Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

Nemzeti Kör Pesti Kör, Közhasznú Gyűlde Ellenzéki Kör Az Ellenzéki Párt és az Ellenzéki Kör semmivé tévő mindenféle nem nemes tisztesb" (honorácior) találtattak. Négy nappal később — október 22-én — Pest város polgársága (valójában a „fővárosi iparűzők") „tömérdek sokaságban" Kossuthot fáklyás zenével tisztelte meg követté választása alkalmából, s „az ipar és a polgárság ügyét" a lelkére kötötte. Kossuth pedig üdvözlő beszédét azzal a reménnyel fejezte be, hogy az országgyűlésről hazatértekor „a polgárság valódi szabadságának örömünnepét" ülheti majd meg.

51 Kossuth követté választásában tehát Pest értelmiségi rétegének jelentős szerepe volt, de megválasztását az értelmiséggel és a liberális nemességgel együtt a város kézműves polgárságának, lakosságának egy része is támogatta, illetőleg lelkesedéssel fogadta. A pesti követválasztás sikerében igen nagy szerepe volt az Ellenzéki Körnek, amely a negyvenes évek elején alakult Nemzeti Körből fejlődött ki. A pesti magyar színház megnyitása után a Lamaes vendéglőben vacsorázó színészek, írók, ügyvédek, orvosok, hivatalnokok, jurátusok társaságából egyesület alakult, a „Kör irodalom és művészet barátainak egyesülete" néven, amelyet 1843. december 10-én „Nemzeti Kör"-nek neveztek el. A Nemzeti Kör tagjainak a száma 1842-ben 181, 1844-ben pedig már 254; közülük 19 vidéki volt, a többi Pesten, Budán vagy Óbudán lakott. A tagok közül 135 katolikus, 111 protestáns, 5 óhitű és 3 zsidó volt. Foglalkozás szerint a Nemzeti Kör tagjai között 81 ügyvéd, 6 királyi táblai jegyző, 2 orvos, 9 pap, 3 katona, 12—12 professzor és magántanító, 18 író (irodalommal azonban 69-en foglalkoztak), 5 mérnök, 16 királyi hivatalnok, 5 megyei, 8 városi, 8 egyesületi tisztviselő, 8 kereskedő, 7 városi polgár, 25 földbirtokos (közülük 3 mágnás, de ezek: Eötvös József, Teleki László, Ráday Gedeon) és 29 művész volt. A tagok között a magyar szellemi, társadalmi és politikai élet olyan kiválóságai szerepeltek, mint Vörösmarty Mihály (1842-ben a Kör alelnöke), Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Fáy András (1841-ben a Kör elnöke), Lukács Móric, Trefort Ágoston, Pulszky Ferenc, Vásárhelyi Pál, Bajza József, Erdélyi János, Garay János, Fényes Elek (1843-ban a Kör elnöke), Barabás Miklós, Erkel Ferenc, Egressy Béni és Gábor, Irinyi János és József, Bugát Pál, Kuthy Lajos, Heckenast Gusztáv, Landerer Lajos, Horárik János, Hunfalvy Pál, Jósika Miklós, Perczel Mór, Rottenbiller Lipót és mások. „A Körnek kimondott és ki nem mondott czélja egyelőre nem vala más, mint egyesülés egyesítés végett. Az egyességnek először czélnak kell lennie, hogy utóbb eszközzé váljék" — írta a Pesti Hírlap 1845-ben. A titkosrendőrség éberen figyelte a Kör működését, és sokszor talán túlzott jelentőséget is tulajdonított közvéleményformáló szerepének, a liberális elvek terjesztése terén elért eredményeinek. A Körben folyó politikai viták, az aktív irodalompártolás (1844-ben a Nemzeti Kör adta ki Petőfi verseit), Rózsavölgyi Márk zeneműveinek a kiadása, a társadalmi mozgalmak, szervezetek támogatása (a Kör helyiségeiben rendezték a védegyleti bálokat) valóban arra utalnak, hogy a Nemzeti Kör tevékenysége eredményes volt. A Nemzeti Körben 1845 őszén szakadás történt: október 4-én, amikor Teleki Lászlót választották meg a Kör elnökévé, a Nemzeti Körből kivált ellenzék Pesti Kör néven új egyesületet alapított Ráday Gedeon elnökletével. A szakadás oka voltaképpen az ellenzéki politikában a centralizáció és a megyei rendszer kérdése körül felmerült vita volt, s a Nemzeti Kör az ellenzék radikálisabb részének, a centralizáció híveinek a csoportosulása lett. A konzervatívok megkísérelték kihasználni ezt a szakadást azzal, hogy a Pesti Körbe beépülve, azt a maguk szolgálatába állítsák. Kísérletük azonban nem sikerült, és ezért a Pesti Kör megalakulása után egykét héttel Lipthay Sándornak, a Nemzeti Újság „lapvezérének" elnökletével Közhasznú Gyűlde néven új egyesületet alapítottak. A Gyűlde tagjai sorában az arisztokraták, gazdag kereskedők és papok voltak többségben (tagjai száma 1846-ban 403, 1847-ben 613 volt). Széleskörű tevékenységet kívántak kifejteni az irodalmi és művészeti életben, valamint az ifjúság megszervezése terén, azonban törekvéseik nem jártak sikerrel. A Gyűlde megalakulása és működése közeiebi) hozta egymáshoz a Nemzeti Kört és a Pesti Kört: 1846-ban már közösen rendeztek ünnepségeket, lakomákat, „magyar estélyeket", s 1847. január 24-én megtörtént a két Kör egyesítése Ellenzéki Kör néven, ,,oly értelmezéssel, miszerint az Ellenzéki Kör czím alatt az ellenzékiek társalgási köre értetik". Az Ellenzéki Körnek megalakulása után hamarosan már több mint 600 tagja volt (köztük Petőfi Sándor is), s a tagok száma állandóan gyarapodott, havonta 30 — 40 fővel.

52 Az Ellenzéki Kör egységének megbontására megalakulása után hamarosan két kísérlet is történt. A Kör ügyvédtagjai, attól tartva, hogy az új személynök, Ürményi József, nem nézi majd jó szemmel, hogy ők egy „ellenzéki" társasághoz tartoznak, Ágoston József ügyvéd vezetésével megkísérelték a Nemzeti Kört fenntartani, de kísérletük eredménytelen maradt. Nem volt túlságosan sikeres az Ellenzéki Körrel szemben az 1847 második felében létrehozott pesti polgári kaszinó sem. A polgári kaszinónak 300 tagja volt, — a Honderű szerint „mind polgárok, vagy olyanok, akik ha nem éppen pesti polgárok, de a középosztályhoz tartoznak". Az Ellenzéki Kör bomlasztása nem sikerült, sőt ezek után egyre inkább megerősödött, és 1847 tavaszán határozott politikai szervezetté alakult. Az ellenzéki párt szervezésén és az ellen-