Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

az intézetet 1843-ban Pestre helyezték át, és 1844-ben nyitották meg a terézvárosi Valero (ma Kiirt) utcában. A tanítási idő egy év volt, a növendékek száma pedig évente mintegy 25. A Óvodák képezdéhez mintaóvoda, vagy miként akkor nevezték: „példányóvoda" tartozott, amelyben évente 100—130 gyerekkel foglalkoztak. Az óvodai intézmény — legalábbis Pesten — igen gyorsan elterjedt: 1850 körül a mintaóvodával együtt már 10 óvoda volt a városban (egyleti és magánóvodák), és ezekbe csaknem 800 gyerek járt.

16 2. KÖNYVTÁRAK, GYŰJTEMÉNYEK Egyetemi A XVIIL század végén a város egyetlen nagy tudományos közkönyvtára a pesti ferencesek Könyvtár volt kolostorában elhelyezett Egyetemi Könyvtár volt. A könyvtár könyvállománya a II. József korában feloszlatott szerzetesrendek könyvtárainak anyagával jelentékeny mértékben megnövekedett, s a Tanulmányi Alap, az Egyetemi Alap és az Egyetemi Nyomda pénztára évente jelentős összeget biztosított arra, hogy a könyvtár állományát a tudományos munkálkodáshoz elengedhetetlenül szükséges könyvekkel, folyóiratokkal gyarapítsák. Ez az összeg azonban a XIX. század első évtizedeiben a könyvkiadás egyre növekvő mértéke, valamint a beszerezni kívánt régi könyvek értékének emelkedése miatt kevésnek bizonyult. Nemigen volt eredményes a kötelespéldány-szolgáltatás sem, és a könyvtár ajándékok és hagyatékok révén való gyarapodása is igen csekély mértékű volt. Az Egyetemi Könyvtárnak a vásárlások, a kötelespéldányok, az ajándékok és hagyatékok által történő gyarapodása évente átlag négy — ötszáz kötet volt. Ily módon a könyvállomány 1819-ben 56 879 kötetet, 1847-ben pedig 69 621 kötetet tett ki. A gyarapodás mértéke nem volt kielégítő. Fejér György történettudós, aki a könyvtárnak 1824-től 1842-ig volt az igazgatója, többször elpanaszolta, hogy „a ferences kolostorban elhelyezett egyetemi könyvtár igen hiányos". A hiányosságnak azonban csak egyik oka volt a könyvtár szerény anyagi ellátottsága. Jelentősebb ok volt az egyetemi tanács magatartása. A tanácsban — Fejér György könyvtárigazgató szerint — „az egyoldalii dogmatizmus szövetkezett az alantjáró, atváskodó policziális állameszmével, hogy eltorzítsa az egyetemet". Az Egyetemi Könyvtár nemcsak egyetemi, hanem állami intézmény is volt. A társadalmi támogatás viszont a XIX. század első felében nem ezt a könyvtárat, hanem az újonnan alakult Széchényi Könyvtárat, majd a Tudós Társaság könyvtárát részesítette előnyben, jóllehet az Egyetemi Könyvtár volt az, amelyet ezekben az évtizedekben tudományos kutatásra és oktatási célokra használni lehetett. Volt saját épülete, volt személyzete, voltak csaknem mindig tudós könyvtárosai. A könyvtár látogatóinak a száma ebben az időben már igen jelentékeny volt: míg a XVIII. század végén még csak alig kétszázan keresték fel évente a könyvtárat, az olvasók száma az 1830-as évek közepén már négy és félezer körül mozgott, a negyvenes évek második felében pedig már a hétezret is meghaladta.

17 Az Egyetemi Könyvtár a XIX. század első felében jelentős mértékben fejlődött ugyan, és fontos szerepet volt hivatva játszani a tudományos élet területén és az egyetemi oktatás igényeinek kielégítésében. Mégis csak részben tudott eleget tenni azoknak a követelményeknek, amelyek szerint a könyvtáraknak is kötelességük a nemzeti és polgári törekvések támogatása és erősítése. Ennek a szerepnek a betöltése a gróf Széchényi Ferenc által alapított „Bibliotheca Hungarica"-ra várt. Széchényi Széchényi Ferenc a mintegy tizenötezer kötet nyomtatott könyvből, kétezer kéziratból, Országos gazdag térkép-, metszet- és oklevélgyűjteményből álló nagycenki könyvtárát, amelyet „sok év Könyvtár }

e

f

or

gása alatt sok figyelemmel és gonddal és nevezetes költséggel gyűjtött, drága hazájának, amely ezeknek megszerzésére módot és alkalmat nyújtott neki, örök tulajdonul" 1802. november 25-én felajánlotta. A könyvtárat a volt pálos kolostor nagy könyvtártermében helyezték el, és 1803. december 10-én ünnepélyesen megnyitották. A Széchényi Országos Könyvtár — 1807-től kezdve a Nemzeti Múzeum része — az alapítólevél kívánsága szerint a nádor felügyelete alatt állott. Fejlődését és gyarapodását az alapító Széchényi Ferenc és József nádor egyaránt biztosította. A könyvtár célja az volt, hogy „hungarica"-gyűjtemény legyen, tehát minden magyar vagy magyarországi vonatkozású munkát megszerezzen és az általános tudományosságot is figyelemmel kísérje. E cél megvalósítására három eszköz állott rendelkezésre: a vásárlások, a kötelespéldányok és az adományozások. A könyvtárnak könyvek vásárlására az első évtizedekben nem állott pontosan meghatározott összeg rendelkezésére, ezt mindig a szükségletek szabták meg, és a nádor a múzeumi pénzalapból biztosította. A Széchényi Országos Könyvtár számára kötelespéldányok beszolgáltatására a Helytartótanács már 1804-ben kötelezte a magyarországi nyomdákat. Azonban jó néhány évtized tellett el a rendelet többszöri megiijítása után is, míg a kötelespéldány-szolgáltatás, ha nem is teljessé, de rendszeressé vált.