Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

lázasát. Ezáltal lehetőség adódott a Krisztinaváros területének bővítésére a mai Kosciuszko Tádé utca, Pálya utca és Győző utca között. A telkek eladását 1786-ban elkezdték. A Városmajor azonban továbbra is elzárta az új külváros terjeszkedésének az útját. Városmajor A mai Városmajor területe a felszabadítás utáni években eredetileg budai polgárok birtokában volt. Pfeffershoven budai várparancsnok azonban 1700 körül elfoglalta, és előbb mint várparancsnok, majd mint magánember birtokolta. Mikor lemondott várparancsnoki rangjáról, eladta ugyan az általa bírt ingatlanokat, köztükjx mai Városmajor területét is, Buda városának, de utódjai (köztük gróf Daun Henrik is) kétségbevonták az eladás jogosságát, és a területet maguk használták. Sőt, Daun 1720-ban majort és nyaralót is épített ott. Hosszas huzavonák után a városnak csak 1729-ben sikerült a nyaralót, kertet, majort megvásárolnia. A város a vételt azzal indokolta ugyan, hogy így alkalma nyílik hasznot hajtó állattenyésztés folytatására, sör- és bormérésre, téglavető felállítására, szövőiparosok letelepítésére, a kertben lövőház létesítésére, a majornak kórházzá való átalakítására — azonban mindebből semmi sem lett, mert 1731-től kezdve az egész Városmajort kertészeknek adták bérbe. A nyolcvanas évek elején a város a — nem kifizetődő vagy csak kevés haszonnal járó — terület eladására gondolt már, amikor II. József 1785-ben nyilvános közkertté alakíttatta át.

14 D) Buda határa Buda határában a felszabadítás után mindenki ott foglalt magának területet (szőlőt, szántót, rétet, legelőt), ahol akart. Voltak ugyan rendelkezések, amelyek szerint az újonnan visszafoglalt területeken a Kamarát illette meg a jog, hogy a város területét ki- és felossza (bár ezt, a török veszélyre hivatkozva, hosszú ideig halogatták), volt olyan rendelkezés is, hogy a katonaságnak jogában áll lefoglalni minden olyan földet, amelyre szüksége van, s jelentkeztek igényekkel egyházi testületek is. A határ Akik a város határát a felszabadítás után művelés alá fogták, még nem tudtak arról (de kijelölése nem is igen törődtek azzal), hogy a birtokba vett terület vajon annak a városnak a határához tartozik-e, amelynek ők a lakosai. Buda város határának a pontos megállapítása ugyanis ekkor még nem volt „életbevágóan" fontos feladat. A budai tanács csak 1697-ben kérte, hogy a határait pontosan kitűzzék. Tanúkihallgatások alapján megállapították: Budakeszi korábban nem tartozott Budához, Szent Pál viszont oda tartozott; dél felől a csuti pusztát a budai törökök birtokolták, és így lehet, hogy az is Buda területe. Óbuda felé világosan látszott a határ: a Duna melletti malom-révtől nyugatra folyamatosan a szekér- és gyalogutakon, a Dióskúton és a hegyháton át Hidegkút irányába. A határok pontos megállapítására azonban ekkor nem került sor. A város és a birtokosok ugyanis elegendőnek tartották azt a területet, és azon belül azt a terjeszkedési lehetőséget, amelyet nem gátolt ós nem akadályozott semmiféle más települési érdek. Az első kamarai, városi összeírások, az első peres iratok a szőlőterületre vonatkoztak. 1697ben és 1699-ben, amikor a város határairól pereskedtek, nem a város határát kívánták elsősorban megállapítani, hanem az esztergomi érsek és a veszprémi püspök között a tizedszedés jogosultságát. E per folyamán derült világosság arra, hogy az a terület, amelyet még ma is Sasadnak neveznek, a török uralom alatt (de előbb is) nem Budához tartozó terület volt, s ott nem a budai törökök szedték a tizedet. Sasad nem is szerepelt a budai szőlők és szántók 1699ben készített összeírásában. Ugyanekkor — az esztergomi érsek tizedszedési jogának bizonyítására — a szőlőhegyekről készített kimutatás a következő szőlőtermő területeket sorolta fel a budai határban: József-hegy, Pál-völgy, Vaskapu, Mátyás-király-hegy, Sváb-hegy, Sas-hegy, Gellérthegy, Dobogó, Székesfehérvári-hegy, Uj-Sasadi-hegy. Határrészelc ^ József-hegy (Josephs Berg) elnevezés a XVIII. század elején a Várral szemben északra elterülő, a Dunától a mai Pasarétig húzódó dombsorozatra, az ottani összefüggő szőlőhegyre vonatkozott. Tehát a József-hegy elnevezés ekkor magában foglalta a Ferenc-hegyet (Francisei-berg, ma Vérhalom), a Rókus-hegyet (Rochi-berg, ma Törökvész) és a Kreidenbuch elnevezésű szőlőhegyet is. A József-hegy elnevezés minden valószínűség szerint a felszabadítás után a jezsuiták által Szent József tiszteletére szentelt kápolnától származik, amely kápolnát a Gül Baba sírja felett álló török türbéből alakították át. A XVII. század végétől a hegynek ezt a részét Kálvária-hegynek (1695-ben Oelbergnek, Olajfák hegyének) is nevezték. Ezen a hegyen a XVIII. század első évtizedeiben a József-kápolnán kívül még három kápolnát emeltek : a Krisztus sírja- (ez még ma is áll), a Boldogasszony- és a Szent Kereszt-kápolnákat (a Ferenchegyen, a József-hegyen és a Rókus-hegyen). Pál-völgy (Paulli Tal) elnevezésen a mai Pálvölgyet, illetőleg az attól északra levő hegyet, a mai Mátyás-hegyet kell érteni. A Pál-völgyet, a Mátyás-hegyet, s ezekhez kapcsolódva a Csatárkát (Schärdeckhen, Csárdákén) és a Zöldmáit (Grüner Graben) a XVIII. században szőlők borították. A Vaskapu nevű szőlőhegy a Kis-Hárs-