Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
hatók Budán és Pesten (céheik is voltak, Budán 1699-től, Pesten 1757-től kezdve), de ezek nem az üvegek köszörülésével, hanem az ablaküvegek bevágásával, legfeljebb üvegkereskedéssel foglalkoztak. Az első ismert budai és pesti csiszolt üvegpoharak (abudai vargacéh 1805-ből, a pesti szabócéh 1815-ből való pohara) készítőinek a neve ismeretlen. 62 Az egyetlen ismert pesti üvegműves a XIX. század első felében Piesche József volt, akit 1812- Piesche ben vettek fel polgárnak; a mai Petőfi Sándor utcában volt üzlete. Néhány ismert munkája azt Jozse f bizonyítja, hogy mesterségének valóban művésze volt, és a korabeli osztrák üvegvésnökökkel nemcsak a tematikai és technikai hasonlóság, hanem a tehetsége révén is összevethető. 63 Vésett üvegpoharai nem a kereskedelmi forgalom részére készített tömegáruk voltak, hanem művészi alkotások. (250. kép.) Pest azonban, úgy tűnik, nem igényelte az effajta művészetet, mert Piesche itteni működéséről nincs tudomásunk. Csiszolt üvegpoharak, meglehetősen nagy számban, de kevés művészi értékkel forgalomba kerültek Pesten és Budán az 1820-as évektől kezdve (legtöbbjük látképes ábrázolás, emléktárgy, tömegáru lehetett). Azonban: hogy ezeket pesti mester készítette-e, vagy a néha-néha megjelenő vándormesterek, esetleg metszetek alapján Bécsben vagy Csehországban készültek, s csak pesti üvegkereskedők vagy külföldi üveggyárak pesti lerakatai hozták forgalomba, minderre bizonyíték nincs. Nincs bizonyíték arra sem, hogy a forgalomba került aranyozott poharak vagy a színes üvegek csiszolását itteni mesterek végezték-e. Az viszont bizonyosnak látszik, hogy Anton Kothgasser bécsi festőnek vagy tanítványainak a munkái lehettek azok a poharak, amelyeknek pest-budai látképei (mint a Lánchíd, a pesti rakpart) áttetsző zománcfestéssel készültek, nyilvánvalóan metszetek alapján. A látképes üvegpoharak, valamint azok, amelyek egy-egy aktuális eseményt vagy idillikus jelenetet ábrázolnak, alkalmi emléktárgyak lehettek csupán. A zománcfestésű vagy a csiszolt színes poharak azonban már olyan tárgyak voltak, amelyekkel a gazdagabb polgári családok háztartásaiban nemcsak a használati igényeket elégítették ki, hanem a jómódot és az újdonságok iránti fogékonyságot is bizonyítani kívánták. A polgári háztartásokban a XVIIL század végétől kezdve egyre nagyobb szerepet foglalt el az Keményüveg, majd a keménycserép és a porcelán. 64 Míg az 1790-es években csak egy üvegkereskedő volt cserép és porPesten, az 1820-as években már több mint tíz üveggyárnak volt lerakata a városban, és ugyan- celan oy artaa akkor hét kemény cserép-gyárnak is. Pesten vagy Budán üveg-, keménycserép- és porcelángyártás a XIX. század első felében nem volt; az igényeket, szükségleteket teljes mértékben ezeknek 251. Kuny Domokos majolikái. Kiscelli Múzeum
