Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

út, a Kórház utca és a Filatori-gát közötti területen, s innen észak felé a mai Szentendrei út és a Duna közötti területen helyezkedtek el. A rétek a mai Szentendrei út és a Bécsi úti szántók közötti területen voltak. Ez a terület nagyjából a mai Filatori-dűlőnek felel meg. Kaszálónak használták még az óbudaiak az Ürömhegy alatti területet, valamint a város területéhez tartozó Óbudai-szigetet is. Ez a XVII1. században egy kisebb és egy nagyobb szigetből állott, és ekkor a Nagy-sziget felső csúcsánál, egymás mögött még két apró sziget is volt. Az óbudai szőlők legnagyobb része a Bécsi úttól nyugatra levő hegyoldalakon terült el, hatalmas összefüggő területen. E szőlőterület nyugati határa a mai Maramaros utca vonala volt, északi határa pedig a mai Testvérhegyi út. Volt szőlő — egy kisebb területen — az Arany-hegy keleti lejtőjén, a mai Aranyhegyi út és az Aranyhegyi lejtő között (tehát a mostani óbudai temető fölött), valamint a Péter-hegy déli lejtőjén is. A XVIII. században Óbuda határának csaknem egynegyed része szőlőterület volt. A városból a szántóföldeken keresztül a XVIII. században három út vezetett ki a Bécsi út bal oldalán levő szőlőhegyre: a mai Kiscelli utca, a Föld utca és a Gyenes utca vonalában. A mai utcák közül a szőlőhegyen, mint fő közlekedési út, a XVIII. században is megvolt már a mai Jablonka út, Farkastorki út és az Erdőalja út vonala, továbbá a mai Remetehegyi út, Táborhegyi út, Perényi út, Tégla utca, Kolostor út vonala. Vezetett út a szőlők között a Hármashatárhegyre is. Erdő a XVIII. században meglehetősen kevés volt az óbudai határban: 1720-ban még semmi, 1789-ben is esak 50 hold, a Csúcs-hegyen (ekkor Gercsei-hegynek nevezték) és környékén. Ahol ma összefüggő, nagy erdőségek vannak, az a XVIII. században legfeljebb cserjés, bozótos terület volt, különösebb haszon nélkül; legfeljebb legelőnek használták, mint ahogy a szőlőművelésre alkalmatlan hegyeket is. Hasznavehetetlen terület volt, mocsár, a mai Szentendrei út és a Péter-hegy között, valamint a Péter-hegyi pataknak a lőpormalomig terjedő szakasza mellett. Épület az óbudai határban a XVIII. században csak néhány volt. Az aquincumi polgárváros Épületek a romjait a szántóföldek borították, csupán a római kori vízvezetéknek az oszlopai állottak, jóval hatar an nagyobb számban és épségben, mint manapság. Látható volt még ekkor az Ürömhegy alatt, a mai Jutás utca és az Ürömhegyi út szögletében egy templomrom, amelyet a hagyomány Fehéregyháza maradványának tartott. A XVIII. században emelt épületek közül az elsők az óbudai határban a patakmalmok voltak. A század első felében a Péter-hegyről folyó patak mellett négy malom épült fel: a polgárvárosi amfiteátrummal szemben a Krempel-malom, a Dunához közel az Éliás-malom, és a kettő között a Klingelmayer-malom (mind a három a tulajdonosáról kapta a nevét). A negyedik malom, amelyet Gartenmühlnek neveztek, a mai Filatori-gát vasútállomás északi végénél épült fel, a Solymári-patak (ma Aranyhegyi-árok) mellett. Ezt a malmot 1781-ben lebontották és a helyére építették az óbudai selyemfonót, a filatóriumot. Volt még egy malom a Bécsi út és a Vörösvári út találkozásánál is, ezt 1778-ban Országúti malomnak nevezték. A malmokon kívül még nyolc épület volt a XVIII. században Óbuda határában: az 1744 — 1760 között épített trinitárius kolostor és templom, a Bécsi út és a Vörösvári út találkozásánál egy csárda (Radl-csárdának nevezték), egy másik csárda a szőlőhegyen, a trinitárius kolostortól délre, két kápolna a Bécsi úton (az egyik a trinitárius kolostor alatt, a másik közel a Vörösvári úthoz), egy a szentendrei országút mellett (körülbelül a mai Nánási út és Kadosa utca találkozásánál), s volt még egy kápolna a mai Farkastorki úton is, a szőlők között 1781-ben épült Donát-kápolna, valamint a mai Rómaifürdőnél (a mai Római út végén) a lőpormalom, amelyet egy kis erdővel vettek körül. Ezek az épületek az úthálózat alakulására is hatással voltak: vezetett út a Radl-csárdától a Kremj >el- malomhoz, s ebből kiágazva a Garten m üh 11 íöz, s út kötötte össze a Krempel-malmot az Éliás-malommal (ez a mai Pók utca vonala). Mindezeken kívül volt még az óbudai határban két téglaégető is: az egyik a Radl-csárdától északra, a másik a Bécsi út és a mai Tégla utca sarkán.

25 4. BUDA ÉS PEST KÖRNYÉKÉNEK HELYRAJZA Nemcsak a Pest és Buda határában létezett középkori falvak pusztultak el a török uralom alatt, hanem a mai Budapest területén létezett falvak többsége is. A felszabadítás utáni években a budai oldalon Békásmegyer (és Kissing), Hidegkút (és Gercse), Tótény és Promontor területe lakatlan volt, a pesti oldalon levő helységek közül csak Palotán és Csabán laktak jobbágyok. Ezen a területen az új település is igen vontatottan indult meg. Míg a mai Budapest határain kívüli — főképp a pesti oldalon levő — falvak többsége a felszabadítás után hamarosan újra betelepült, addig Buda és Pest környékén csak Cinkotára, Keresztúrra és Hidegkútra