Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

/<//</J/6-> rm/Mu/ AO'/ 191. Horvát István. Perlaszka D. kőnyomata A XVIII. század végén ós a XIX. század Nevesebb elején a pesti egyetem orvosi karának jó néhány kitűnő tanára volt, mint Rácz Sámuel és Stáhly György (mindketten pesti születésűek), a székesfehérvári születésű Stipsies Ferdinánd Károly, aki 1786-ban mint Fest város orvosa kapta meg az elméleti tanszéket, Winterl Jakab József, aki Leyden és Bécs után Európában először tanított egyetemen botanikát és kémiát (ő vezette be Magyarországon Linné rendszerét), Kitaibel Pál, akit 1802-ben neveztek ki egyetemi tanárnak, de előadásokat nem kellett tartania, csak tudományos kutatásokat folytatott. Bene Ferenc, akit 1803-ban neveztek ki az államorvostan tanárává, évtizedeken keresztül (1840-ig) a pesti egyetem kimagasló tekintélyű és érdemű professzora volt. Belgyógyászati tankönyvét még később is használták az olasz és orosz egyetemeken. 0 volt az (Streift János Buda városi orvossal együtt), aki 1801-ben elkezdte a himlőoltásokat Pesten és Budán, s neki volt a legnagyobb szerepe abban, hogy a himlőoltások az egész országban igen hamar elterjedtek. Schuster János négy évtizeden keresztül tanított a pesti egyetemen, de nemcsak tanári működésével szerzett magának tekintélyt és rangot, hanem azzal is, hogy ,,a vegytani műnyelv meghódításában" — bár magyarul rosszul beszélt — ő volt Magyarországon az úttörő. Vele egyidőben (1808-ban) lett az anatómia és az élettan tanára a pozsonyi születésű Lenhossék (Linoschegg) Mihály Ignác, akit 1819-ben a híres Prohaska professzor utódául a bécsi egyetemre hívtak meg, de 1825-ben visszatért Pestre, mert országos főorvossá, orvoskari elnökké és tanulmányi igazgatóvá nevezték ki. O volt (1840-ben bekövetkezett haláláig) József nádor és Széchenyi István orvosa. Schusterral és Lenhossékkal egyidőben került a pesti egyetemre az anatómia tanáraként Stáhly György fia, Stáhly Ignác, aki 1840-ig (amikor Lenhossék utódaként országos főorvos lett) működött a pesti egyetemen. A szülészet tanárává 1816-ban Birly Ede Flóriánt nevezték ki, aki előzőleg kora legnagyobb szülészének, a bécsi Boernek az asszisztense volt. Ugyancsak bécsi asszisztens volt (Boer professzor mellett) Fabini János is, aki 1817-ben, huszonhét éves korában kapta meg a pesti egyetem szemészeti tanszékét. Birly és Fabini után az 1823-ban a klinikai orvostan tanszékére kinevezett Gebhardt Ferenc és az 1824-ben az elméleti orvostan tanárává kinevezett Bugát Pál kivételével sokáig nem került nevezetesebb tanár a pesti egyetemre. Gebhardt volt az első tanár, aki magyarul tartott székfoglaló előadást a pesti egyetem orvosi karán, és az 1828—1830-ban megjelent munkája nagy lendületet adott az orvostudomány magyar nyelvű művelésének. A sebészeti tanszékre 1843ban nevezték ki a bécsi közkórház sebészét, Balassa Jánost. Ugyanekkor került a belgyógyászati tanszékre Sauer Ignác, aki addig a bécsi fegyház főorvosa volt, és beiktatásakor a rektor latin üdvözletére — nagy lelkesedést keltve — magyarul válaszolt. A kinevezett rendes tanárokon kívül 1829-től kezdve önként vállalkozó, eskütételre kötelezett, de rendszeres díjazásban nem részesülő nyilvános rendkívüli tanárok (voltaképpen magántanárok) is tanítottak az orvosi karon. Olyan tárgyakat adtak elő, amelyeknek még nem volt tanszéke: orvostörténetet, gyermekgyó-gyászatot, bőr- és bujakórtant, ipari megbetegedések gyógytanát (1847-től), elmegyógytant (1847-től), fogászatot, kórbonctant (1843-tól), diaetétikát és makrobiotikát. A tanítási nyelv az orvosi karon általában latin volt, de az anatómiát, a sebészetet és az Tanítási nyelt állatorvostant 1790-től kezdve részben latinul, részben magyarul kellett előadni. Rácz Sámuel az élettant és a felsőbb anatómiát is magyarul tanította. 1807-ben pedig úgy rendelkezett a király, hogy a sebészetet és a szülészetet magyar, német és szláv nyelven kell tanítani. Gyökeres változást csak az 1844. évi 2. törvénycikk hozott, amely elrendelte, hogy minden tantárliendkívüli tanárok