Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

rán szobrokat készített Napóleonról, Ferenc császárról. A budai, óbudai és — főképp — a pesti ezüstműveseknek ilyen ambíciói nem voltak. Megelégedtek a szükségletek kielégítésével, amelyek — a gazdasági viszonyoktól függően — kisebb vagy nagyobb mértékben jelentkeztek. Megrendelőik, vevőik köre a XVIIL századhoz képest jelentékeny mértékben változott. Csökkent a katolikus egyház igénye; az előző században bőven ellátták a templomokat különféle felszerelésekkel. Ennek ellenére szinte valamennyi jelentősebb budai és pesti mester készített helybeli és vidéki katolikus templomok számára feszületet, tömjéntartókat, füstölőket, szentségmutatókat, kelyheket, szenteltvíztartókat, ereklyetartókat, örökmécseket, szentképre való ezüskoronákat. Megnövekedtek viszont a protestáns és zsidó egyházak megrendelései. A budai és pesti mesterek számos református és evangélikus templomba készítettek kelyheket, kenyérosztó tányérokat, keresztelőkan csókát, ostyatartó szelencéket, zsidó templomokba pedig tóramutatókat, perselyeket, adománygyűjtő csészéket, tóradíszeket, szavazóurnákat. Munkásságuk legnagyobb részét azonban a polgári megrendelések vették igénybe: evőkészleteket, talpaspoharakat, sótartókat, cukortartó dobozokat, tálakat, kannákat, késbakokat, tojástartókat, ecet- és olajtartókat, asztali csengőket, gyertyatartókat, koppantókat, tűtartókat, szelencéket, mosdótálakat, díszvázákat, tajtékpipa-vereteket és kupakokat, gombokat, könyvcsatokat, díszkard-véreteket, tintatartókat, emlékserlegeket készítettek az ezüstművesek, gyűrűket, karpereceket és más ékszereket az aranyművesek. Tevékenységük továbbra sem szorítkozott Buda, Pest és Óbuda területére. Ezek a mesterek nemcsak a városi polgári háztartásokat látták el ezüstneműekkel, hanem a vidéki kúriákat, kastélyokat is. A XIX. század első felében mintegy 60 — 70 budai, óbudai és pesti ezüstművesről, illetőleg aranyművesről van tudomásunk, közöttük igen kiváló mesterekről, ezüstműves dinasztiákról. Ilyen volt Pesten a Paschberger, a Trantal, a Müller és a Prandtner, Budán pedig a Jocher és a Gretschl dinasztia. Ezek a mesterek Mihalik Sándor megállapítása szerint ,,az öntés, forrasztás, domborítás, cizellálás és áttörés, tehát az ötvösség legegyszerűbb technikáival a hatás maximumát hozták ki". Stílusuk általában az egyszerű empire, amely a XVIII. század végén még copf jegyekkel keveredett, az 1830-as évek közepétől kezdve pedig egyre gyakrabban tűntek már fel a barokkizáló alkotások. A budai és pesti ezüstművesek többsége német mintakönyvek alapján dolgozott, és nem ritkák műveik között a szériakészítmények sem. Ennek ellenére a budai és Budai,pesti és óbudai ezüstművesek Ezüstműves dinasztiák 249. Paschberger Ferenc: Füstölő, 1800 körül. Pesti ferences templom Ő49