Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

9. Az ágostonrendiek országút i (nia Márt írok útja) temploma és a Gül Baba türbe, 1781. Részlet J. Balzernek F. Pichler rajza alapján kész í tett réznlet szetéről amelyek még a két ostrom után is felismerhetők voltak. Az Újlak két fő útvonala a Wiener Strasse (Bécsi út) és az Altofner Strasse (ma Lajos utca) volt; ezek adták az ,,új" — Duna mellett hosszan elhúzódó — település gerincét. (10. kép.) A terület első felmérésekor (1702-ben) a telkek összeírását a mai Zsigmond tér nyugati oldalán, a Landstrasse és a Berg Strasse (a mai Kavics utcának a hegyekbe vezető szakasza) sarkán kezdték, és folytatták a Weingarten Strassen (ma Ürömi út) felfelé a Szemlő-hegyre vezető mély útig (ma Lublói utca). Innen visszafordulva a mai Cserfa utca és Bécsi út sarkára, a ma már beépített, hajdani (középkori) piactérnél észak felé indulva a Bécsi út nyugati oldalán írták össze a telkeket, amelyek sorát a Mátyás-hegy alatt a Pálvölgyi-hegybe vezető Weingarten Strasse (a mai Szépvölgyi út) szakította meg. Innen tovább északra volt az 1699-ben felállított budai városi akasztófa, amelyet 1735-ben Őbuda határára, a Königsberg (Király-hegy) nevű dombra helyeztek át. A Bécsi úton, az óbudai határnál (a mai Nagyszombat utcánál) visszafordulva, a mai Lajos utca és Bécsi út között nagy beépítetlen terület volt, amelyet felső vásártérnek neveztek. Ez az elnevezés — tekintettel arra, hogy Buda vásártere ebben az időben a Vízivárosban, illetőleg a vízivárosi városfal mellett volt — korábbi állapotra utal: talán egy a török korban használt piactérre, vagy esetleg Óbuda középkori vásárterére. 10. Az Országút keleti szakasza és az Újlak helyszínrajza a XVI

IT. század végén. Egykorú ábrázolás nyomán