Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

pesti mesterek munkássága igen magas színvonalú volt, és Pest a XIX. század első leiében továbbra is a magyar ezüstművesség központja maradt. (249. kép.) A XIX. század első felében — a hagyatéki leltárak tanúsága szerint — az ónedények ugyan megtalálhatók a legtöbb budai és pesti háztartásban, de szerepüket egyre inkább háttérbe szorította a porcelán-, a keménycserép- és az üvegedény. A két város azonban ennek ellenére továbbra is a magyarországi ónművesség központja maradt, jóllehet az ónmíívesék önálló céhet még hosszú évtizedekig nem tudtak alakítani.

58 A budai és a pesti mesterek a pozsonyi ónműves céh tagjai voltak, pest-budai együttes céh alapítására csak 1833-ban került sor.

59 A céh megalakulása csak megerősítette Buda és Pest ónműves-központ jellegét abban az időben, amikor a mesterség iránti érdeklődés már erősen hanyatlani kezdett. Vidéki mesterek vétették fel magukat az itteni céhbe, s magyarországi és külföldi vándorlegények hosszú sora kereste fel a budai és a pesti mestereket. A XIX. század első feléből csaknem 30 budai és pesti ónműves neve ismeretes. Voltak köztük régi budai és pesti családok leszármazottai (mint Jurame Sebestyén, a Fauser család több tagja, Kirnast József, Floth Ferenc), de jöttek új mesterek Csehországból (Standler József 1804-ben; fiai már Pesten születtek és szintén ónművesek lettek), Bécsből, Anhaltból, Mannheimből, Prágából is. Műveik közül csak igen kevés ismeretes. Az egyszerű háztartási edények legnagyobbrészt-elpusztultak, templomi felszerelések között és magángyűjteményekben azonban maradt fenn néhány ónedény : kupa, boroskancsó, tányér. A formák a XVIII. századhoz képest nemigen változtak, legfeljebb a díszítések egyszerűsödtek vagy tűntek el. A XIX. század első felének budai és pesti fémművessége meglehetősen ismeretlen. A polgári háztartásokban egyre nagyobb teret nyertek a sárgaréz és a vörösréz edények, és az igények kielégítésére a rézöntő, rézműves, sárgarézműves mesterek száma Budán és Pesten, különösen a XIX. század második negyedében jelentékeny mértékben növekedett. Az általuk készített háztartási edények meglehetősen egyszerűek voltak, művészi teljesítményekkel inkább csak az 1840es években találkozunk, amikor már rézből és bronzból is készítettek dísztárgyakat - nem a rézművesek, hanem a lakatosok. Egyébként a XIX. század első feléből a lakatosok iparművészeti szempontból értékelhető munkássága is kevésbé ismert. Legfeljebb a kovácsokkal együtt az építkezésekkel kapcsolatos tevékenységükről van tudomásunk: függőfolyosók és lépcsők mellvédkorlátjainak, ablakrácsoknak, rácsajtóknak, vaslemezekből készített pinceajtóknak a készítéséről. Kimagasló művészi alkotás nincs közöttük; jó mestermunkák voltak ezek, amelyek kezdetben még őrizték a XVIIL századi formákat. Az új formák különösen Pesten érvényesültek (és hatottak Budán) a nagy klasszicista lakóház-építkezések velejárójaként. Az építkezések stílusához idomultak a vasmunkák.

00 Pest harangöntő-központ jellege a XIX. század első felében is megmaradt, a harangöntők azonban ekkor már nemcsak megrendelésre, hanem raktárra is készítettek harangokat, mint Eberhardt Henrik, akinek a Német Színház épületében volt haranglerakata. Eberhardton kívül 1830 körül Pesten még három harangöntő működött, s volt harangöntő Budán is. A XIX. század első felében Budán és Pesten általában 5 — 6 puskaműves működött. Közülük az előbb budai, majd 1827 óta pesti puskaműves, a bajorországi származású Kirner György emelkedett ki. Kirner György és fiának jelentős műhelye volt, és készítményeinek értékét nemcsak a. kereslet, hanem az iparműkiállításon való bemutatkozása is bizonyította.

61 üvegmü- A két városban üvegművesség a XVIIL században egyáltalán nem volt, a XIX. század első vesség felében is csak szórványos adatok bizonyítják létezését, és a város inkább csak témája, mint otthona volt az üvegműveseknek. Üvegesek ugyan a XVII. század vége óta folyamatosan talál250. PieSche József: Üvegpohár Mozart; arcképével, 1820-as évek. Kiscelli Múzeum Kovácsok és lakatosok Harangöntők, puskaművesek