Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

A mai Rákóczi úttól északra eső területen, a mai Majakovszkij utcától a Nyugati pálvaudvarig, a Rákos áradásos vonala mellett pedig a felső majorságok voltak. Az 1720-as évektől kezdve újabb majortelkek is keletkeztek, legnagyobbrészt a mai Józsefváros területén: a mai Horváth Mihály téren, a mai Baross utca és Salétrom utca sarkán, a Baross utca és a Kulich Gyula tér sarkán, valamint a Kulich Gyula tér és a Mátyás tér közötti területen. Ebben az időben került sor az Illés utcával szemben fekvő területnek, a mai Kossuth Akadémia területének majortelkek céljára való igénybevételére is. 1750-ig létesültek majortelkek a Józsefvárosban, a mai Diószeghy Sámuel utca, Szerdahelyi utca, Dobé) utca és Baross utca által határolt területen, valamint a Terézvárosban, a mai Majakovszkij utcától északra eső szántóföldek területén; 1760 után a mai Dohány utca és a Rákóczi út között, a Rákos-árok mellett, a Hajós utcában, a Majakovszkij utcában, a Kiss József utca és a Ráké>czi út sarkán, a Rókus-kápolna mögötti területen, a Kulich Gyula tér környékén, és az Illés utcán túl az Üllői úton. Az utolsó pesti majortelket, a 73-as számút 1780-ban telekkönyvezték. Ennyi majorság azonban egyszerre sohasem állott fenn Pesten, mert már a harmincas években megkezdődött az egyes majorságok területének házhelyekké való felosztása. A várostól északra, a Vizafogónál (Hausen-fang), a Rákos-patak torkolatától délre, körül- Szántóföldek belül a mai Szent István körút vonaláig, a Duna és a váci országút között szántóföldek voltak. Területüket dűlőút szelte át, amely a halásztanyáknál (körülbelül a Margitsziget közepével szemközt) ért ki a Duna partjára, majd az itteni halászkunyhótól északra levő hídon átmenve, ismét a szántóföldek területét kettészelve, haladt tovább a Rákos-patak felé. Ezeket a szántóföldeket keletről a váci országút melletti mocsaras rész határolta, mely az út jobb oldalán húzódott lefelé a Rákos-pataktól a mai Lipótváros területére. A XVIII. század közepén ezt a mocsarat lecsapolták azzal a csatornával, mely a Rákos-árokkal került kapcsolatba. Ettől kezdve a szántóföldek keleti határa ez a csatorna volt. Mivel az agyagos talaj és a Duna közelsége alkalmassá tette ezt a területet téglaégetésre, már igen korán létesítettek téglaégetőket a szántóföldek területén: a negyvenes években itt volt az Invalidusok háza téglaégetője, majd a század közepe táján ide helyezték — a mai Rókus Kórhá'z mögött volt téglavető hely kimerülése után a városi téglaégetőt is. A szántó-földek területe a Vizafogótól dél felé folytatódott a váci országút bal oldalán. Itt a mai Bajcsy-Zsilinszky út, Pau lay Ede utca és Nagymező utca háromszögében voltak a szántóföldek, amelyek a váci országútra dűltek. A mai Hajéjs utca vonala már igen korán kialakult, mint a szántóföldek közötti dűlőút. A szántóföldek a termékeny terület határához igazodtak. Ez a határ a mai Nyugati pályaudvartól a mai Kossuth Akadémiáig húzható egyenes vonalnak felel meg. A város körüli szántóföldek mind e vonalon belül feküdtek. Nyugati határuk a kerteknél volt. Ezek a szántóföldek azonban sem a Terézváros, sem a Józsefváros területén nem alkottak nagyobb, összefüggő területeket; közöttük és mellettük már a tízes években is majortelkek helyezkedtek el. A Terézváros területén, a mai Majakovszkij utcától délre elterülő 19. A pesti felsőkertek, 1739. Részlet S. Kleinernek A. Martinelli terve alapján készített rézmetszetéről