Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

nem jogtalanul nevezik őket koruk festőkrónikásainak. Hasonlítottak abban is, hogy a valósághoz való hűség helyett mindketten az ideális szépségre törekedtek, s Barabás Miklós — Hoffmann Edit megállapítása szerint — ,,minél nagyobb volt valaki, annál szükségesebbnek tartotta az ideáltípussá való átformálást". Bécsi festők nélkül is a bécsi stílus uralkodott el Pesten, s Barabásnak — népszerűsége érdekében — ezt kellett követnie, jóllehet Bécsben ekkor már — Waldmüller működése nyomán — jelentkezett a realista irányzat, s itthon Henszlmann Imre hirdette, hogy „az örökkévaló természethez kell visszatérnünk, abból kell merítenünk". Ugyancsak bécsi hatásra és ennek nyomán támadt igényre kezdett Barabás a negyvenes évek elején életképeket festeni. (243. kép.) Ezek az életképek azonban témájukban (és sokszor címükben is) a bécsi festők Pesten is bemutatott életképei után készültek. A sikert az ilyen képek iránti igény növekedése tette lehetővé, s bizonyítja ezt — az anyagi elismerésen túl — az is, hogy a Galambposta című képét többször is megfestette. Az arcképek után az életképek is helyet kaptak a polgári lakásokban. Az arcképek és az életképek mellett, ha mennyiségileg nem is, de művészi értékben igen jelentősek Barabás Miklós tájképei. Ezeken a képeken azonban már nem a romantika megszokott témái (várromok, csataterek, zord hegyek) szerepelnek, hanem nyugodt természeti részletek (mint a Sebes-Körös völgye, Bihar megyei táj). Barabás fedezte fel a harmincas évek végén az alföldi tájat is a festészet számára. A negyvenes években, amikor munkássága szinte kizárólag Pesthez kötötte, tájképfestői érdeklődése a városra irányult. (244. kép.) Évente festett egy-két városrészletet, elsősorban magának. Barabás városképeivel kapcsolatban a bécsi Rudolf Alt hatását szokták emlegetni, mind a témaválasztást, mind a realisztikus ábrázolásmódot illetően. Az ő városképei azonban előbb készültek, mint Rudolf Altnak a Pestői Megtekintések Budára és Pestre című sorozatban megjelent városképei. Barabás pesti városképei festői megoldásukon túlmenően életképszerű részleteikkel és dokumentumjellegükkel is felülemelkednek Rudolf Alt helyszínrajzain: egy rohamosan fejlődő város életének szinte riportszerű ábrázolásai. Riportkéj) volt a legjobbnak tartott vízfestménye is, amelyet 1842-ben készített a Lánchíd alapkőletételi ünnepségéről. (124. kéj).) Barabás Miklós munkásságával kapcsolatban a művészettörténeti irodalomban művészettörténeti fontosságával párhuzamosan művelődéstörténeti és történeti jelentőségét hangsúlyozzák. Barabás nem teremtett magyar festészetet, de az osztrák festőkkel szemben a magyar festők számára teret biztosított olyképpen, hogy műveivel nemcsak a megrendelők igényeit elégítette ki (nem alacsonyabb színvonalon, mint a bécsi festők), hanem működésével a közönség igényeit és érdeklődését is fel tudta kelteni, s ezzel a magyar képzőművészet megteremtésének az ügyét szolgálta. Példája számos festőt csábított arra, hogy Pesten letelepedve folytassa munkáját, s ne csak mint vándorfestő vagy vendégfestő keresse fel a várost. Kiss Bálint A Barabás Miklóssal egyidőben Pesten dolgozó festők közül nem tehetségével, hanem különleges szerej)ével, időszerű szándékával Kiss Bálint emelkedett ki. Neki is arckéj>eket kellett festenie, hogy megéljen; festett is gyenge olajkéj)eket, életkéj)eket, tájképeket és a könnyebb érvényesülés érdekében az akadémiai festők módján allegorikus kéj>eket is. A történeti festészettel nem kereshetett j)énzt, de munkássága fő céljának ezt tartotta, s ebben Ferenczy Istvánhoz hasonló hivatástudat vezette. Azonban az 1838-ban készített első történeti festményétől, a Hunyadi János halálától kezdve az 1846-ban bemutatott Pethes János búcsújáig csak a történeti témaválasztásával tudott egyértelmű érdeklődést kelteni; megoldásaival a műértők jogos és egyre inkább elítélő, majd gúnyos kritikáját váltotta ki. A legerősebbet éppen Henszlmann Imréből, aki a nemzeti történeti festészetnek a legbuzgóbb apostola volt.

44 Marastoni Nem volt igazán versenytársa Barabásnak Marastoni Jakab sem, aki mint tehetséges és ügyes Jakab arckéj)festő igyekezett Barabás mellett érvényesülni. Ez az igyekezete valóban sikeres is volt, de sikerük nem volt egyenlő értékű. Sokat festett, főkéjm főurakat. Később kísérletezett történeti festészettel is. Jelentőségre azonban nem festészetével tett szert, hanem azzal, hogy 1844től kezdve ő rendezte a Műegylet kiállításait, s különösen jíedig az első pesti festőiskola megalapításával. Marastoni festőiskolája a pesti rajziskoláknál magasabb képzést nyújtott ugyan, de a bécsi akadémiát vagya bécsi festőiskolákat nem tudta j)ótolni. Tehetségesebb tanítványai, mint Zichy Mihály és Lötz Károly ott folytatták tanulmányaikat.

45 Kozina A harmadik festő, aki Barabással egyidőben kezdett Pesten dolgozni, Kozina Sándor volt. Sándor Sok arckéj)et festett, de „sajátjává tett szerénysége" megakadályozta abban, hogy Barabással és Marastonival versenyre keljen. Budáról 1837 végén a Felvidékre ment, majd Nagyváradra, s innen Oroszországba. Oroszországból néhány év múlva meggazdagodva tért haza, de ekkor már nem Budán, hanem Sojiron megyében telej>edett le.

46 Külföldi A tehetséges magyar festők közül a harmincas-negyvenes években csupán Barabás Miklóst festők Pesten tudta Pest véglegesen magához kötni. Markó Károly Itáliában élt, Brocky Károly Londonban, Borsos József Bécsben, Kozina Sándor jiedig egy ideig Oroszországban, majd elfelejtve, vidéken.