Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

volna fordítani, amely kövezetvám címen folyt be a város pénztárába. Ennek ellenére a harmincas évekig alig volt esztendő, amikor a kövezésre kii izetett összegek elérték vagy megközelítették volna a kövezetvám összegét. Az utcák kövezésére fordított kiadások csak a harmincas évektől kezdve emelkedtek. Csatornaépítés — egy-két esztendő kivételével — csak csekély összegekkel szerepelt a számadáskönyvekben, és az ilyen címen elszámolt kiadások, éppúgy mint az útjavításoknál is, a legtöbb esetben inkább a karbantartásra vonatkoztak. Az utcák tisztítására fordított összeg (mely 1809-től kezdve szerepel a számadásokban) az egész időszak alatt szinte változatlanul alacsony volt.

24 Az utcák éjszakai világítása Pesten 1790. január 1-én kezdődött. A világítás az első évtizedekben szerény mértékű volt (1790-ben 300, 1803-ban 707 lámpa világította a várost). Azonban később sem állott arányban a város növekedése és egyre növekvő forgalma által támasztott igényekkel: 1840-ben is még csak 1500 lámpa világította Pest utcáit, bár ezeknek több, mint 30 százaléka ekkor már nem egyszerű olaj lámpa, hanem nagyobb fényerejű Argand-lámpás volt. A város kommunális jellegű kiadásai között 1790-től 1848-ig évente a világításra fordított összegek mindig eléggé magasak voltak, s különösen emelkedtek attól kezdve, amikor a láinpagyújtogatást vállalkozóknak adták ki.

25 A kommunális és városrendezési célokra fordított kiadások összege (a Szépítési Bizottmánynak átadott tőkékkel együtt) és a város kiadásaihoz viszonyított aránya a XIX. század első felében a következőké]>pen alakult: Összeg (forint) Százalék I 790 11 459 16,0 1800 36 173 36,1 1809 97S 057 65,2 1811 37S 782 47.2 1819 169 619 31,4 182] 102 374 20,9 1824 185 004 28,9 1830 231 867 28,1 1840 113 374 42.0 1846 201 905 20,5 A kommunális és városrendezési célokra fordított összegek nagysága és aránya az 1810-es években, a Szépítési Bizottmány virágkorában volt a legmagasabb. A Szépítési Bizottmány létrehozásával tehát sikerült egy időre biztosítani azt, hogy a város bevételének jelentős részét kommunális és városrendezési célokra fordítsák anélkül, hogy az a város gazdálkodásában zökkenőket okozott volna. A húszas évek elején a kommunális és városrendezési kiadások összege és aránya igen erősen lecsökkent (csaknem 100 000 forintra), csak az évtized vége felé emelkedett ismét s haladta meg a 200 000 forintot, és általában ezen a színvonalon maradt két évtizeden keresztül, annak ellenére, hogy az igények jóval többet követeltek szinte minden területen. A Szépítési Bizottmány munkája 1830 után pénz és újabb program hiánya miatt ellaposodott. A város 1840-ben már csak 19 205, 1846-ban 13 800 forintot adott át a Szépítési Alapnak. Ebben a két évtizedben a csatorna- és útépítésre, valamint az útjavításra fordított kiadások csupán a legsürgősebb munkák elvégzésére szorítkoztak, gátépítéshez, utcamagasításhoz csak az 1838. évi tragikus kimenetelű árvíz után fogtak. Egyedül az utcakövezésre szánt pénz volt évről évre állandó. Pest város kiadásainak másik nagy csoportja a városrendezési és kommunális kiadások mel- Személyzeti lett a személyzeti kiadások, pontosabban a városi alkalmazottak fizetése volt. E csoportba tar- kmdasok toznak a polgármester, bíró, városkapitány, a tanácsnokok, a városi tisztviselők, alkalmazottak fizetésén kívül a lakáspénzek, a nyugdíjak, tiszteletdíjak és a városi rendőrök (trabantok) ruházatára fordított összegek. A fizetések összege 1790-től 1846-ig csaknem megnégyszereződött: 28 173 forintról 113 216 forintra emelkedett. Ennek az egyik oka az, hogy a város igazgatási apparátusa, illetve alkalmazottainak száma a XIX. század első felében — a város lakosságának növekedésével párhuzamosan — jelentékeny mértékben felduzzadt. Pesten 1791-ben — az iskolai, egyházi és egészségügyi alkalmazottakkal együtt — 189 volt a város alkalmazottainak a száma, 1846 —47-ben pedig már 520. A személyzeti fizetési kiadások emelkedésének másik oka a fizetések emelkedése volt. A személyzeti kiadások csoportjában a fizetések mellett a kifizetett nyugdíjak, tiszteletdíjak és lakáspénzek minimálisak voltak, s a kiadások egészében nem jelentett nagy megterhelést a városi rendőrök ruházatára kiadott összeg sem. A városi személyzetre és a városrendezésre, kommunális tevékenységre fordított összegek együttesen igen sokszor meg-