Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

Széchenyi Ist ván szerepe Nemzeti Kaszinó Lóverseny, Állattenyésztő Társaság Reformmozgalom Hitel, Világ a közvélemény alakulását éppúgy meghatározta, mint ahogy a kormányzat politikájának a módosítását is kikényszerítette. A király 1825-ben kénytelen volt országgyűlést összehívni (Pozsonyba), amely az alkotmányt ért sérelmeket megszüntette: a régi alkotmányos törvényeket megerősítette. Az alkotmány biztosítékát a rendek, mint Horváth Mihály írta, „egyedül a törvény holt betűiben" látták, s azokat nem a korszerű javításokban keresték. Reform-kérdések az országgyűlésen nem szerepeltek, csupán annyi történt, hogy az országgyűlés bizottságot küldött ki az 1792. évi reform-javaslatok megvizsgálására. Az alkotmányos élet helyreállítása és a reformjavaslatok napirendre kerülése azonban a politikai életet fellendítette, s ezt a fellendülést igen nagy mértékben indokolta és erősítette a feudális társadalmi rend válságának a fokozódása.

44 A húszas évek második felében már érezhető volt, hogy az ország politikai központja is kialakul a gazdasági központ után a legnagyobb magyar városban, az ország közepén. Ezt a politikai központ jelleget biztosították, tették lehetővé az 1827 —29-ben Pesten ülésező országgyűlési bizottságok. Ezt erősítette az is, hogy Széchenyi István tevékenységének központjául ezt a várost választotta, s hogy munkásságának eredményei, gazdasági, egyesületi tervei szinte kizárólag mind ehhez a városhoz kötődtek. 1830-tól kezdve megjelenő nagy munkái, a Hitel, a Világ és a Stadium e városból, most már alakuló politikai központból hirdették a reform szükségességét. S reformterveinek végrehajtásához, terjesztéséhez e városban talált és teremtett fórumot, a Kaszinót, s alapított politikai újságot, a Jelenkort, s terveinek a támogatására, megvalósítására itt csoportosultak mindazok, akik az ország sorsának javításáért, gyökeres reformjáért hajlandók voltak szerepet vállalni. Széchenyi István az 1825 — 27. évi országgyűlés alatt Pozsonyban létesített patriótaklubot, tulajdonképpen Kaszinót már 1826 telén Pestre kívánta áthelyezni. A Kaszinó Pesten 1827. augusztus 20-án nyílt meg, és előbb bérelt házban, majd a Kereskedelmi Testület székházának a helyiségeiben működött. Működése igen nagy hatással volt a politikai-társadalmi élet fellendülésére: szerte az országban alkultak a pesti mintájára kaszinók, s ezek között különösen jelentősek voltak azok, amelyek Pozsonyban, az országgyűlések idején alakultak. A pesti Kaszinó működését nem szakította meg vagy szüntette meg az, hogy a politikai központ szerepet, amelyet Pest számára egy-két évig az itt ülésező országgyűlési bizottságok biztosítottak, 1830 után ismét Pozsony vette át. A pesti (később Nemzetinek nevezett) Kaszinó tagjainak a száma a harmincas évek végén már jóval meghaladta az ötszázat. A Kaszinóval egy időben szervezte Széchenyi István a lóversenyt is, amelyet 1827 júniusa óta évente rendszeresen Pesten tartottak. A kortársak egy része anglomániának tekintette ezt, mint ahogy a Kaszinót is csak pipázóegyletnek. Holott mindkettő lényeges szerepet játszott Széchenyinek abban az elgondolásában, hogy Pestet az ország politikai központjává tegye. 0 maga is áthelyezte lakását Pécsből Pestre, s Seeber Károly pesti polgármester kérésére már 1828-ban elfogadta a pesti polgárságot. Vonzóvá kívánta tenni a főnemesség részére a Monarchia fővárosával, Péccsel szemben, Magyarország fővárosát: Pestet, nemcsak a kaszinóval, a lóversenyekkel, hanem — mint már 1825-ben tervezte — labdaházzal, vívóintézettel, fürdővel, rókavadászattal. A lóversenyekre ügyelő ideiglenes választmány 1830-ban „Pesten egy középpontban egyesülvén", Állattenyésztő Társasággá alakult át. Ez céljául azt tűzte ki, hogy előmozdítsa a lovak, juhok, szarvasmarhák és más háziállatok tenyésztését, lóversenyeket, kiállításokat, vásárokat rendezzen, azzal a reménnyel, hogy a társaságból „idővel még hasznosb és az egész gazdaság széles mezejére kiterjedő intézet válhat". A Kaszinó ós az Állattenyésztő Társaság csak keretet, lehetőséget adott arra, hogy Pest — főképp az arisztokrácia számára — vonzóvá váljék, s hogy ne csak a társasági, hanem a politikai élet számára is rendszeres alkalom nyíljon. Itt alakult — különösen az országgyűlési bizottságok ülésezésének az idején — a közvélemény (a bizottságoknak 80—100 tagja volt, többségük kaszinó-tag is). Itt kezdődött el a húszas évek második felében az a reformmozgalom, amelyet a feudális társadalmi rend válsága váltott ki; s ezt a válságot gazdasági téren a termelés és értékesítés nehézségei éppúgy fokozták, mint társadalmi téren a feudális kötöttségek rendszere, valamint az Ausztriától való gazdasági és politikai függés. Ennek a polgári reformmozgalomnak az eszméi merültek fél az országgyűlési bizottságok ülésein s szerepeltek a kaszinói vitákon, mindkét helyen a titkosrendőrség buzgó figyelmétől kísérve. Ezek a viták hatottak Széchenyire, s ő volt az, aki — mint később Kossuth írta — „a nemzet legjobbjai gondolatainak szavakat adott". Ekkor íródott a Hitel, amely megláttatta a feudális viszonyok tarthatatlanságát, s utat mutatott, ha korlátozottan is, a polgári átalakulás felé. A Hitel 1830. január végén jelent meg Pesten, és a könyv sikerét — a felvetett gondolatok időszerűségét — bizonyítja, hogy még ez évben négy kiadást ért meg. A Hitel az ország polgári átalakításának első programja volt, ha még következetlen is: az arisztokrácia vezetésével vélte végrehajtani a polgári átalakítást. A könyv gondolatai jelentősen befolyásolták az országgyűlési bizottságok által készített s a megyéknek a nádor által 1830 végén megküldött munkálatoknak a vitáit. Széchenyi reformjavaslatait a közép- és kisnemes-