Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

feszült volt. Kazinczy 1828 februárjában — tizenkét évi távollét után — Pestre érkezett, s csaknem az egész évet itt töltötte. Személyesen is megismerkedett az irodalom új nemzedékével, a „választottak e seregével": Kisfaludy Károllyal, Vörösmartyval, Bajzával, Toldyval, Stattnerrel, Bártfayval, Helmeczy vei, Thaisszal, Kiss Károllyal, Imre János és Bugát Pál egyetemi tanárokkal, s a legfiatalabbakkal, a kezdő írókkal, Szalay Lászlóval és Gaál Józseffel. A találkozás és a megismerkedés szívélyes és barátságos volt. (205. kéj).) Kazinczy megelégedéssel látta az irodalom központosulásának a jelentősége mellett a pesti írók csoportosulásában tulajdonképpen az ő évtizedes munkájának az eredményeit. A pesti írók viszont az őszinte tisztelet mellett is világosan látták Kazinczy gondolkodásának az elavultságát, a régi mester kiöregedését, s ez a látogatás tovább erősítette öntudatukat, hogy az új irodalomnak ők az igazi képviselői. Az Aurora-kör tagjai 1828-ig az irodalmi élet szinte minden lényeges és lehetséges területét meghódították. A régi irányok képviselőinek, a régebbi nemzedéknek egy terület maradt hátra, a létesítendő Akadémia, amelynek elhatározása az 1825—27. évi országgyűlés egyetlen lényeges eredménye volt. Megvalósítása azonban igen elhúzódott. A nádor az alapszabályok és az ügyrend kidolgozására csak 1827. november 30-án nevezte ki az előkészítő bizottságot, amely 1828. március 15-től április 7-ig ülésezett Pesten, elkészítette az alapszabályokat, de azok jóváhagyása és az Akadémia megalakulása még néhány esztendőt váratott magára. A bizottság összeillése ünnepi alkalom volt, s amikor a tagok az ülés megkezdése előtt a nádorhoz vonultak bemutatkozni, Kazinczy leírása szerint ,,a híd tömve volt azokkal, akik Nemzeti érzésből gyűltek oda látásunkra, és hogy igyekezetünkre áldást kívánjanak. Sokan hangosan kiáltozták azoknak a neveiket, akik Pesten nem laknak." Az Aurora-kör tagjai kimaradtak az Akadémiát előkészítő bizottságból, de nyilvánvalóan igen nagy szerepük volt abban, hogy a magyar nyelv, a magyar irodalom és tudomány iránti érdeklődést széles körben felkeltették, az irodalomnak közönséget szereztek, annak ellenére, hogy az írók, a könyvkiadók és a könyvkereskedők viszonya még meglehetősen rendezetlen volt. A kiadáshoz szükséges pénzt igen sokszor csak gyűjtés vagy részvények kibocsátásával lehetett előteremteni. Az írók a kiadóktól óvakodtak, a kiadók legtöbbször csak anyagilag megalapozott és biztos hasznot ígérő válalkozásokba kezdtek, az írók viszont sajnálták a jövedelem nagy részét a kiadónak átengedni, és sajnálták a könyvkereskedői jutalékot is. Az írók, a könyvek, a kiadéik száma a XIX. század első harmadában, különösen a húszas években jelentékeny mértékben megszaporodott. Az író és kiadó új viszonyának a nagyon szükséges rendezése azonban csak igen nehézkesen alakult, s ez a nehézkesség a magyar irodalom, a magyar könyvkiadás helyzetét igen nagy mértékben érintette. Különösen érezhető volt ez Trattner János Tamás 1824-ben bekövetkezett halála után. Trattnerben ugyanis — Kultsár István megemlékezése szerint — ,,a Hazai nyelvnek s a Magyar Literatúrának hathatós terjesztőjét és az írók gyámolítóját vesztették el". Trattner 1817—1825 között a Tudományos Gyűjtemény 108 füzetén kívül 310 magyar, 259 latin, 127 német, 11 szlovák, 6 görög, 5 szerb és horvát, valamint 11 francia nyelvű könyvet, illetőleg nyomtatványt 205. Kazinczy és Kisfaludy találkozása, 1828. Orlai Pet rich S. olajfestménye 32 Budapest története III.