Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
után alig vett részt, Bajza visszavonult az irodalomtól, Toldyt hivatalai (egyetemi könyvtári igazgatóság, akadémiai titkárság) kötötték le. Az Ifjú Azt a látszólagos irodalmi egységet, amelyet az Athenaeum 1841-ig tükrözött, egyrészt a szerMagyar- kesztők következetes irodalmi és politikai magatartása teremtette meg, másrészt a politikai ország e \ n yomé& ^ e ^te szükségessé. Az egység mögött ellentétek feszültek, s ezeket az ellentéteket nem minden esetben Bajza „fagylaló hűvössége", a triumvirátus egyeduralma váltotta ki, hanem világnézeti különbségek, amelyek — nem véletlenül — nemzedéki különbségekkel is összefüggésben voltak. Metternich — a magyar politikai élet ismeretében — már 1837-ben felfigyelt arra, hogy az Ifjú Európában van Ifjú: Magyarország is. Ennek az Ifjú Magyarországnak Pest volt a központja. Az 1836. évi országgyűlés után itt gyűltek össze, dolgoztak és telepedtek le azok az ifjak, akiknek radikális politikai törekvései a Junges Deutschland (Heine, Pörne, Laube, Gutzkow) és a francia politikai irodalom (Lamennais, Saint Simon) hatására és példájára a korszerű irodalom megteremtésére irányuló szándékokkal párosultak. Ezeknek az ifjaknak egy része tagja volt a pozsonyi Társalkodási Egyletnek, amelyre a bécsi rendőrség alig félévvel azután csapott le, ahogy a Junges Deutschland elnevezésű irodalmi csoportosulást, mozgalmat a német rendőrség közbelépésére szövetségi gyűlési határozattal betiltották, felszámolták. A pozsonyi Társalkodási Egylet az ifjúiság radikális politikai csoportosulása volt. A Kazinczy Gábor vezetésével Pesten szervezkedő ifjak (Erdélyi János, Szigligeti Ede, Kuthy Lajos, Dobrossy István, Lukács Lajos, Egressy Gábor, Vachott Sándor, Vahot Imre) irodalmi téren kísérelték meg a radikális politikai eszméket terjeszteni. A Café Renaissance-ban (a Privorsky, később Pilvax Kávéházban), a „közvélemény gyára"-ban gyűltek össze, ahol ,,a fiatalkori pezsgő élet, szabadságszeretet, a legszebb egyetértés igen eredeti alakban" uralkodott, és 1839 júliusában a baráti körnek már ötvenöt tagja volt. A Helytartótanács sietett megtiltani a „fiatal literatúra", a Jeune Hongrie orgánumának a megjelenését. 29 Kazinczy Gábor és társai irodalmi téren is jelentkező radikális politikai törekvései jóval túlhaladták Bajzáék nemesi-liberális politikai elképzeléseit. Társadalmi háttere az ifjú Magyarországnak nevezhető irodalmi csoportosulásnak éppúgy nem volt, mint átütő tehetségű, másokat magával ragadó vezető egyénisége sem. Kazinczy Gábor nemcsak az irodalomtéd, hanem a pesti irodalmi élettől is visszavonult. A juste millieu-t a megyei politikai életben igyekezett kihasználni, nem annyira a radikális, mint a liberális törekvések szolgálatában. Társai, akik Pesten maradtak, jelentős szerepet játszottak iigyan a negyvenes évek irodalmi életében, de a politikai törekvéseknek inkább a szolgálói, mint irányadói lettek. xjj folyó- A jobb politikai légkör — a cenzúra enyhülése révén — lehetőséget adott az irodalmi törekvéiratok sek szabadabb kibontakozására és szélesebb körű terjesztésére. Az új cenzúrarendelet ugyanis nemcsak új politikai lapok (Pesti Hírlap, Világ) megjelenését tette lehetővé, hanem új tudományos (ismeretterjesztő) és irodalmi fórumok létesítését is. Szalay László szerkesztésével 1840-ben jelent meg az európai színvonalú Budapesti Szemle. 1841-ben indított Kovacsóczy Mihály Pesten folyóiratot, Közlemények az Elet és a Tudományok Köréből címmel, és ennek kéthetenként jelent meg melléklapja, a Literatúrai Lapok. Ugyanebben az évben indult a Religio és Nevelés című katolikus folyóirat, a következőkben a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, amelyben versek is megjelentek. 1845-ben az Iparegyesület indított közgazdasági, ipari és kereskedelmi Hetilapot, 1847-ben pedig a Kisfaludy Társaság irodalomelméleti kérdések tárgyalására és a külföldi szépirodalom ismertetésére Magyar Szépirodalmi Szemlét. Továbbra is megjelent a Tudományos Gyűjtemény és a Tudománytár (1844-ig), az 1831-ben indult Orvosi Tár és az 1832-ben indult Mezei Gazda. A szaktudományos és ismeretterjesztő folyóiratok száma a negyvenes években tehát igen nagy mértékben megnövekedett, és az ilyen jellegű folyóiratok, egy-két kivételtől eltekintve, mind Pesten jelentek meg — tovább erősítve a városnak a magyar tudományos életben játszott szerepét. Még inkább ez volt a helyzet az irodalmi lapok terén. Az Athenaeum és a Koszorú: csak 1844ig jelent meg, de mellettük éij lapok jöttek létre, és jó néhány újat is terveztek ezekben az években. Nagy Ignác 1840-ben Budapesti Krónika, Nagy Pál (a Nemzeti Újság szerkesztője) Budai Hírtár, Eötvös József és Trefort Ágoston Pesti Havi Irat című folyóiratot akart kiadni; ezek azonban nem valósultak meg. Megjelent viszont 1842. január 18-tól kezdve (a Regélő Honművész folytatásaképpen) — hetente kétszer — a Regélő Pesti Divatlap, 1843-ban pedig a Honderű és — havonta — a Magyar Életképek, amely a következő évben Életképek címmel havonta már kétszer, majd hetente megjelenő irodalmi lappá alakult át. Mindhárom lap fennállott 1848-ig, és a város irodalmi életének batásos fóruma volt. Tízek Ezekben a folyóiratokban jelentkezett és vívta irodalmi (és politikai) harcait az az írói nemzeTársasága dék, amelyet a negyvenes években a Fiatal Magyarország táborának, majd a forradalom idején márciusi ifjaknak neveztek, s akik közé Petőfi Sándor azokat számította, „akik valódi szabadelvűek, nem szűkkeblűek, merészek, nagyotakarók". Ezeket nevezte „azon fiatal Magyarország-
