Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
252. Biedermeier szobabelső. Kiscelli Múzeum v •H Bútorművesség, lakásberendezés Vogel Ardai a gyáraknak a készítményei elégítették ki. A budai Kuny Domokos-féle fajanszgyár, amely ezekkel a lerakatokkal fel tudta volna venni a versenyt, az 1810-es évek elején megszűnt. 65 A keménycserépgyártás a Kuny-gyárban tömeggyártás volt, és ha művészi értékük alatta marad is a díszedényeknek, szolid formai és minőségi színvonaluk nagyfokú ízlésről tanúskodik. (251. kép.) Az üveggyárak lerakataiban nemcsak edényeket, hanem különböző lakberendezési tárgyakat, tükröket, csillárokat is árusítottak. Árusított ilyeneket Vogel Antal Sebestyén, az első magyar ,,bútorgyárnok" is, a Duna-parti Kemnitzer-házban levő lerakatában. Vogel „gyárának" és lerakatának a jelentősége azonban elsősorban a pesti bútorművesség szempontjából lényeges. Ugyanis, míg a XVIII. század végéig Pesten vagy Budán a bútorművesség nem tudott kibontakozni, a XIX. század első éveiben, nyilvánvalóan a konjunktúra következtében keletkező igények kielégítésére, Vogel széles körű üzleti tevékenységgel és a céhes kereteken kívüli termeléssel olyan vállalkozást hozott létre, amely nemcsak a többi pesti asztalosmesterrel, hanem a nagy külföldi bútorgyárakkal is fel tudta venni a versenyt. A pesti Vogel Antal Sebestyén-féle bútorgyár nemcsak Pest és a magyar városok bútorbeszerSebestyén z ési és lakásberendezési igényeit elégítette ki, hanem főúri megrendelőit is, nemcsak az országban, hanem Bécsben is. Míg a XVIIL század második felében a bécsi bútoroknak Pest (és Magyarország) szinte korlátlan piaca volt, Vogel működése igen rövid idő alatt változást hozott. Nemcsak a legnagyobb bécsi bútorgyárosnak volt Pesten az 1810-es évek végén lerak at a (igaz, csak rövid ideig), hanem a legnagyobb pesti bútorgyárosnak is széles vevőköre Bécsben, az ott élő magyar főurakból. Vogel nem volt önálló művészegyéniség; rajzolói, tervezői is inkább csak másolók lehettek. Minden törekvése az volt, hogy a külföldi stílusirányzatok minden lehetséges változatát szemmel tartsa és a hazai piacon — mint saját gyártmányait, vagy mint bizományi árut — értékesítse. A pesti A XIX. század első évtizedeiben nemcsak Vogel bútorgyára és bútorkereskedése lendült fel, asztalosipar hanem a pesti asztalosipar is. Ez az asztalos ipar nemcsak vagyoni alapon differenciálódott, hanem készítményei szerint is. Voltak hangszeralkatrész-készítők, sámfa-készítők, képkeret-készítők, biliárdasztal-készítők, koporsókészítők, bútorasztalosok. A bútorasztalosok két nagy csoportra oszlottak, az egyik az egyszerűbb berendezési tárgyakat (szekrényeket, asztalokat, padokat, ládákat, főképp puhafából) készítette, a másik csoport volt a műasztalosoké. Vogel ehhez a csoporthoz tartozott. A többi pesti műasztalos Vogellal egyidőben szintén nagyobb vállalkozásba m
