Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

187. Kossuth Lajos. Mahlknecht acéhnetszete bibliájának nevezett. Széchenyi világosan látta: „a régi alkotmány úgy recseg, hogy azt a legvadabb antireformátorok és időmegakasztók is hallani fogják". Ezért hirdette határozottan: „Hunnia minden lakosainak polgári létet adni ! ím ez, amit 1832-ben teljes meggyőződésem szerint, honunkra nézve nemcsak időelőttinek, sőt szinte már időutáninak tartok." A Stadium kinyomatását azonban a kormány nem engedélyezte. 1833-ban külföldön titokban kinyomtatott példányai is csak csempészáruként kerülhettek be az országba. A könyv azonban kéziratban terjedt (Pesten is), és fontos fegyver volt a reformmozgalom számára. Az 1832 — 36. évi országgyűlésre már a reformmozgalom nyomta rá a bélyegét, és az országgyűlés befejezése után ezek a reforrneszmék lettek a politikai központtá növekvő Pesten az aktuális kérdések. A mozgalomnak itt háttere volt: a reformer nemesség és a radikális értelmiség jelenléte, ők fogadták fáklyás zenével Pesten 1836. január 9-én Wesselényi Miklóst és Széchenyi Istvánt, és itt köszöntötte Lovassy László — a pozsonyi országgyűlési ifjúság vezére — Wesselényit, mint a szabad sajtó bajnokát és a békés haladás mesterét.

48 A Nemzeti Kaszinón és Széchenyi István szerepén, működésén kívül a pesti politikai élet igazi fellendülése a Kossuth által Pesten kiadott kéziratos Törvényhatósági Tudósítások megindulásához köthető. Kossuth mint az Országgyűlési Tudósítások révén már ismert politikus költözött Pestre 1836 májusában, az országgyűlés befejezése után Pozsonyból. Feszült politikai légkör fogadta. Az ideköltözése utáni hetekre esett a pozsonyi országgyűlési ifjak vezetőinek, Lovassy László és társainak a letartóztatása, a pesti Újépületbe való bebörtönzése és ellenük felségsértési per indítása. Lovassyék letartóztatását, miként az országban, úgy Pesten is óriási felháborodás fogadta, nemcsak az ifjúság, hanem az ellenzéki politikusok részéről is. Kossuth rendszeresen részt vett az ellenzékiek megbeszélésein, a Törvényhatósági Tudósításokkal pedig a Lovassyék elfogatását követő hangulat ébren tartásában — tudósítván többek között Pest megye tiltakozásáról is, amelyet 1836 augusztus végén Wesselényi Miklós szervezett meg. A pesti politikai hangulat, amely 1790 óta nem volt ilyen izzó, indíthatta tulajdonképpen Metternichet arra a megállapításra 1837 elején, hogy „ma már éppúgy van Fiatal Magyarország, mint ahogy van Ifjú Itália, Franciaország és Ifjú Svájc is". A pesti „forradalmárok" Lovassyék elítélése után országos akciót akartak szervezni, ennek az akciónak a szervezésében Kossuth és Wesselényi is részt vett. A Törvényhatósági Tudósítások Kossuth kezében igen hatásos eszköz volt az ellenzéki politika szervezésére és terjesztésére. Tudósítói országgyűlési barátai közül kerültek ki; tudósításaik (a megyegyűlések haladó, ellenzéki megnyilvánulásainak a közlései) Kossuth szerkesztésében és megjegyzéseivel Pestről az egész országot egy határozott politikai iránynak a figyelésére indították. A kormányzat mindent megtett Kossuth működésének a megakadályozására, lapjának beszüntetésére. Az elhallgattatás azonban csak erőszakkal sikerült: 1837. május 5-én éjszaka Kossuthot Budán, a Zugligetben, az Isten szeméhez címzett házban elfogták és a budai József-börtönbe zárták. Elfogatása után Pesten tüntetések zajlottak le. Kossuthot elítélték, már 22 hónapja volt fogságban, amikor az ítéletet meghozták. Három év után, 1840. május 10-én szabadult ki a budai börtönből. Kossuth kiszabadulása — egy évvel büntetésének letöltése előtt — annak az amnesztiának az eredménye volt, amelyet a nádor a pozsonyi országgyűlésen 1840. május 1-én jelentett be. A nádornak ez a bejelentése ezt a napot — mint Horváth Mihály írta — „a közönséges öröm és kiengesztelődés ünnepévé szentelte", hiszen ennek következtében nemcsak Kossuth, hanem Wesselényi és Lovassy László is visszanyerte szabadságát. Az amnesztiát úgy tekintették, hogy „a hatalom törvényt s alkotmányt sértő kényuralmi rendszere megszűnt". Kossuthot és Wesselényit „diadalünnepéllyel" fogadta Pest lakossága, reménykedvén abban, hogy „mind a Kossuth Pestre költözése A Fiatal Magyarország Kossuth elfogatása Juste milieu 30 Budapest története III. 465