Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

hette az Aurorát. Programja megvalósításának szinte a feltétele volt a fiatal írók csatlakozása, hiszen Kazinczy s vele együtt az előző nemzedék nagy része értetlenül állt szemben az új irányzattal, s igyekezett azt elszigetelni, egyrészt elhallgatással, semmitmondással, másrészt egy olyan új fórum létesítésével, mint az 1825-ben Kassán alapított Felső Magyar Országi Minerva, illetve Igaz Sámuel Bécsben megjelenő Hébe című almanachjának a támogatásával. Az elszigetelés azonban nem sikerült. Az új irányzat diadalmasan tört előre, s egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a kor követelményeinek ez felel meg. Kölcsey ezekben az években írta nagy lírai műveit. Az 1823. évi alkotmány védő megyei mozgalmak előrelendítették a hazafias politikai költészetet, amelyben már a nemesi liberalizmus csírái is megtalálhatók: ekkor írta Kölcsey a Himnuszt, az Igazság és A Szabadsághoz című ódákat, Kisfaludy Károly a Mohácsot. A kifejezéshez már nem a klasszicizmus, hanem a romantika szenvedélyes eszközeire volt szükség. Ekkor valósult meg — a romantika szellemében — a régen várt nemzeti eposz: Vörösmarty Mihály Zalán futása, amely közvetlenül az 1825. évi országgyűlés megnyitása előtt jelent meg Pesten. Az Aurora- Ugyancsak az országgyűlés megnyitása előtt jelent meg az Aurora 182(3. évi kötete, amelyet kor Kisfaludy már teljesen a nemzeti romanticizmus szellemében szerkesztett. Az elszakadás Kazinczy tói, a klasszicizmustól befejeződött. Kazinczy értetlenül állt az Aurorával szemben: ,,Nem szeretem azt a neki-dühölt nemzetiséget, s szeretném, ha a rein menschlich is szólana ez mellett." Kazinczy megvívta a maga harcát a nyelvújítás győzelméért, célját elérte. Tanítványai ezt a nyelvet a „gondolat és érzés" kifejezésének új eszközeként használták, új gondolatokat és érzéseket is fejeztek ki, s ezek a polgári haladást szolgálták és készítették elő. Az a kör, amely Pesten Kisfaludy Károly körül megszerveződött, és immár nem szűk, hanem szélesebb közönséghez szólhatott, egyre világosabban látta, hogy nem állhat meg a „tiszta emberi" irodalom szép gondolatánál, hanem társadalmi, nemzeti feladatot kell teljesítenie. Kisfaludy körének a tagjai többségükben városba került nemesi értelmiségi fiatalok voltak, akik a polgári életformát választották, és gondosan ügyeltek arra, hogy — még anyagi nehézségek árán is — függetlenségüket megőrizzék, s ne támogatódnak, hanem csupán eszméiknek legyenek lekötelezve. Kisfaludy baráti köre, amelyet később Aurora-körnek neveztek, már 1824—25-ben kialakult, és egyre nagyobb teret kívánt az irodalmi életben. Toldy Ferenc már az 1826. év elején felvetette az Aurora fenntartása mellett egy kéthetente vagy havonta megjelenő irodalmi folyóirat tervét, majd azt javasolta, hogy kritikai leveleket adjanak ki. Az aurorások célja ezzel a vállalkozással az addigi irodalom átértékelése és a saját irányzatuknak az elméleti megerősítése lett volna. Tervüket azonban ekkor nem sikerült megvalósítaniuk. Megvalósultak viszont Toldy Ferencnek azok a vállalkozásai, amelyeknek a célja az új irányzat, az „új iskola" értékelése és a magyar irodalom történetének, pontosabban legfejlettebb ágának, a költészet történetének új szempontú összefoglalása volt; német nyelven, azzal a szándékkal is, hogy a magyar költészetet a magyarul nem tudókkal megismertesse, arra a figyelmet felhívja. Élet és A Toldy által tervezett kritikai folyóirat helyett Kölcsey és Szemere indított Pesten 1826-ban Lüeratura j]y

en jellegű lapot Élet és Literatúra címen. Ez Kölcseynek alkalmat adott a legfontosabb esztétikai kérdések, elsősorban az eredeti, nemzeti szellemű irodalom kérdéseinek a tisztázására, rámutatva a népköltészetből kifejlesztendő nemzeti költészet lehetőségére, felvetve a polgári nemzetté válás programját, írván, hogy „rang és birtok egyesek sajátja: a nemzet és haza nevében mindenki osztozik". Kölcsey ekkor ismét megkísérelte, hogy Pesten telepedjék le, az itteni pezsgő irodalmi életbe kapcsolódjék. Pesti tartózkodása, az Elet és Literatúra kiadása szükségessé és lehetségessé tette, hogy az Aurora-körrel is kapcsolatot keressen. Szemere pesti házában 1826. június 10-én megtörtént a megegyezés, a romantika valamennyi jelentős írója egy táborba került. Kölcsey azonban nem maradt Pesten, öccsének halála után visszaköltözött Csekére, s ettől kezdve nem az irodalmi élet, hanem a közélet területén harcolt tovább a nemzet polgári egységének a létrehozásáért. Vörösmarty, A Kölcsey vei és Szemerévei való kiegyezés mellett az Aurora-körnek nagy eredménye volt a Tudományos a

z, hogy a kör legtekintélyesebb tagjának, Vörösmartynak megélhetési lehetőséget biztosítottak 'tlTíI! Pesten, olyképpen, hogy a legnagyobb magyar folyóirat, a Tudományos Gyűjtemény szerkesztői állását sikerült megszerezniük számára, s ezzel ezt a folyóiratot és melléklapját a kör szolgálatába állítani. Vörösmarty első szerkesztői tevékenysége az volt, hogy a Szépliteratúrai Ajándék címét Koszorúra változtatta, amelyet elsősorban a saját maga és az Aurora-kör tagjainak műveivel töltötte meg. A Tudományos Gyűjtemény új íróinak a többsége az Aurora-kör tagjaiból került ki, és az általa szerkesztett első számban megkezdte Kazinczy Pályám emlékezetének a közlését. Kazinczy és az A Pályám emlékezetének a közléséhez Kazinczy beleegyezését adta, s a közlés az Aurora-kör Aurora-kor közeledése is volt Kazinczy felé, akivel a kör tagjainak a viszonya 1826-tól kezdve meglehetősen