Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

V. MŰVELŐDÉSI ELET Nemcsak gazdasági (kereskedelmi, ipari, közlekedési) tekintetben vált a XIX. század első felében Pest és Buda az ország központjává, hanem a kulturális és művészeti élet területén is. Míg Buda képére — a hivatali nemesség, értelmiség mellett — a német kispolgárság nyomta rá a bélyegét, Pesten ebben az időben már a magyar lakosság jutott túlsúlyra, s a magyar nyelv mindinkább gyökeret vert a polgárság körében is. Az iskolák ugyan az 1840-es évekig a német nyelv támaszai voltak, csupán a pesti egyetem és az 1802-ben alapított Nemzeti Múzeum szolgálta bizonyos fokig a magyar művelődést. A nemzeti kultúra kibontakozásának, a magyar irodalomnak és a magyar színjátszásnak a Pesthez való kapcsolódás adott lendületet: szaporodott a nyomdák és a könyvkereskedések száma, megnövekedett a könyvkiadás, folyóiratok, újságok jelentek meg nagy számban, Pesten jött létre a Magyar Tudományos Akadémia, itt székelt a Kisfaludy Társaság, s itt talált otthonra a páratlan hatású magyar színjátszás is 1837ben, miután a német színészet Budán és Pesten is jóval előbb gyökeret verhetett. 1. OKTATÁS A XIX. század első felében Buda és Pest alsó- és középfokú oktatása jelentős mértékben fej- Elemi iskolák lődött. Budán a nemzeti (elemi) főtanoda a Várban volt, és itt 1831-től kezdve a piaristák tani- Budán és tottak. Mellette 1789-től kezdve külön leányiskola is működött, amely 1831-ben nemzeti iskola 0mdan lett. A nemzeti főtanodák háromosztályos iskolák voltak. Az egyes városrészekben kétosztályos nemzeti (elemi) tanodák működtek: a Vízivárosban, az Országúton, Újlakon, (1788-tól kezdve) a Krisztinavárosban, a Tabánban. A XIX. század első évtizedeiben Budán néhány éij elemi iskolát is létesítettek, s 1804-ben alakult a Vízivárosban az ún. Marczibányi-iskola, amelyet magyar nemzeti iskolának is neveztek, mert a Marczibányi-alapítvány rendelkezései szerint ebben az iskolában magyarul kellett tanítani. A Vízivárosban ezenkívül még egy iskolát állítottak fel, a Szent János utcában (ezt János-iskolának nevezték), a Tabánban pedig a német elemi iskola mellett a XIX. század első felében működött illír katolikus és görögkeleti iskola is. A városi elemi iskolák száma Budán 1790-től 1848-ig 7-ről 11-re emelkedett. Egyházi elemi iskola kettő volt a városban: 1821-től kezdve az evangélikusok budavári elemi iskolája és az 1840-es évektől kezdve a zsidó elemi iskola, amely a Vízivárosban működött. Óbudán 1790-ben három elemi iskola működött: egy kétosztályos iskola a Nyár utcában (ez a város támogatásával működő katolikus, német iskola volt), a református egyház iskolája (ezt a város 1802-től kezdve támogatta) és a zsidó hitközség iskolája. Az óbudai iskolák száma 1790 után csak eggyel nőtt: 1795-ben a város elemi leányiskolát állított fel, de ez tulajdonképpen nem volt más, mint az elemi iskolában működő leányosztály. A pesti elemi főtanodában szintén a piaristák tanítottak, s az iskola fenntartásáról szintén a Elemi iskolák város gondoskodott. Ez az iskola 1799-ig a Hal téren működött, olyan szűkös körülmények kö- 1 e,sZm zött, hogy a tanulók egy része állva vagy a földön kuporogva volt kénytelen tanulni. Amikor az iskolát 1799-ben az árvíz megrongálta, a Kötő utcában építettek új iskolát, amely 1803-ban készült el. Volt a pesti belvárosban magyar elemi iskola is (vagy ahogy nevezték: magyar városi plébániai iskola, a Plébánia utcában), és volt német plébániai iskola a Kalap utcában. Ezekhez járult 1847-ben a Ferenciek terén és a Kecskeméti utcában létesített triviál-iskola. A Terézvárosban 1790-ben még csak a Nagymező utcában levő plébániai iskola létezett, de 1801-ben egy újabb iskolát is létesítettek, amely előbb a Dob utcában, később a Rumbach utcában működött. Ujabb iskola ebben a városrészben 1847-ben nyílt, a Hajós utcában. A Józsefvárosban szintén plébániai iskola működött a Tavasz utcában, majd 1801-től kezdve új iskola is, előbb a Pacsirta, majd az Ósz utcában. A Stáció (ma Baross) utcai iskola 1847-ben, a ferencvárosi iskola (a Mészáros utcában) 1796-ban létesült, és később a Soroksári (ma Ráday) utcába költözött át. A Lipótvárosban 1820-ban állítottak fel iskolát, amely előbb a Váci országúton (ma Bajcsy Zsilinszky út), majd a Templom téren működött. A második lipótvárosi