Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
a legtöbb esetben a királyi személy nők ök. A vármegyére tartozó ügyek intézése politikai és bírósági úton történt. A politikai (közigazgatási) ügyintézésnek négy fóruma volt: a megyei közgyűlés, az alispáni és a szolgabírói hivatal. Közgyűlést a megye évente általában négyszer tartott (a legtöbbször a pesti vásárok előtt vagy után), de szükség esetén voltak rendkívüli közgyűlések is. A közgyűlésen a megyebeli Karok és Rendek (főnemesek, főpapok, táblabírák, nemesek, egyháziak, megyei tisztviselők, a szabad királyi városok küldöttei) vehettek részt, s Pest megyében 1840-től kezdve (szavazati joggal) a honoráciorok (az értelmiség nem-nemes része) is. A XIX. század első felében, a politikai élet megélénkülése következtében, a megyei közgyűlések igen látogatottak voltak. A vármegye statutumaikotási joga, s különösen az, hogy nemcsak egyszerűen helyhatóság, a végrehajtó hatalomnak a szerve volt, hanem a törvény őre is, politikai jelentőségét igen erős liléitekben fokozta — s éppen Pest megye aktivitása ezen a téren: a város jelentőségét is emelte. Ehhez még igen nagy mértékben hozzájárult az is, hogy a megye fontos szerepet játszott a város társadalmi és kulturális életének az alakulásában, sőt alakításában. Többek között nemcsak azzal, hogy már 1790-ben bevezette a latin helyett a magyar nyelvet, hanem számos intézmény (Nemzeti Múzeum, Ludovica Akadémia, elmegyógyintézet, műegy T etem, vakok intézete, magyar színház) létesítésének a szorgalmazásával, működésének biztosításával is. 30 Megyei A megye bírósági ügyintézése a fenyítő és a polgári törvényszékeken történt, amelyek egyrészt törvényszékek e lső folyamodású, másrészt fellebbviteli ítélőszékek voltak. Á megyei törvényszék, a Sedria évente négyszer ült össze (általában közgyűlések idején), s ilyenkor, ha az ügyek tömege úgy kívánta, egyszerre két tanácsban bíráskodott; erre különösen Pest megye esetében, a negyvenes években már az ország legnépesebb megyéje lévén (lakossága meghaladta a 600 000 főt), igen nagy szükség is volt. A megyei törvényszékekről a pereket a királyi táblára lehetett fellebbezni, a megyei törvényszékekre viszont az éiriszékről. Úriszék A földesurak és a jobbágyok közötti — az úrbéres viszonyból eredő — ügyeknek a tárgyalása és az elintézése az úriszékre tartozott, kivéve természetesen a büntetőpereket és a jobbágyok egymás közötti kereseteit, amelyek első fokon a szolgabírákra és a megyei fenyítő törvényszékre tartoztak. Az úriszékeknek öt — egyenlő szavazattal bíró — tagja volt, akik közül hármat a földesúr hívott meg a táblabírák közül, a másik kettő pedig a járási (kerületi) szolgabíró és esküdt volt. Részt vett — szavazat nélkül — az egyes falvakban, uradalmakban (a Buda és Pest környéki falvakban) évente egyszer vagy kétszer megtartott úriszékeken a megyei tiszti ügyészi hivatal egy tagja is. B) Kormányszervek és királyi hivatalok A kormányszervek, amelyek az országot irányították (az udvari és államkancellária, az udvari számvevőszék, a gazdasági igazgatóság, az államtanács, majd államkonferencia), Bécsben voltak. Itt működött mint királyi hatóság a magyar udvari kancellária is, amely nem volt független hatóság, s bár maga is az uralkodó érdekeit helyezte előtérbe, az uralkodó a magyar udvari kancellária előterjesztéseiről való döntés előtt az államtanácsot (államkonferenciát) és az udvari kamarát hallgatta meg. A magyar kormányszervek közül csak a Helytartótanács és a Kamara működött az országban, 1784-től kezdve Budán. A Helytartótanács rendi, a Kamara királyi hatóság volt. II. József a kettő közötti különbséget megszüntette, nem csupán az egyesítésükkel, hanem azzal, hogy a Helytartótanács rendiségét szüntette meg. Halála után a rendek természetesen ragaszkodtak a Helytartótanács visszaállításához, a Kamarát azonban továbbra sem szándékozták rendivé tenni, csupán azt vitatták, hogy függése a bécsi udvari kamarától szűnjék meg. Erre nem került sor, a függőség megmaradt, csupán a két kormán y haté)ság szétválasztása történt meg 1791. november l-ig. A kormány- Az 1790. évi 39. törvénycikk elrendelte a Kúria Pestre („mint előbb is annak tartózkodáshelyéíiaÍ °Pestre re ") va ^ () visszahelyezését. Kimondták azt is, hogy a többi kormányszékeknek (a Helytartóhelyczésének tanácsnak, Kamarának, Főhadparancsnokságnak), amelyek „a törvények értelmében most is terve állandóan az ország középpontjában vannak elhelyezve, hasonló okból Budáról Pestre való áttétele kívánatos". Felmerült ekkor olyan javaslat is, hogy a kormányhatóságokat Pozsonyba kellene visszahelyezni, azonban az udvari konferencián Ürményi József személynek ós Zichy Károly országbíró álláspontja győzött. Ok Pest és Buda központi helyzetét hangsúlyozták, mondván, hogy Pozsony a királyság szögletében van, s hogy nincs olyan ország, amelynek a fővárosa nem az ország közepén (in meditulio) helyezkedik el. A Kúria A Királyi Kúriát az országgyűlés befejezése (1791. március 13) után azonnal áthelyezték PestPestre re, a kormánydiatóságok azonban továbbra is Budán maradtak. Tervezték ugyan Pesten az Ujhelyezese épület felhasználását erre a célra, de a király nem engedte meg a nagy költséggel járó áthelyezést. A Királyi Kúria Pestre való áthelyezésének a következménye volt minden valószínűség sze-
