54 34 31 Keresztúr 11 8 15 Palota 37 42 20 A falvak Az újonnan települt falvak ezekben az években még az újrakezdés nehézségeivel, a szegénygazdasági seggel küszködtek. Csupán a két régi falu, Csaba és Palota volt 1703-ban — legalábbis mint állat helyzete állományuk nagysága mutatja — előnyösebb helyzetben: Ujabb települések Soroksár ökör Ló Tehén Egyéb marba Juh Sertés Hidegkút 10 1 Csaba 104 35 121 69 422 50 Cinkota 16 10 24 16 23 19 Keresztúr 32 — 22 10 32 21 Palota 61 11 86 28 242 35 Ezek az adatok utalnak arra a jelenségre (ekkor ugyan még csak Csaba és Palota esetében) amely, mint a hódoltság alatt is, a Pest megyei gazdasági életet jellemezte: a külterjes állattenyésztésre. A gabonatermelés ekkor még csupán a helyi szükségletek kielégítésére szolgált, ha ugyan arra egyáltalán elegendő volt. Az 1703-ból rendelkezésünkre álló adatok szerint az egy jobbágycsaládra eső búzavetés Cinkotán 3,6, Csabán 5,9, Keresztúron 7,2, Palotán 4,0 pozsonyi mérő volt. Ezeknek a vetésterületeknek a termése alig-alig lehetett elegendő egy esztendőre.

12 A Rákóczi-szabadságharc és a nagy járványok elmúlta után ezek a falvak békésen, lassan fejlődni kezdtek. A lakosságszám — új települések révén is — nőtt, a jobbágyok gazdasági ereje növekedett. S e néhány falu mellett, Buda és Pest körül újabb falvak is keletkeztek. Tétén y az 1710-es évek első felében újratelepült. Csepelt 1715—1720 között szállották meg szláv és német lakosok, Promontort pedig 1735—1739 között. Az 1730-as évek első felében települt meg az óbudai Zichy-uradalomhoz tartozó Békásmegyer is, amelynek területét addig az óbudai, pomázi és kalászi jobbágyok használták. Az utolsé) település Pest határa mellett Soroksár volt, amelynek betelepülése ugyan már az 1730-as években megkezdődött, de csak az 1741. évi telepítési szerződés megkötése után kapott nagyobb lendületet.

13 Soroksárt (Szentlőrinc és Gubacs pusztákkal együtt) 1729—1731 között szerezte meg Grassalkovieh Antal. 1741-ben Soroksár területéhez csatolta Kerekegyháza és Szentdienes pusztákat, s az újonnan települő (kizárólag német) lakosoknak hat esztendőre megyei, egy esztendőre földesúri adómentességet ígért, és ennek lejárta után is előnyös feltételeket: évi 12 nap robot kötelezettséget, a jobbágyoktól 10, a zsellérektől 3 forint évi cenzus fizetését. Soroksár a XVIII. században a legnagyobb Pest környéki falu lett. A falu előnyös gazdasági helyzetét, legalábbis a telepítés utáni első évtizedekben elősegítette az, hogy 1766-ig a földesúr nem szedte be a cenzust, és a robotot is csak kisebb mértékben igényelte, mint ahogy azt a telepítési szerződésben megállapították. A soroksári jobbágyok gazdasági megerősödését szolgálta az, hogy a saját falujuk határán kívül a környező pusztákon is ők gazdálkodhattak. Kerekegyháza és Szentdienes pusztákat évi 700 forintért bérelték Grassalkovichtól (az itt termett búzából, zabból, árpából, kukoricából és Szentdienesen a borból is kilencedet fizettek), Gubacs és Péteri pusztákat pedig 1400 forintért. A puszták bérletének szükségességét a soroksári jobbágyok azzal indokolták, hogy saját falujuk határában kevés, sovány, homokos és salétromos a föld. Szőlőhegyük is volt, és néhány jobbágy malmokat is birtokolt Budán. Amikor az úrbérrendezés előtt (1768-ban) megkérdezték őket, azt válaszolták, hogy elégedettek helyzetükkel. „Maleficiumot" (hátrányt) nem is tudtak említeni (hacsak azt nem, hogy nincs erdejük). ,,Beneficiumaik" (előnyeik) pedig számosan voltak. A dunai kereskedőktől vásárolni tudtak, eladásra szánt terményeiket vízi úton szállíthatták Budára és Pestre, sőt 1755-ben vásártartási jogot is kaptak. Ez mezővárosi rangot jelentett a község számára. Buda és Pest környékén Soroksár volt az a település, amely ebben a korban ezt a rangot elérte. Soroksár telepítési szerződése megszűnt ugyan 1766-ban, de az ekkor a földesúrtól kapott urbárium sem terhelte őket nagyobb mértékben, mint a korábbi szerződés. A cenzust a jobbágyok számára is leszállították 10 forintról 3 forintra. Változatlan maradt, 12 napban, robotszolgáltatási kötelezettségük. A robotot a telkes jobbágyok Pesten és Kakucson végezték, és kötelességük volt a négy földesúri kocsmához Pestről és néha Gödöllőről bort fuvarozniuk (ez évente 624 napot