Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

A város pénzügyletei A Szépítési Alapnak átadott tőkék Városi kiadások Pesten A városi háztartás egyensúlyban tartására, az elengedhetetlen szükségletek fedezésére a városi adó sem volt elégséges. A város az 1800-as évektől kezdve csak nagyarányú bonyolult pénzügyletekkel tudta biztosítani a gazdálkodás zavartalanságát. Kölcsönöket vett fel — elsősorban magánszemélyektől — és maga is kölcsönzött különböző összegeket magánszemélyeknek. A város kihelyezett tőkéinek az összege ezekben az évtizedekben állandóan 200 000 forinton felül volt, a passzív tőkék összege azonban mindig jelentékeny mértékben meghaladta az aktív tőkék összegét. A pénzügyletek nélkül a városi gazdálkodás egyensúlya már 1812—13-ban és 1820—21-ben, 1830-tól kezdve pedig évente rendszeresen felborult volna. Ez a gazdálkodás azonban a város egyre nagyobb mértékű eladósodásához vezetett. 1830 körül még csak 240 000 forint volt a város adóssága, 184G — 47-ben már meghaladta az 500 000 forintot; és ez az összeg a város évi — pénzügylet nélküli — bevételének 77,5 százaléka volt. A bevételekhez hasonlóan a kiadások között is a pénzügyletekből származó tételek voltak a legmagasabbak mind számszerűleg, mind a kiadások összegének arányában. Volt olyan esztendő, amikor az 50 százalékot is meghaladta, mint 1824—25-ben, de csaknem mindig 30 százalék felett volt.

23 A számadásokban szereplő tőkék egy része azonban csupán átfutó tétel volt: a Szépítési Alapra felvett és a Szépítési Alapnak átadott tőkék tették ki időnként (mint például 1811-ben, 1830-ban) a pénzügyletek felét. József nádor városszépítési terve szerint ugyanis 1 200 596 forintból álló Szépítési Alapot hoztak létre, amelynek nem egészen a felét a Szépítési Alap javára eladott telkek vételárának egyharmadából, 50 000 forintot Pest város tíz éven át fizetendő 5000 forintos hozzájárulásából, csaknem 700 000 forintot pedig úgy kívántak biztosítani, hogy a város 6 százalékkal kamatozó biztos kinnlevőségekre 5 százalékos kamatra kölcsönt vesz fel, átadja a Szépítési Alapnak, és ezt majd az eladott telkek vételárának befolyó kétharmad részéből fizetik vissza. Ennek a pénzügyletnek a lebonyolítását a város vállalta. 1809—10-ben 894 559 forintot vett fel a Szépítési Bizottmány részére, 1810—11ben 223 000 forintot (a magas összegek az infláció következményei), s ezután is minden évben szerepeltek a város számadásaiban a Szépítési Alap részére felvett és átadott tőkék. Az első években ezeknek — a város pénzügyletei között — igen magas volt a százalékaránya: 1810-ben 89,4 százalék, 1811-ben 71,9 százalék. Ez az arány később ugyan csökkent, de hosszú évekig meglehetősen magas maradt (30 — 40 százalék körül volt), és csak 1847-ben esett le 4,4 százalékra. A város tehát 40 esztendőn keresztül biztosította anyagilag a Szépítési Bizottmány működését, a Szépítési Terv megvalósítását. Tulajdonképpen a bankár szerepót játszotta, de úgy, hogy a terv megvalósításához a saját pénzével csak csekély mértékben kellett hozzájárulnia. Pest város kiadásainak alakulása 1790—1846 között a következő volt: Ér Forint 1790 83 376 1800 162 833 1810 899 842 1820 495 147 1830 821 440 1840 313 841 1846 984 807 Kommunális A város által támogatott Szépítési Terv megvalósítása során kommunális jellegű munkákat, és városren- m

int csatornaépítés, utcakövezés és — részben — útépítést is végeztek, de csak bizonyos mérték^

BZéSÍ

dások üen- A v

á

ros ós forgalmának növekedése az ilyen jellegű munkákat egyre fokozottabb mértékben tette szükségessé és sürgőssé. A Szépítési Terv megvalósításának támogatásán kívül ti város kiadásainak egy része a XIX. század első felében a kommunális tevékenységet szolgálta. Csatornázásra, utcakövezésre, útjavításra, új utak építésére, időnként gátépítésre, utcamagasításra, valamint az utcák tisztítására és az éjszakai világításra minden évben jelentékeny összeget költött a város. Az ezekre a munkákra történt ráfordítások összege azonban évente meglehetősen változó volt. A XVIIL század utolsó évtizedében az ilyen jellegű kiadások igen alacsonyak voltak, a századforduló táján emelkedtek csak meg, de ez azzal magyarázható, hogy az 1799. évi árvíz után kénytelenek voltak nagyobb összeget gátépítésre fordítani. Gátépítésre azután ettől kezdve az 1838. évi árvízig nem szerepelnek kiadások a számadáskönyvekben. Útépítésre (s bizonyos mértékben az útjavításra) a XIX. század első felében is csak akkor fordítottak nagyobb gondot és nagyobb összeget, ha arra felsőbb utasítás érkezett, vagy valamilyen esemény (hadgyakorlat, királylátogatás) azt elengedhetetlenül sürgőssé tette. Az utcák kövezésére azt az összeget kellett