Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

Magyar Kamara Királyi jogügyigazgató Harmincadhivatalok Sófelügyelőség és sóhivatal Bécsi kamarai hivatalok ellenőrzése, igazgatása, a menhelyekben levő betegekről való gondoskodás, a budai és a pesti kórházak igazgatása és felügyelete, járványok esetén utasítások kiadása, s általában szakvóleményadás orvosi kérdésekben, a megyei és városi orvosok évi jelentéseinek az átnézése, a gyógyszertárak ellenőrzéséről készült jelentések felülvizsgálata, az orvosi könyvek cenzúrázása. Az országos főorvosnak rendelték alá 1802-től kezdve az országos szemorvost. 1838-ban országos állatorvosi állást is rendszeresítettek. Műszaki tanácsadóként és ellenőrző szervként működött a Helytartótanács irányítása alatt az 1788-ban felállított Országos Építészeti Igazgatéiság, amelynek feladata volt az udvari, kamarai, állami kezelésben levő alapítványi, megyei, szabad királyi városi építkezések vezetése. A II. József által feloszlatott szerzetesrendek vagyonának és a kegyes alapítványoknak a gondozását 1793 óta a Helytartótanács keretében működő Közalapítványi Főpénztári Hivatal végezte, amely alá a kassai, lőcsei, pozsonyi, szatmárnémeti, temesvári és zágrábi fiókpénztárak és 22 uradalmi pénztár tartozott. Az alapok és az alapítványok jogi ügyeit a,z 1795-ben a Helytartótanácsnak alárendelt Közalapítványi Ügvigazgatóság intézte a kerületi ügvészek segítségével. A Helytartótanács irányította az 1782-ben felállított Revizori Hivatal működését is. Ebben a hivatalban az egyházi könyvek revizorán és a világi könyvek revizorán (ez volt egyúttal a budai helyi revizor) kívül volt a szerb és román görögkeleti és zsidó könyvekkel foglalkozó revizor is. A cenzúraszervezetet 1840-ben átalakították. Ékkor állították fel a Helytartótanács kebelében működő Cenzúra és Könyvvizsgáló Hivatal helyébe a Helytartótanács tanulmányi bizottságával egyesített Központi Könyvbíráló Széket vagy Központi Könyvbíráló Főhivatalt, amely az ország valamennyi cenzora és revizora felett a felügyeletet gyakorolta (a pesti és a budai revizorok felett közvetlenül, a vidékiek felett a kerületi tanulmányi főigazgaté)k útján).

37 A Magyar Kamara — más néven Magyar Királyi Üdvari Kincstár — Budán működött. A kamarai pénzügyi gazdálkodáshoz a királyi és felség jövedelmek tartoztak: a só, a bánya, a posta, a harmincad és a birtokgazdálkodási jövedelmek, s a Kamara végezte a szabad királyi városok gazdálkodási felügyeletét. Feladatainak ellátását a Kamara a Helytartótanácshoz hasonlóan ügyosztályokban végezte. A Magyar Kamara főpénztára és szám vevőhivatala (bár a hadiadó és a közalapítványi jövedelmek nem tartoztak a hatáskörébe) igen sok vonatkozásban az állami közpénztár és az állami számvevőszék feladatát látta el. Pesten működött a királyi jogügy igazgató, illetőleg annak a hivatala is. A Jogügyigazgatóság kettős feladatot látott el. Egyrészt a Kamara ügyvédje, jogi képviselője volt, s mint ilyen, a Magyar Kamara szervezeti keretébe tartozott; másrészt a korona ügyésze, s ebben a minőségben a nádornak, annak távollétében az országbírónak volt alárendelve. A jogügyigazgató a kincstár ügyvédjeként a kincstár polgári peres ügyeinek a képviseletét látta el. A kincstári uradalmak és a koronauradalmak jogi képviseletével a jogügyigazgatóságnak alárendelt uradalmi ügyészségek (köztük a Budai Kincstári Ügyészség és az óbudai Koronauradalmi Ügyészség) foglalkoztak. A feloszlatott szerzetesrendek vagyonából létesített közalapítványok jogi képviseletével pedig 1794-től kezdve a Közalapítványi Ügy igazgatóság foglalkozott, amely szintén Pesten működött. A királyi jogügyigazgató, mint koronaügyész, közvádló volt a király személyét és a fennálló társadalmi rendet veszélyeztető bűncselekmények (mint felségsértés, hűtlenség, hatalmaskodás), pénzhamisítási, nemesfémcsempészeti, kincsleleti és uzsoraügyek esetében. Mindezeken kívül a jogügyigazgató (az alája rendelt ügyészségekkel együtt) megelőző rendőri megfigyelő tevékenységet is folytatott. A Magyar Kamarának alárendelve az országban számos hivatal működött, s volt néhány kamarai hivatal Budán és Pesten is. Mindkét városban működött Királyi Harmincad Hivatal (Budán a vízivárosi Fő utcában, Pesten a Színház téren, a mai Vörösmarty téren). Az ország belsejében levő harmincadhivatalokat (mint Pécsett, Győrben, Eperjesen, Debrecenben és másutt) eredetileg ,,csupán a csalások meggátlása tekintetéből" állították fel. Közülük a pesti harmincadhivatal, amelyet a kecskeméti harmincadhivatallal együtt mint a budainak a fiókját állítottak fel, a XIX. század első felében már, a város hatalmas kereskedelmi forgalma következtében, tevékenységét és az abból származó bevételeit tekintve Magyarországon az első helyen állt. A kamarai hivatalok közé tartozott a pesti Kerületi Királyi Sófelügyelőség és az ennek alárendelt, szintén pesti Királyi Sószállítási Főhivatal, amelynek a raktáraiban állandóan hatalmas készletet tároltak. Innen szállították a máramarosi sót tovább a felsőbb megyékbe, a bányavárosokba, Komáromba, Győrbe, Celldömölkre, Sopronba, Pozsonyba, Nádszékre, Szegedre, s máshová is vízen vagy szekéren. A pesti sóhivatal évi szállítási forgalma több mint 300 000 mázsa volt; ebből a mennyiségből Buda és Pest 60 000 mázsát fogyasztott.

38 Kamarai hivatal volt, de nem a magyar kamarához, hanem a bécsi udvari kamarához tartozott a pesti Császári és Királyi Dohányjövedék Beváltási és Szállítási Igazgatóság, amely a dohánylevelek felvásárlását és szállítását végezte, valamint szintén Pesten a Császári és Királyi Arany-