Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
Brunszvikgyűjtemény 07-ff n s/i?/. 4 194. Brunszvik József, 1826. F. Lütgendorf rézmetszete címe), 1822-ben javasolta egy nyilvános képtár felállítását. Csehországi példára hivatkozott, ahol létesítettek egy olyan múzeumot, amelyben a remekművek tulajdonosai tulajdonjoguk fenntartásával közszemlére helyezték el képeiket és szobraikat. Egy ilyen múzeum vagy nyilvános képtár létesítése gazdag gyűjteményeket s a múzeum létesítésének a gondolatát megértő gyűjtőket kíván, s közönséget is, amely igényel ilyen kiállítást. Balkay javaslata ,,jámbor szándék" volt, mint évtizedekkel korábban az irodalom terén Bessenyei javaslata is. A feladat felismerésének a realitásából egyáltalán nem következett a megvalósítás lehetősége. Gazdag gyűjtemény, megértő gyűjtő nemcsak Pesten, az országban is kevés volt, és az ilyent igénylő (szerényebb gyűjtő és érdeklődő) közönség is a XIX. század elején igen gyér. Műgyűjtésről vagy gyűjteményekről Budán vagy Pesten, illetőleg környékén csak elszórt adatok maradtak fenn a XVIIL századból és a XIX. század első feléből. A XVIII. században az egyetlen jelentősebb műgyűjtemény a Pest város társadalmi és kulturális életében is szerepet játszó Ráday család péceli kastélyában volt; ennek azonban egy részét már a XVIIL században eladták Brunszvik Antalnak, aki azokat Marton vásáron helyezte el a kastélyában. A péceli Ráday-gyűjteménynél jóval értékesebb volt Brunszvik országbíróé, amely a XIX. század első évtizedében a legjelentősebb pest-budai műgyűjtemény volt. Az élő művészet nem szerepelt ugyan ebben a gyűjteményben, a régi európai művészet azonban annál gazdagabban volt képviselve. Ha az egykorú leírásban szereplő Leonardo-, Raffaello-, Dürer-, Holbein-, Rembrandt-műveket nem tekinthetjük is kétségtelenül eredetieknek, feltételezhetően jó másolatok voltak. Az olasz festmények zömétől, a németalföldi és német festmények egy részétől azonban az eredetiséget valószínűleg nem kell elvitatnunk. Bécsben és Itáliában a napóleoni háborús idők gazdasági zavaraiban ezekhez könnyen hozzájuthattak. A Brunszvik-gyűjteménynek nemcsak a kimagasló művészi értéke adott jelentőséget, hanem a város művészeti életében játszott szerepe is. 1827-ig (mikor az országbíró halála után Korompára szállították) a gyűjtemény felügyeletét Jenni Alajos budai festő látta el, és a gyűjteményt a család engedélyével a festőművészek tanulmányozási és másolási célból felkereshették. A királyi pa- Számban és értékben a Brunszvik-gyűjteménynél jelentősebb volt a budai királyi palotában Ma gyűjte- elhelyezett gyűjtemény. 1784-ben, amikor Albert főherceg és felesége, Krisztina Németalföldre menye költözött, a pozsonyi vár festményeit részben Bécsbe, részben Budára szállították. A budai királyi palotába 680 kép került, köztük olyan kimagasló művészek alkotásai is, mint Palma Vecchio, Giorgione, Lorenzo Lotto, Dürer, Lucas Cranach és számos XVI—XVII. századi németalföldi, olasz, francia festő műve. Hasonló értékű, bár jóval kisebb (összesen 78 festmény) volt a kamaraelnök budai lakásában levő gyűjtemény. E gyűjteményeknek azonban a két város művészi életében, művészeti érdeklődés felkeltésében szerepük nem volt: a nyilvánosság hiánya miatt. Kisebb gyűjte- E három nagyobb képgyűjteményen kívül még néhány kisebb gyűjteményről tudunk. Pollack menyek Mihály építész holland képeket gyűjtött, Fejérváry Gábor régi és élő művészek képeit (ő lett id. Marko Károly mecénása), Döbrentei Gábor pedig magyar írók portréit gyűjtötte. Nyitray Mátyás tanácsnoknak Stettner által festett virágábrázolásokból volt ötszáz lapból álló gyűjteménye, lakását pedig egykorú festmények díszítették. Petrich András tábornoknak saját maga festette tájképeiből volt 460 darabból álló gyűjteménye. Ezek a kis gyűjtemények — legalábbis egy részük — a nyiladozó művészi érdeklődós eredményei. Szerény méreteiket, tartalmi korlátozottságukat az érdeklődés korlátozottsága mellett nyilvánvalóan anyagi lehetőségek is megszabták. A gyűjtők között csak ritkán találni gazdagabb birtokosokat, de tehetős polgárokat elvétve sem. A gazdagabb birtokosok közül kimagaslóan jelentős gyűjteményt hozott létre Marczibányi