Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

szeti tanfolyam 1806-ig három évfolyamos volt, 1806-ban a tanítási időt két évre szállították le, hogy az akadémiák és az egyetem között fennálló különbséget kiegyenlítsék, illetőleg, hogy az akadémiákról az átlépést az egyetemre megkönnyítsék. A tanítás nyelve, a magyar irodalmat kivéve, latin volt; csak 1844-től kezdve kellett a filozófián, fizikán, matematikán, vízműtanon és építészeten kívül mindent magyarul tanítani. A bölcsészeti kar tanszékeinek többsége már 1790-ig kialakult. 1790 után a tanszékek számában igen kevés változás történt: 1791-ben állították fel a magyar nyelv és irodalom, 1802ben a hittan, 1806-ban a francia nyelv, 1816-ban az olasz nyelv, 1823-ban az angol nyelv, 1808ban a számviteltan és 1814-ben a pedagé)gia tanszékét. A bölcsészkarhoz tartozott az 1777-ben felállított mezőgazdaságtani tanszék is, amelyen 1814-ig egy kiváló tanár, Mitterpacher Lajos tanított. A magyar nyelv és irodalom ugyan rendes tárgy volt, de rendes tanárt csak 1837-ben neveztek ki erre a tanszékre: Horvát Istvánt. Tulajdonképpen ekkor csatolták a bölcsészeti karhoz véglegesen a magyar nyelv és irodalom tanszékét, amely addig karközi volt. A magyar nyelv és irodalom hallgatása csak 1812-től kezdve szerepelt a kötelező tárgyak között. A bölcsészeti kar egyes tanszékein 1790 után időnként kitűnő tudós tanárok működtek. A bölcsészeti tanszéken ebben a korszakban Imre János emelkedett ki, elsősorban azzal, hogy 1829-ben ő adta ki az első magyar nyelven írt filozófiát, amely később érdemessé tette őt akadémiai tagságra is. A fizikai tanszéken működött Jedlik Ányos bencés, az egyik legnagyobb magyar fizikus. A felsőbb mennyiségtani tanszéken kezdte a működését 1835-ben Petzval József is, aki már 1836-ban Bécsbe került, és ott egyike lett a legkiválóbb tanároknak. A csillagászati tanszék legnevezetesebb tanára Pasquich János volt, egyike Európa akkori legismertebb csillagászainak. A csillagászat tanára egyiittal a budai csillagvizsgáló igazgatója is volt. A történelem segédtudományai (oklevéltan, címertan, pecséttan) tanszéken működött Schwartner Márton, aki nemcsak kitűnő oklevéltani kézikönyveivel emelkedett ki, hanem azzal is, hogy ő volt a speciális statisztika megalapítója Magyarországon. Az ő tanítványa volt Horvát István, aki Schwartner halála után több mint két évtizedig helyettes tanárként működött ezen a tanszéken. Az érem- és régiségtan tanszéken működött Schönviesner István, a kitűnő régész, aki 1794-ig volt tanár. Az esztétikát ötven esztendőn (1792—1842) keresztül egy tanár tanította, Schedius Lajos, aki nemcsak képzettségével, aktivitásával szerzett magának tudományos, irodalmi és társadalmi hírnevet, hanem irodalmi munkásságával is. Hallgatója azonban alig volt, legfeljebb görög óráit látogatták. Jogi kar A jogi karon a hallgatók száma 1793-ban 105 volt, ettől kezdve 1801-ig fokozatosan növekedett, amikor 172-en iratkoztak be, azután 1806-ig fokozatosan csökkent 138-ra. Feltűnő volt, hogy a harmadik évfolyam elvégzése után sokan elhagyták az egyetemet, és bírói vagy ügyvédi gyakorlatra mentek. Az egyetemi jogi oktatás nem volt különösebben magas színvonalú. Az egyetemen ugyanazt tanították, amit az akadémiákon, legfeljebb minőségileg és mennyiségileg adhatott volna többet az egyetem, de az itt nyert képesítés nem volt előnyösebb az akadémiai képesítésnél. A színvonal 1806 után még inkább süllyedt: a tanároknak megtiltották, hogy magánkollégiumokat tartsanak, s a tanulmányi időt is leszállították az addigi négy évről három évre. Vezettek be ugyan 1806-ban új tantárgyakat is (magyar közjog, kereskedelmi és váltójog, hűbéri jog és bányajog), a tanszékek számát azonban nem növelték. A hallgatók száma a jogi karon 1807 — 1823 között meglehetősen stagnált. 1825-ben felugrott ugyan 302-re, de kormányhatósági rendszabályok ezt a számot azonnal visszaszorították. A következő években a pesti egyetem joghallgatóinak a száma 200 körül volt, majd 1845 után ismét csökkent: 1847 —48-ban csupán 145 joghallgató volt Pesten. Az ország összes jogászainak csak húsz százaléka tanult itt, a többi az akadémiákon: Pozsonyban, Győrben, Pécsett, Kassán, Egerben, Nagyváradon, Temesváron és Zágrábban.

8 Orvosi kar A pesti egyetem orvosi karán 1790-ben tizenegy tanszék működött: anatómiai, élettani, általános kórtani, két belgyógyászati, sebészeti, elméleti orvostani, botanikai, kémiai, természetrajzi és állatorvostani tanszék. Az oktatás színvonala kielégítő volt. A bécsi, prágai, krakkói és pesti egyetemeken nem tettek különbséget a másik egyetemen vizsgázott orvosok diplomái között. Változás 1793-ban történt: a német egyetemeket sok évvel megelőzve felállították a pesti egyetemen az államorvostani tanszéket, s ettől kezdve törvényszéki orvostant és orvosi rendészetet is tanítottak. A XIX. század első évtizedeiben is történt — tanszéki vonatkozásban — egy-két változás: a sebészettől 1803-ban különválasztották a szemészetet, 1808-ban felállították az elméleti sebészeti, 1812-ben pedig a szülészeti tanszéket. A tanszékeknek ez a megoszlása ettől kezdve változatlan maradt 1848-ig. Az orvosi oktatás idejét 1805-ben öt évben állapították meg. A hallgatók három évig az elméleti tantárgyakat tanulták, két évig pedig klinikai gyakorlatot folytattak és gyógytant tanultak. Az egyetem orvosi kara végezte — egy-, két- vagy hároméves tanfolyamokon — a sebészek (chyrurgusok) oktatását, és külön tanfolyam a szülészek és gyé)gyszerészek képzését is.