Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

A határok megállapítása A határ megoszlása útvonalnak a mai Óbuda területén nincs nyoma; a csillaghegyi és a békásmegyeri területen a mai Vörös Hadsereg útja halad ennek az országútnak a vonalán. A várost a bécsi országúttal a mai Vörösvári út kötötte össze, s ágaztak el utak a városból a környező helységek felé is: a mai Szentendrei út vonala Békásmegyer és Üröm felé, a mostani óbudai temetőnél a Bécsi útból kiágazó út a Virágos-nyergen át Hidegkút felé, s vezetett út a Csúcs-hegy alatt Solymárra, valamint az Arany-hegy és az Üröm-hegy között Ürömre is. Óbuda a XVII l. században Budával, Hidegkúttal, Solymárral, Ürömmel és Békásmegyerrel volt határos. Óbuda és Buda határát már 1700-ban megállapították, és a határvonalon kialakult utcát, amely Óbuda lakott területét és Újlakot választotta el egymástól, évszázadokig Határ utcának nevezték (ma: Nagyszombat utca). A határ Óbuda és Buda között ezen a szakaszon a Bécsi úttól a kiscelli Kálvária-kápolnáig, onnan a mai Podolin utca vonalán, majd a Remetehegyi út alatt és a Kecske-hegy felett húzódott, a Kecske-hegynél érte el a mai Hármashatár-hegyi autóút vonalát, s ezt nagyjából követve jutott el a Hármashatár-hegy csúcsáig. A határnak sem erről a szakaszáról, sem a szőlők közötti részéről a határmegállapítás után vita nem volt. Nem volt vita Óbuda északi határáról sem, ami érthető is, hiszen Óbudának és Békásmegyernek mindig azonos volt a földesura. Az Óbuda és Hidegkút közötti határt azonban csak hosszú évtizedekig tartó huzakodás, számos határper után sikerült véglegesen megállapítani. Az óbudaiak szerint a határ a Csúcshegy, Vihar-hegy és a Hármashatár-hegy vonala volt, a hidegkútiak viszont maguknak követelték az ettől a vonaltól északra eső területet, körülbelül a Solymár-völgyig, a mai Solymárvölgyi útig. Ezen a tüskés bozóttal benőtt területen ekkor még régi szőlők nyomai is látszottak, amelyekről a hidegkútiak azt állították, hogy azok a falujuk határához (voltaképpen az elpusztult középkori Gercse falu határához) tartozó szőlők. A vitatott területet a XVIII. század folyamán az óbudaiak birtokolták, de a határ végleges kijelölésére csak az 1749, 1766 és 1768. évi határper után, 1778 körül került sor. Az óbudai határnak csaknem egyötöd része a XVIII. században szántóterület volt. A határban a szántóföldek a mai Szőlő utca, Solymári utca és a Bécsi út között, azután a Vörösvári úttól a Bécsi út jobb oldalán a mai óbudai temetőig, az Arany-hegy lejtője alatt, a Vörösvári 25. Óbuda és határa, 1778. A. Kneidinger térképe és részlete a belterület helyszínrajzával. Országos Levéltár