Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
nagyobb arányú pénzügyletek segítségére szorult. A város adóssága 1790-ben 154 000 forint volt, de ehhez még újabb 59 000 forintos kölcsönt kellett felvennie, s ez évben csak 4500 forint visszafizetésére volt lehetőség. Ugyanekkor a város kihelyezett tőkéje ennek az összegnek (adósságnak) alig egyharmadát (66 000 forint) tette ki. A XIX. század elejére a város pénzügyi helyzete megváltozott. Budának 1820-ban már 508 000 forint kihelyezett tőkéje volt, szemben az 560 000 forintos adóssággal, s már csak 16 000 forint kölcsön felvételére szorult. Az 1820-as évek közepétől pedig szinte teljes fordulat következett be: 1825—1847-között a város kihelyezett tőkéi minden évben túlhaladták az adósságokat, a kihelyezett tőkék összege növekedett (1826 — 1840 közt csaknem 100 000 forinttal), a kölcsönvett tőkék összege csökkent (1820—1825 között csaknem a felére), vagy csak minimális mértékben emelkedett. Míg Pesten a harmincas évektől kezdve a város rohamosan eladósodott, Budán a húszas évektől kezdve a város kihelyezett tőkéinek az összege igen sok esetben többszörösen meghaladta nemcsak a pénzügyletek nélküli, hanem a tényleges bevételek összegét is, sőt a kihelyezett és kölcsönvett tőkék összege közötti különbség is a legtöbb évben fedezte volna a város kiadásait. Buda költségvetésében a pénzügyletekből származó bevételek, de különösen a kiadások aránya — százalékban — a pestinél jóval szerényebb volt : Bevétel Kiadás 1790 36,7 7,7 1800 24,3 36,0 1810 37,4 7,3 1820 11,1 15,3 1826 24,0 20,6 1840 25,7 18,7 1846 19,1 8,1 Kommunális Pénz ügyletekből származó bevételnek városrendezési, kommunális célokra történő tervszerű kwdosok felhasználására Budán nem került sor. A városi kiadások között az ilyen célokra (vízvezeték, éjszakai világítás, kövezés, útjavítás, utcatisztítás) fordított összegek a XIX. század eleje óta eltörpültek a hasonló pesti kiadások mellett, annak ellenére, hogy az igények és szükségletek kielégítésére ott is jóval nagyobb összegekre lett volna szükség. Budán csupán egy-két év volt, amikor az ilyen kiadások meghaladták valamivel a 20 százalékot (1800, 1820, 1840), általában 15—18 százalék között mozogtak. Az éjszakai világításra fordított költségek Budán a XIX. század első felében alig-alig emelkedtek. A vízvezetéki kiadások (a sváb-hegyi vízvezetékre ós a városi dunai vízműre) a húszas évektől kezdve már szinte minimálisak voltak, csupán a dunai vízmű 1831-ben történt átalakítása, valamint ugyanekkor az ólomcsöveknek öntöttvas csövekre való kicserélése jelentett nagyobb kiadást. 20 Útjavításra (a postautakra és a hegyi utakra) csak időnként fordítottak nagyobb figyelmet és nagyobb összeget, az utcakövezésre pedig csak a negyvenes években. Csatornázásra a város külön összegeket nem költött, csatornázási munkák, ha folytak, annak a költségeit a város előlegezte (ezeket mint ideiglenes kiadásokat számolta el), s az egyes ingatlantulajdonosoktól behajtotta. A kommunális célokra fordított összeg a XIX. század első felében forintban Buda és Pest egyegy lakosára számítva a következő volt. Buda Pest 1800 0,7 1,2 1810 5,5 27,8 1820 1,9 3,4 1826 0,0 3,7 1840 1,0 1,8 1847 0,8 2,0 Buda tehát ezen a téren jóval elmaradt Pest mögött, mely maga sem dicsekedhetett azzal, hogy a város szépítésére, rendezésére megfelelő gondot fordított volna.
