Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

és Ezüstválté) Hivatal, továbbá az ezzel kapcsolatos Bányatermék Árusító és Szállító Ügynökség. Pest a kereskedelmi forgalomban elfoglalt helyzetének megfelelően a bányatermékek eladásának a központja is volt; az Ügynökség a Bukovinából, Erdélyből és a Bánátból jövő szállítmányokat továbbította a rendeltetési helyére, a Hivatal pedig a beváltáson kívül hitelesítéssel is foglalkozott. Budán működött a Császári és Királyi Váltócédula Beváltó Hivatal, valamint az Osztrák Nemzeti Banknak ezzel kapcsolatos Váltóintézete. Ilyen hivatal a XIX. század első felében Budán kívül még Temesváron — és 1847-ben Kassán — működött az országban. Ugyancsak Budán állították fel — már 1777-ben — a Magyarországon levő három Császári és Királyi Lottóigazgatóság közül az egyiket, amely évente 28 — 30 húzást tartott; s Budán és Pesten, valamint a kerület városaiban és falvaiban mintegy hetven lottó-gyűjtő létezett. 6. POLITIKAI ÉLET ÉS POLITIKAI MOZGALMAK Nem volt az országban az 1790-es évek elején olyan erő, amely a feudalizmus ledöntésére és új rend (a polgári nemzetállam) megteremtésére, felépítésére alkalmas lett volna. Hiányzott az az erős polgárság, amely ekkor Franciaországban mindezt — a forradalom útján — vógbevitte. A városi lakosok száma Magyarországon a XVIII. század végén — lia csak a szabad királyi városokat vesszük figyelembe — nem egészen 400000-re becsülhető, s ez a szám az ország lakosságának mindössze 5,7 százaléka volt. Ugyanekkor Angliában 25, Franciaországban 20 százalékot tett ki a városlakók száma. Nem változtat lényegesen ezen az sem, ha a szabad királvi városokon túlmenően más népes és bizonyos szempontokból jelentős helységeket is a városokhoz számítunk. Ennek alapján még több mint 100 mezővárost és községet sorolhatunk a városi települések közé, s ezzel a városi lakosság számát több mint egymillióra, arányát pedig az ország népességének 13,5 százalékára becsülhetjük. Ugyanis sem a 6 százalék körüli, sem a 13,5 százalék városlakóarány nem foglal magában olyan létszámú és gazdasági erejű polgárságot, mint akárcsak AlsóAusztriának ebben az időben 65 000 főnyi városlakó kereskedő, kézműves, vállalkozó, nem nemes értelmiségi rétege, amely az összlakosság 6,5 százlékát tette ki, vagy Csehország 140 000 főre becsülhető s az ország lakosságszámában 5,5 százalékkal jelentkező polgársága. A polgárjoggal rendelkezők aránya Magyarországon a városok sorában az első helyek között álló és kereskedelmi, ipari szempontból a többi városhoz viszonyítva is előkelő helyet elfoglaló Budán és Pesten a XVIIL század végén nem volt több a lakosság 2 — 3 százalékánál. Ha ezt az arányt a magyarországi szabad királyi városok lakosságszámára alkalmazzuk, a magyarországi polgárjoggal rendelkezők számát az országban nem becsülhetjük 10 000-nél többre. Ha mindehhez még hozzávesszük azt, hogy ez a szinte jelentéktelen számú polgárság az országban igen szétszórtan, erős vagyoni, vallási és nemzetiségi megoszlásban élt, s hogy társadalmi helyzetét nem a polgári öntudatnak a birtokában és annak erősítésével próbálta biztosítani, hanem a politikai hatalmat kezében tartó nemességhez való kapcsolatainak a megteremtésével, de még ha azt is figyelembe vesszük, hogy a polgárjoggal rendelkezők száma nem azonos a feltételezhetően polgári népességgel, akkor is érthető, hogy a XVIIL század végén, a francia forradalom idején a magyarországi polgárság erőtlen és alkalmatlan volt arra a szerepre, amelyet a polgári nemzetállam megteremtéséért játszani kellett volna. A nemzeti függetlenség és a polgári átalakulás kérdéseinek a megoldása az ország lakosságának 4,6 százalékát kitevő nemességre hárult. A nemesség mellett ezeknek a kérdéseknek a felismerése és megoldása terén elsősorban nem a polgárság, hanem az értelmiség jöhetett számba, amely ebben az időben mintegy 15 000 fővel az ország lakosságának csupán 0,3 százalékát tette ki. Ennek az értelmiségnek azonban mintegy 10 százaléka Budán és Pesten élt, s a város lakosságszámában a polgárjogúaknak már ekkor is valamivel nagyobb arányszáma volt (3,4 százalék).

39 Az értelmiség összetétele meglehetősen differenciált volt: ügyvédek, tanárok, tanítók, orvosok, tisztviselők, mérnökök, katonatisztek, katolikus és protestáns papok — nemesi és plebejus származásúak, de voltak köztük polgári és paraszti eredetűek is. Ez az értelmiség az országban többségében a városokban élt; arculatát a XVIIL század folyamán különféle szellemi (részben egyházi) irányzatok alakították, mint a janzenizmus, a pietizmus, de főképp a felvilágosodás eszméi. A legnagyobb szerepe azonban az értelmiség szellemi egységének megteremtésében a szabadkőművességnek volt. A szabadkőműves páholyok által kialakított szellemi egységnek a jellemzője és meghatározója Magyarországon és a Monarchiában eleinte a jozefinizmus volt. A szabadkőműves értelmiség a társadalmi egyenlőséget vallotta ugyan, de ezt nem forradalom titján, hanem a reformok révén vélte elérni, s e cél megvaló-sításáért támogatták II. József törekvéseit, de az 1780-as évek végén már ezekben a páholyokban szervezkedett a nemesi-nemzeti mozgalom is. A jozefinista értelmiség is szembefordult azonban az uralkodóval és a patrióta nemesek mellé állt az 1780-as évek végén. II. József reformjai elbuktak, a nemesi zendülés győzött. Az 1790. évi budai országgyűlés tulajdonképpen hatalmas ünneplés volt, lobogós felvonulás, de az új uralkoA városi lakosság aránya A polgárság aránya A nemesség és értelmiség aránya Az értelmiség összetétele