Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

a valóságban a szerkesztőtársként szereplő Bajza József szerkesztette. Bajzáék eredetileg politikai lapot akartak indítani, de az Athenaenmra is csak úgy kaptak engedélyt, ha a politikát mellőzik. Valóban: a hetente kétszer megjelenő Athenaeum enciklopédikus jellegű lap volt. A szépirodalom mellett nyelvészeti, filozófiai, esztétikai, történeti, biográfiai, társadalomtudományi, földrajzi, természettudományi, technikai cikkeket, tanulmányokat közölt (az irodalmi, színházi és tudományos kritikákat, vitákat a Figyelmezőben). Néhány szám megjelenése után a bécsi rendőri jelentések mégis arról szóltak, hogy az Athenaeum „demagóg felfogású", s hogy ,,bajt termő eszméket" hirdet, és szerkesztői a „legliberálisabb írókként ismeretesek". Az ország polgári átalakításának azok a kérdései merültek fel az Athenaeum értekezéseiben, rendszeresen és következetesen, amelyek néhány évvel később Kossuth politikai harcának az eszközei, vezércikkeinek a témái lettek. Az Athenaeum széles körben hatott. Előfizetőinek a száma indulása után hamarosan megközelítette, majd felül is múlta az ezret (1839-ben a két pesti magyar nyelvű divatlapnak, a Regélőnek és a Rajzolatoknak volt együttesen ezer előfizetője), és az „athenaeista párt" szinte valamennyi jelentősebb magyar írót, még a korábban irányzatukat ellenző írókat is, munkatársának nyert meg. Az idős Kis János éppúgy írt az Athenaeumba, mint Kölcsey Ferenc, Szemere Pál, Eötvös József, Szalay László, s a márciusi fiatalok egy részének (Petőfinek, Tompának, Kerényi Frigyesnek, Irinyi Józsefnek, Berecz Károlynak) az első írásai is itt jelentek meg — Bajza párthíveinek az írása mellett. Az Athenaeum szerkesztői — mint Vörösmarty írta — a kor és nemzet érdekeit kívánták munkáikba szőni és lapjukkal ezeket az érdekeket szolgálni. Nemcsak a cenzor vette észre, a szerkesztők is tudták, hogy ,,az Athenaeumban mindennek politikai iránya van", és hogy az Athenaeum „több lett, mint csupán literatúrai csetepaték színtere". Az Athenaeum politikai iránya ellen a kormányzat nemcsak a cenzúrával harcolt, hanem sajtótámadásokkal is, amelyek a legerősebbek a „monarchico-aristocrata" kormányformát védő pozsonyi Hírnökben és melléklapjában, a Századunkban voltak. Sem a cenzúra, sem a sajtótámadások nem tudták letéríteni az Athenaeum szerkesztőit a A triumviráválasztott útról. A lapnak óriási jelentősége és hatása volt: Pestről, a központból teremtett köz- tus felbomlása véleményt irodalmi és politikai kérdésekben, készítette elő a talajt Kossuth politikai agitációja számára. A szerkesztők, akik a harmincas években Széchenyi feltétlen hívei és eszméinek hűséges terjesztői voltak, a negyvenes években Kossuth híveivé váltak, melléálltak Széchenyi ellenében is. Az Athenaeum 1843-ig jelent meg, de 1841, a Pesti Hírlap megjelenése után egyre inkább sorvadt; előfizetőinek száma fokozatosan csökkent. A la]) megszűnésének — mint az utolsó számban Bajza írta is — „a Pesti Hírlap iránt fölébredt érdek" volt a főoka, „a politikai ébredés, mely ébredésnek ... senki sem örvendett őszintébben", mint az Athenaeum szerkesztője, illetve szerkesztői. A lap megszűnése után a triumvirátus széthullott. Vörösmarty az irodalmi életben 1843 u iMin.i.uoii E* «/i r'ii \ I>ZI i in T » « A. KÎAtif» SZERKÎ SZT'li ••I 111 II) I BS Vffnti«HAKTI: REGÉLŐ H MI É\ MÁSODIK KEGYEI. ÉLETK EPEK. I il K \ \ MII II KIUMiKMil IN; UM U.K. GARAT JA SO« ELSŐ I E 1. l; , PESTKX, FütTII, • «**. 207—209. Az Athenaeum, a Regélő Pesti Divatlap és az Életkéj)ek címlapja